2008. június 23.

Kozma Orsit nem érdekelte semmi

Kiütéssel győzött de szerencsére megsemmisítő vereséget nem mért a közönségre péntek este Budapest legszínváltósabb épületében Kozma Orsi. Jó program volt, szívszorító konzekvenciákkal...

Az utóbbi néhány évben a Művészetek Palotája már lassan hagyományként rendezi meg a Hey June! fesztiválnak titulált nyárköszöntő koncertsorozatot. Idén ezt Kozma Orsi nyithatta meg, és a július elsejei záró koncertig még sok jó dolog lesz műsoron, úgyhogy akit érdekelnek a zenei csemegék, annak júniusban kötelező ellátogatnia a Lágymányosi hídhoz!

Nade Orsi. Aki esetleg még nem ismeri (van ilyen?) gyorsan nézzen utána, itt a MyMusic-on is írtunk már róla. Többször volt szerencsénk élőben látni a kisasszonyt, és azt kell mondjuk, hogy mind király koncert volt. Biztos nem véletlen, hogy még Ákos is az első sorból csápolt Orsinak a tavalyi Szigeten.

A koncert most is szuper volt, de valahogy többet vártunk a helytől, valami látványos színpadképet, ha már a Művészetek Palotájában vagyunk. Főleg hogy előtte egy interjúban maguk Orsiék nyilatkoztak arról, hogy ez különleges koncert lesz. Számunkra majdnem ugyanolyan volt, mint bármelyik másik, persze ez nem rossz, sőt! Az utóbbi idők egyik legjobban összerakott albumát adta ki tavaly év végén, szépen megírt számok, fülbemászó dallamok, profi hangzású dalok.

Ami nekünk nem tetszett, hogy a számunkra egyetlen különlegességet, a vonósokat alig lehetett hallani, és a dalok áthangszerelése, eredetitől való eltérése is minimális volt. A dalok nagy része album verzióban hangzott el.

Hogy ismét jót is szóljunk, végre istenien volt behangosítva a dob, és Csányi Zoli igazán remekelt, persze a zenekar többi tagja is szuper volt, előkerült néhány remek basszus és billentyű szóló is. Szakos Krisztián ugyan nem sok vizet zavart, de mivel ő írta a számok nagy részét, neki elnézzük.

A koncert a nekünk hiányzó akusztikus feeling helyett hozott valami más váratlan fordulatot: Orsi bejelentette, hogy zenéjére nagy hatással van Trent Raznor és a NIN, amiben még nincs semmi különös, de ezek után Szakos Krisztiánnal kettesben előadtak egy olyan elektro-indusztriál blokkot (2 szám), ami leginkább olyan volt, mintha néhány pillanatig Zságer Balázst próbálták volna lenyomni. Egészen addig nem tudtam eldönteni, hogy ez paródia vagy komoly, amíg Orsi a szám végén meg nem jegyezte, hogy „tudják mit, az sem érdekel, ha nem tetszett senkinek, ezt akkor is el kellett játszanunk”.

Ennél a résznél jött egyébként ki a legjobban az, amit végig érezni lehetett a koncert alatt, és nem itt először. Mintha Orsi krónikusan félne a közönségtől, és ez nem csak abban jött elő, hogy idegesítő módon végig magázódott velünk. A színpadról kifelé való kommunikáció nehézkes és esetleges, ritkán néz kifelé, legtöbbször a zenészeket bámulja vagy velük incselkedik, aminek annyi az eredménye, hogy a koncert olyan, mintha egy próbán lennénk. Nem úgy látszott, mintha a közönségnek énekelne... ráadás sem volt a koncert végén, ment mindenki haza.

De nem kell csodálkozni ezen, hiszen Orsinak ez az első „igazi szerep”. Ez már nem háttérvokál, vagy egy énekes quartett, szólóban többet kell nyújtani. Kell a show, kell a kontaktus a közönséggel, irányítani kell! A hangja csodás, a számok jók, de ez az egy még hiányzik az áttöréshez. Ha sikerül ezen átlendülni, Orsiból az egyik legjobb magyar énekesnő lehet! Mi szurkolunk neki!

Számlista
1. Neked Szól
2. Túl szép
3. Hős
4. Igazi Szerep
5. Megcsaló
6. Egy szó
7. Elektro-indusztriál blokk (2 szám)
8. Nem érdekel
9. A legnehezebb percek
10. Lélekrabló (Váczi Eszter)
11. Süss fel nap (duett Váczi Eszterrel)
12. Seal: Crazy (duett Váczi Eszterrel)
13. Két lehetőség
14. Holnap (bossa változat)
15. Strong Enough (Sheryl Crow)
16. Gyere Velem
17. Altatócska
18. Basszus szóló
19. Az eskü

Felléptek:
Kozma Orsi – ének
Csányi Zoltán – dobok
Cseke Gábor – zongora
Fehérvári Attila – basszusgitár
Szakos Krisztián – gitár
Vendég: Váczi Eszter
közreműködött az Art of Strings vonósnégyes