Archív Szindróma

WALZER

Múltnak hete, kedd óta egyfolytában iszok
Azóta tán nem is hív, nem is ír a piszok
Szívnek gépezete, fiatal rúgóm kattan
Elszívni azt a szivart egyedül és halkan.

Egyedül és halkan, s zúgnak a gépek
Kissé toleránsabb is most, felém az élet,
Minden jobban megy kicsit, az isteni szóra
Elhív az életem egy pozitív walzerra.

Pozitív walzer, de táncolni nem tudok,
Soha nem kellett, most meg itt izgulok,
Mi lesz a vége, arra én kíváncsi nem vagyok,
Teljenek el inkább gyorsan e szürke hónapok.

Se előre se hátra se jobbra se balra
Nézni most, nem akarok
Jöjjenek fentről lefelé angyalok
Emeljenek ki a szarból, amiben most vagyok,
Akkor majd minden szép lesz, és szemem is felragyog

A NÉHAI TALÁNY

Elinduló vasúti vagonok futva szálló zaja,
Elég az idő szemeidben, túl rövid cigaretta.
Felhorkanó hideg álomból idegen emberek, idegen arca,
Kisiklott elcsépelt vágyak reményt nem keltő ostora.

Leszálló rideg mosolyok, csókok nélküli csöndje,
Valaki ott maradt nagyon, és kurva messze.
Szavaknak engedelmeskedő tettek végtelen völgye,
Sok üres helyre való lépések visznek előre.

Van-e még hit, ha ott fen hinni már nem lehet?
Bezárja ajtaját, s alszik egy csöndeset.
Halk eső mossa most el a tegnap délutánt,
A Királynő sóhajt egyet, s uralkodik tovább.

A néhai talány minden ablakot bezár,
A megfáradt lélek keres, de semmit nem talál,
Könnyel nagyított szétfolyó tintafolt,
Ez most a jelen, és ez lesz a múlt.

/megj.: nem zenekari dal.. Délest egyedül írta, s játszotta fel.. "hivatalosan" nem a demo anyag 6. száma/

FRONT OUT

E A E
A huszonhat önzően átlagos kor,
A E
Kitörni vágyó szavak várnak,
A H7
Lassan, mert hat, vagy hatni fog a szer,
E A E
És ezt annyira de annyira szeretni kell,
A E A
Mint a száguldozást várni a következő szavad,
H7
A földön hagyott pénzt, mit fölvenni nem szabad.


E Gisz A
Szemed meg elhomályosodik,
H E
Mindegy, hisz a fél város látta már,
E Gisz A
Kb. még százan hisznek neked,
H
Előlük meg el kell rejtened,
E Gisz
Engem, és hallgatsz, mert,
A H E Gisz A
Elveszett üzenetet felejtettél el…

Fisz H7
Felületes, elege lett, reggelire lelket evett.

És úgy lakik ott a piros falak között,
Ahogy én sírva röhögök,
Mától a filmeken,
Ahogy a főszereplő mindig rád köszön,
Mert szomszédok voltunk anno,
Mert szomszédok voltunk régen,