2016. június 3. | Stewie

Remek Bikini koncert, minden ellenére

Talán már senkinek nem kell bemutatni a Bikini együttest: aki nem hallott még az idén 34 éve működő együttesről, az valószínűleg nem itthon élt az elmúlt évtizedekben. Azt is tudni lehet róluk, hogy fergeteges koncerteket adnak országszerte (nem is keveset egy évben). Szerencsére a fővárosban is bőszen muzsikálnak, így én is el tudtam menni egy koncertre. Bár minden körülmény ellene szólt, mégis jól éreztem magam...

Az idén 5 éves Barba Negra prioritásai közt nem szerepel a sajtósok megbecsülése. E következtetésem onnan jön, hogy bár már fél évtizede működnek, de ez idő alatt már 3 koncertnél is sikerült elkavarniuk a jegyemet (összevetésként, ez a szám minden más létesítménynél nulla). Ez már tényleg nem az ingyen jegyről szól, hanem a minimális tiszteletről.

Miután kifizettem a jegyemet, a belső térnél ért a következő sokk, az előzenekar. A TV Manci produkcióját egy számuk során értettem meg igazán. A címe az volt, hogy „hülye, aki nem normális”, és ekkor hasított belém, hogy ez a szám rólam szól: tényleg én vagyok a nem normális, hogy erre is eljöttem, és nem okolhatok amiatt mást, hogy nem menekültem el egyből. A Bikinire várók is hasonló véleményre juthattak, már amit a fájdalmas arckifejezésekből leolvastam.

Zeneileg gyenge volt, a szöveg meg már nekem volt kínos: mintha egy felnőtteknek szóló teletabi koncertet hallgatnék. De annak a 10 embernek aki tényleg hallgatta, tényleg bejött (hozzáteszem olyan 8 ember fel volt írva hozzájuk a listára, vagyis ingyen közönség volt). De pár sörrel (és több felessel) szerencsére ezen is túl tudtam tenni magam.

Végül csak elérkezett a várva várt főkoncert. Sajnos a kora nyári időpont csakfélig telitette el a Tracket: az egyetemista generáció volt alulreprezentálva, vagyis szinte biztos, hogy a vizsgaidőszak miatt volt a szokásosnál alacsonyabb a nézőszám. Viszont csalódást újfent nem okoztak Lojziék.

Hihetetlen élvezetes, hiba nélküli koncertet láthatott az, aki eljött rá. A setlist nagyon jól volt válogatva, a zenekar pedig toppon volt. Külön kiemelném, hogy D. Nagy is olyan energikus volt, ami már évek óta nem láttam tőle. Beigazolta, hogy öreg rocker nem vén rocker.
Sokat kellet érte szenvedni, hogy láthassam őket, de visszagondolva megérte teljesen. Mondjuk legközelebb biztos, hogy csak a Manci után megyek.