Búcsúkoncert kifakult zenekari pólókkal - Scorpions

A legendás Scorpions búcsúturnéja alkalmából látogatott Budapestre. Igazi hard rock koncertet adtak, effektekkel, őrülettel. Egyetlen hibája a dolognak, hogy ők még mindig azt hiszik, hogy a 70-es években járunk, de talán örülni kell ennek: pont ezért ilyen energikusak így, 45 év elteltével.

megosztás
kapcsolódó linkek
- Scorpions

Mindig is hitegettem magam azzal, hogy én nyitott vagyok. Ó, zenében aztán meg különösen. De megint rájöttem, hogy mégis vannak korlátaim, melyeket hiába feszegetek, nem tudok átlépni sehogy sem. Ilyen az is, hogy én végig álljak ( na jó jelen helyzetben üljek, mert a jegyem nem a küzdőtérre szólt) röhögés nélkül egy Scorpions koncertet. Pedig tényleg nagyon igyekeztem. De akkor kezdjük a legelején.

Kaptam az alkalmon, hogy a beharangozó szerint a legendás együttes utolsó alkalommal lép fel Budapesten, na meg mindenütt, mert ez a búcsúturnéjuk. Egyedül neki is indultam az estének a Papp Lászlóba, már csomó fakult Metallica és Scorpions pólós rocker nyüzsgött az aréna előtt, mikor megérkeztem. Vettem egy mély levegőt és egy sört, vágjunk bele. Mikor elfoglaltam a színpadtól igencsak távoli helyem a nézőtéren, még elég kevesen voltak, de az előzenekar már keményen zúzott. Ez volt az első hibám, hogy túl korán odaértem. Viszont elkönyvelhetem ezt úgyis, hogy egy jót nevettem. Mert azt csináltam egy órán keresztül. A banda a brazíliai magyar André Matosé, aki arrafelé igazi sztár. Nem akarok egyoldalú lenni, a pasasnak tényleg jó hangja van, meg nem tehetségtelen zenész, de a vicc kategóriába tudnám sorolni azt a fantasztikus órát, amíg a színpadon állt. A repertoárban saját számok és nagy slágerek feldolgozásai szerepeltek, volt például It’s my life, meg a 70-es évek nagy rock nótái. Minden bizonnyal generációs problémáim vannak ezzel a fajta rock zenével, mert hogy mindig vigyorognom kell az arra emlékeztető színpadi produkciók láttán. Viszont, ha jobban belegondolok, ez nem igaz, hiszen Ray Charles-t, Jimmy Hendrixet, Zappát és Beatles-t is szeretem, ami rajongásomat tekintve enyhe kifejezés. Így meg nem értem, hogy végül is mi lehet a bajom.

Visszatérve Andréra, a produkció sok májer rockandrollkodásból állt, olyan időgépből kiesősből. Sokat ugrándoztak a színpadon és hosszú humorosnak tartott monológokat tartott a frontember, melyekben a következő, általam röhejesnek tartott kifejezések szerepeltek: „söpörjünk, mint a hurrikán” és „pörköljünk oda”. Több foszlányt sajnos nem sikerült megjegyeznem, mert kisidőre távoztam a nézőtérről, kipihenni az eddigi fáradalmakat - amiket sajnos nem volt kivel megosztani- és szemlét tartani még a nagykoncert előtt. Meglepetésemre mindenféle ember összegyűlt, hirtelen felismerésként ért, hogy előítéletes vagyok. Egyre több szivárogtak be az arénába és mire megint elfoglaltam a helyem, teljesen megtelt a nézőtér. A hangulat is jó volt, kezdtem otthon érezni magam. Még beszélgetőpartnerem is akadt, egy háromgyerekes anyuka személyében, aki elmesélte, hogy az első Scorpions koncert, amin részt vett 1989-ben volt. Nos, én abban az évben születtem. Generációs problémák kettő. Aztán még a koncert kezdete előtt rájöttem, hogy lehet ülve pogózni. Na nem személyes tapasztalat, csupán a pár sorral előttem ülő húszas éveiben járó srác mutatta be, hogy is kell ülve rázni egy fél méteres hajat úgy, hogy mindenkit jól pofán vágjon. Engem szerencsére nem ért el a csapásaival.

Nagyon megörültem ezután, mert gyorsan elsötétedett minden és a tömeg hatalmas morajjal meg tapssal várta a skorpiókat, akik -nem semmi- 1965-ben alakultak. Olyan energikusan ugrottak a színpadra az öregfiúk, hogy csak tátottam a szám. Lezavartak pár pörgősebb slágert, mint a Rock you like a hurrican. Ekkor jöttem rá, hogy leginkább ezeket a típusú számaikat nem tudom közel engedni a szívemhez, azóta is próbálom megfejteni, hogy miért. Viszont a nagy rock balladákat kimondottan élveztem, a Send Me an Angel és Wind of Change nekem is szólt. De a többieknek még jobban. Ki kell mondanom, hogy elég megható volt az a sok ember, akiknek ezek a dalok jelentették a fiatalkorát. Együtt mozogtak a zenére és ugyanazt érezték. Ez az egyik legjobb dolog a földön. Mikor több ezer ember ugyanazon a hullámon rezeg, át tudtam érezni. Ennek ellenére nem tudok mit tenni, továbbra sem fogok Scorpionst hallgatni rendszeresen. Az az igazság, hogy ezek a zenészek tényleg kiestek az időgépből, nem akarják észrevenni az idő múlását: ott ragadtak 65-ben.

Ha meg értékelnem kéne az estét azt mondanám, tanulságos volt. Tanultam magamról és az előítéleteimről és megint tanultam a zene összetartó erejéről, mert az csodálatos, még akkor is, ha ez nem az én zeném. A Scorpions meg igazából egy nagyon energikus koncertet adott, nem volt belefásultak, igazi ős hard rock volt a színpadon. Ők szerintem tényleg még mindig valahol 30 évvel ezelőtt járnak.

Dorkat

cimkék
- búcsúkoncert, koncertbeszámoló, metál, német, papp lászló budapest sportaréna, Scorpions

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

Hozzászólások

terézanyu	2011. jún.. 16. 13:09	1
Kedves Dorkat! Azt hiszem összekeverted a 2009-es és a 2011-es koncerteket! André Matos-ék(metál zenekar) 2009-ben voltak a Sorpions előzenekara, a Syma csarnokban. Idén az Arénában, a Bebe & The Change volt az előzenekar. Talán előbb járj utána, mielőtt bugyutaságokat írsz!!! Üdv:terézanyu :-)

Teljes fórum

2020. február 20.

Háromszor is Unearth!

Egy éven belül már harmadszor járt nálunk 2020. február 19-én a metalcore alapbanda, ezúttal a Prong, a Dust Bolt és a Sinaro társaságában. Az A38 adott otthont a bálnak, ami már tavaly is remek helyszínnek bizonyult, hiszen a Darkast Hour-ral közösen már fullra tette a banda a bárkát. Annyit elárulhatunk mindenféle spoiler nélkül: most sem okoztak csalódást! Tovább

2020. február 6.

A téli formáját hozta a Slipknot az Arénába

Tavaly nyáron, a Volt Fesztiválon akkorát ment a kilenc maszkos őrült, amitől elhittem nekik, hogy a We Are Not Your Kind lesz az A lemez… Aztán kijött a korong, ami csalódást okozott, a Slipknot pedig visszatért hozzánk, hogy promotálja a lemezt, de ez sem ment annyira flottul. Plusz itt volt még a Behemoth is, de hát… Tovább

2020. február 4.

Telet temetett a The Biebers a Hajón!

Hatalmas, forró hangulatú, teltházas koncerttel indította 2020 második hónapját a The Biebers, hiszen minden jegy elkelt a téltemető/turnéindító koncertjükre. Puskás Petiék nem is okoztak csalódást, minden tőlük telhetőt megtettek, hogy meghálálják a rajongók bizalmát. A hangulat megalapozásáról a szintén fővárosi The Palace gondoskodott. Tovább

2020. január 21.

Évet nyitott nekünk a Fish!

Szombaton, azaz 2020. január 18-án megindult a 2020-as koncertszezon, legalábbis az ország egyik legjobb koncertbandájának, a Fish!-nek. Krisztiánék nem is sokat teketóriáztak, a Barba Negrában ismét lefektették az alapszabályt: ha házibuliról van szó, ők a legjobbak! Tovább

2019. december 4.

Budapest, are you with us? – Avagy Ghost-on jártunk

Papa Emeritus, alias Tobias Forge, december 3-án este elhozta nekünk okkult színházát a Papp László Sportarénába és mindenkit elvarázsolt a humorával és a zenéjével. Viszont el kell ismernem, hogy igaza volt azoknak, akik azt mondták, hogy zeneileg sem rossz ez az egész Ghost mizéria, de látványelemekkel és a show-val együtt minimum ötször olyan erős. Melegített a svéd Tribulation és az amerikai All The Witches. Tovább