3428 zenekar 12452 letölthető zene
Rovatok
Hirdetés
Koncertbeszámoló

2012. december 3. | -gabriella-

Lövök egy rakétát fel az égbe, de csak a béke érdekébe - Irie Maffia

Copyright:

Mostanában viszonylag sokszor használom a „frenetikus” és „fantasztikus” szavakat, amiért előre is elnézést kérek, viszont ha valamivel jellemeznem kéne az Irie Maffia november 30-án az A38-on tartott Plugged In koncertjét, akkor biztos, hogy ezt a két jelzőt használnám. Ahogyan előzetesen beharangozták, ezen az estén a számokat elektronikusabb átdolgozásban hallhattuk volna - ami egyébként csak félig volt igaz -, de ez elég volt ahhoz, hogy az emberek fenntartásokkal kezeljék. Ezt abból gondolom, hogy mennyire kevesen voltak a koncerten ahhoz képest, hogy ők játszottak. Pedig. . .

Pedig az év egyik legjobb produkcióját produkálták pénteken, legalábbis én így gondolom. Nyár óta érzem, hogy valami mintha megváltozott volna az Irie Maffiában. Egyrészt azért, mert náluk koherensebb csapatot nem igazán látunk Magyarországon, másrészt Sena tökéletes „frontember” még úgy is, hogy nem feltétlenül ő van a középpontban. Már a Szigeten is észrevettem, hogy milyen energia árad belőle a színpadon (bármennyire Coelho-an is hangzik), ez pedig az A38-on sem volt másképp. Miért is lett volna, ugye? 
 
Még mielőtt odaértünk volna a Hajóra, reménykedtem benne, hogy nem lesz tömeg, a múltkori Vad Fruttikon való nyomorgás után, inkább vágytam valami lazább, oldottabb hangulatú bulira. Imáim meghallgatattak, se sor, se zsúfoltság érzés nem volt. Nekem jó, a zenekarnak és az A38-nak gondolom kevésbé. Sőt, annyira kellemesen el lehetett férni, hogy az utolsó sor nagyjából a koncertterem közepén sorakozott fel. Valami volt a levegőben, mert szerintem mindenki izgatottan várta, hogy vajon a Plugged In mit is takar valójában. Ehhez képest az első pár számban semmi extra nem volt, vagyis a megszokott minőségben, a megszokott hangzással szóltak a dalok, amit én egyáltalán nem bántam. Ahogy néztem mások sem. Ekkor mondták el, hogy „nyugi, nyugi, csak bemelegítünk, lesznek még itt meglepetések”. Hát, ha zeneileg voltak is, én azt annyira nem érzékeltem, sőt olyan nagyon egy szám sem volt átdolgozva, viszont ízelítőt kaptunk az új album pár számából (a cikk címe az egyik dalból kiragadott idézet), amik elég meggyőzően hatottak rám. Ezek alapján hajlandó lennék megvenni a lemezt. Az is vicces volt, hogy az egyik újdonság végén belekeverték a szintetizátoros JumoDaddy: Cobra Dance című alkotását, sőt a jól ismert kobra táncot is ellejtették a színpadon (ami külön vicces volt Busa Pista és Columbo előadásában, sajnos Kemon nem volt jelen), és a közönségnek is betanították, így mindenki egyszerre érezhette át a dal hangulatát. 
 
Ami még extrának számított, hogy az Akkezdet Phiaival közös Livin’ It Easy is felcsendül pénteken, ami elvileg még soha sehol nem történt meg, természetesen Saiiddal kiegészülve. Iszonyatosan jól szólt élőben, viszont ennél a pontnál jöttem rá, hogy tulajdonképpen nem is tudom a számok szövegét, ettől függetlenül halandzsául én is beleénekeltem a dalokat a világba. Akkor már minden mindegy volt. Félelmetesen jól szólnak élőben a The Beast EP számai is, de alapvetően azt gondolom, hogy egy olyan zenekarnál, ahol ennyi ember van, és ennyi féle zenész, nem is lehet kérdés, hogyha kiállnak a színpadra, akkor a saját dalaikat tökéletes hangzással adják elő az embereknek. Még ha az nem is biztos, hogy Plugged In. Annál pedig szerintem jobb visszajelzést nem is kaphat a zenekar, ha az a viszonylag kevés ember, aki elmegy a koncertre a laza másfél órát úgy ugrálja végig, hogy remeg és ring a hajó a Dunán. Pláne, ha minden szám végét óriási ovációval köszönik meg. 
 
Azt kell, hogy mondjam: régen voltam ennyire jó hangulatú koncerten, teljesen olyan volt, mintha egy VIP bulin lennénk, ahol csak annak a 200-300 kiválasztottnak játszanak számokat, akik aztán tényleg baromira VIP-k (bár ennek a jelentése nagyjából ott veszett el, amikor a fesztiválokon minden második ember nyakában egy ilyen passz lógott). Mindenesetre örülök, hogy ebből nem maradtam ki, még ha nem is vagyok annyira fontos ember.
Szerintem fellövök egy rakétát én is, de csak a béke érdekében.
 
-gabriella-
 
Fotó: Nagy Márton, Forrás: facebook
 

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2020. február 20.

Háromszor is Unearth!

Egy éven belül már harmadszor járt nálunk 2020. február 19-én a metalcore alapbanda, ezúttal a Prong, a Dust Bolt és a Sinaro társaságában. Az A38 adott otthont a bálnak, ami már tavaly is remek helyszínnek bizonyult, hiszen a Darkast Hour-ral közösen már fullra tette a banda a bárkát. Annyit elárulhatunk mindenféle spoiler nélkül: most sem okoztak csalódást! Tovább

2020. február 6.

A téli formáját hozta a Slipknot az Arénába

Tavaly nyáron, a Volt Fesztiválon akkorát ment a kilenc maszkos őrült, amitől elhittem nekik, hogy a We Are Not Your Kind lesz az A lemez… Aztán kijött a korong, ami csalódást okozott, a Slipknot pedig visszatért hozzánk, hogy promotálja a lemezt, de ez sem ment annyira flottul. Plusz itt volt még a Behemoth is, de hát… Tovább

2020. február 4.

Telet temetett a The Biebers a Hajón!

Hatalmas, forró hangulatú, teltházas koncerttel indította 2020 második hónapját a The Biebers, hiszen minden jegy elkelt a téltemető/turnéindító koncertjükre. Puskás Petiék nem is okoztak csalódást, minden tőlük telhetőt megtettek, hogy meghálálják a rajongók bizalmát. A hangulat megalapozásáról a szintén fővárosi The Palace gondoskodott. Tovább

2020. január 21.

Évet nyitott nekünk a Fish!

Szombaton, azaz 2020. január 18-án megindult a 2020-as koncertszezon, legalábbis az ország egyik legjobb koncertbandájának, a Fish!-nek. Krisztiánék nem is sokat teketóriáztak, a Barba Negrában ismét lefektették az alapszabályt: ha házibuliról van szó, ők a legjobbak! Tovább

2019. december 4.

Budapest, are you with us? – Avagy Ghost-on jártunk

Papa Emeritus, alias Tobias Forge, december 3-án este elhozta nekünk okkult színházát a Papp László Sportarénába és mindenkit elvarázsolt a humorával és a zenéjével. Viszont el kell ismernem, hogy igaza volt azoknak, akik azt mondták, hogy zeneileg sem rossz ez az egész Ghost mizéria, de látványelemekkel és a show-val együtt minimum ötször olyan erős. Melegített a svéd Tribulation és az amerikai All The Witches. Tovább

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky