Paramore a Parkban - koncertbeszámoló

Életem első Parkos élményét olyan bandához akartam kötni, amely kiemelkedik a tömegből és egy igazi, különleges élménnyel ajándékoz majd meg. Nos, Hayley kisasszony megadta nekem ezt az élményt. Ezer köszönet érte!

megosztás
kapcsolódó linkek
- Paramore
- BUDAPEST PARK
kapcsolódó cikkek
- Mindent a Paramore Parkos koncertjéről
- Az év lemeze? Paramore

Le kell szögezni, hogy a Paramore az kedvenc bandám, és bőven benne van azok között az általam favorizált live-zenekarok között, akiknek a koncertjére mindenképpen el akartam jutni. Ez két dolognak volt köszönhető: egyrészt a korábban játszott pop-punk és a mostanában erőltetett powerpop muzsikának, amelyre egyszerűen képtelenség nyugton maradni; másrészt az énekesnő hangjának, amely lehet szó lemezről, akusztikus előadásról, koncertről, vagy szimplán utcán megállított, rajongó gitárossal való kooperációról, teljesen mindegy: ez a hang zseniális!

Mindig azzal szoktam kezdeni a kritikát, hogy mitől féltem, ugyanis szeretek előre felkészülni az esetleges negatívumokra, hogy ne csalódjak túl nagyot. Ennél a koncertnél azonban szemernyi félelmem sem volt. Egyszerűen tudtam, hogy ha ezek a srácok színpadra kerülnek, akkor ott kő kövön nem marad. Nos, a megérzés bebizonyosodott, a színpad szinte felrobbant az energiától, amely felszabadult művészből és közönségből egyaránt. Végre élőben is sikerült megtapasztalnom, hogy a rajongás, ami körülveszi a zenekart, nem csak egy mesterien elterjesztett marketingfogás, hanem, a 30 Seconds to Mars Echelonjához hasonlóan, egy valóban létező, élő, együtt lüktető tömeg. Nem volt olyan pillanat a koncerten, ahol ne lehetett volna látni a kölcsönös szeretetet, tiszteletet és dinamizmust a két fél között. Felejthetetlen élmény volt!

Magára a technikai részről nem igazán írnék semmit, hiszen tökéletes volt minden. Úgy szóltak a hangszerek, olyan pontos beállításokkal, mintha csak álmodná az ember. Talán Taylor gitárja volt egy fikarcnyit halk, de ezt a két session gitár jól kiegészítette, szóval szót se róla többet. Apropó session-zenészek: tökéletesen teljesítettek, mégis a háttérben maradtak, hiszen Hayley, Taylor és Jeremy olyan szinten radíroztak le mindenki mást a színpadról, hogy öröm volt nézni. Nem tudom, hogyan élveztem eddig bármilyen bandának is a koncertjét, de egy biztos: ilyen intenzív, a végéig kitartó és jól koreografált színpadi mozgást én még soha nem láttam. Volt a Paramore-klasszikus, mikor Taylor lehajol, Jeremy pedig átgurul a hátán, néhányan feljutottak a színpadra egy Anklebiters erejéig, Hayley ugrált-hajolt-fetrengett egész végig, a két gitáros fejrázási technikája pedig olyan összhangban volt, mint az eső a napsütéssel szivárvány idején. Tényleg nem tudok semmibe belekötni: záporoztak a slágerek (Still Into You, That's what You Get, Fast in my Car, Now, Misery Business, Ain't It Fun, Pressure...), mindenki megőrült és extázisba került, a The Only Exception-nél pedig emelkedtek a telefonok és megjelentek a könnycseppek. Én még egy Crushcruscrush-t hiányoltam, meg talán egy Hallelujah-t, de tudom, hogy minden sláger nem fér bele egy szűk másfél órás koncertbe, úgyhogy én ezt nem is a negatívumokhoz sorolnám. Majd legközelebb eljátsszák ezeket is!

Az előzenekarral kellett volna kezdeni kronológiailag, de a Paramore-hoz képest annyira semmitmondó és felejthető volt a Dutch Uncles, hogy szinte szót sem érdemelnének. A dalaik homgének és unalmasak voltak, az énekes egy Bödőcs Tibor-hasonmás volt szörnyű, kockás, mókás mozgással és néhol Brian Molko (Placebo) hangjára emlékeztető megmozdulásokkal, de talán ennyi elég is róluk. A lényeg, hogy megérte végigvárni az ő kis műsorukat, mert ami utánuk következett, az maga volt a tökély. Játszhatnának holnap is...

Jam

(Fotó: Kőszegi Zsuzsanna, Facebook)

cimkék
- 2013, Budapest Park, élménybeszámoló, koncertbeszámoló, paramore

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2020. február 20.

Háromszor is Unearth!

Egy éven belül már harmadszor járt nálunk 2020. február 19-én a metalcore alapbanda, ezúttal a Prong, a Dust Bolt és a Sinaro társaságában. Az A38 adott otthont a bálnak, ami már tavaly is remek helyszínnek bizonyult, hiszen a Darkast Hour-ral közösen már fullra tette a banda a bárkát. Annyit elárulhatunk mindenféle spoiler nélkül: most sem okoztak csalódást! Tovább

2020. február 6.

A téli formáját hozta a Slipknot az Arénába

Tavaly nyáron, a Volt Fesztiválon akkorát ment a kilenc maszkos őrült, amitől elhittem nekik, hogy a We Are Not Your Kind lesz az A lemez… Aztán kijött a korong, ami csalódást okozott, a Slipknot pedig visszatért hozzánk, hogy promotálja a lemezt, de ez sem ment annyira flottul. Plusz itt volt még a Behemoth is, de hát… Tovább

2020. február 4.

Telet temetett a The Biebers a Hajón!

Hatalmas, forró hangulatú, teltházas koncerttel indította 2020 második hónapját a The Biebers, hiszen minden jegy elkelt a téltemető/turnéindító koncertjükre. Puskás Petiék nem is okoztak csalódást, minden tőlük telhetőt megtettek, hogy meghálálják a rajongók bizalmát. A hangulat megalapozásáról a szintén fővárosi The Palace gondoskodott. Tovább

2020. január 21.

Évet nyitott nekünk a Fish!

Szombaton, azaz 2020. január 18-án megindult a 2020-as koncertszezon, legalábbis az ország egyik legjobb koncertbandájának, a Fish!-nek. Krisztiánék nem is sokat teketóriáztak, a Barba Negrában ismét lefektették az alapszabályt: ha házibuliról van szó, ők a legjobbak! Tovább

2019. december 4.

Budapest, are you with us? – Avagy Ghost-on jártunk

Papa Emeritus, alias Tobias Forge, december 3-án este elhozta nekünk okkult színházát a Papp László Sportarénába és mindenkit elvarázsolt a humorával és a zenéjével. Viszont el kell ismernem, hogy igaza volt azoknak, akik azt mondták, hogy zeneileg sem rossz ez az egész Ghost mizéria, de látványelemekkel és a show-val együtt minimum ötször olyan erős. Melegített a svéd Tribulation és az amerikai All The Witches. Tovább