2008. szeptember 25. 9:31
Az elsô momentum a zenekar életében az a megrendelés volt, amikor Énekes István barátom egy "nagyon kemény" kalotaszegi koreográfia zenét kért tôlem (én Ács Gyula vagyok az elbeszélô és a volt ZKPK. is egyben). Úgy gondoltam rockzenei hangszereléssel csinálok két kalotaszegi legényest.... Henzler Pistit (Hümért) megkértem ugyan tanuld már meg ezt a két legényes dallamot. Eleinte csak diszkéten anyázott ... késôbb folyamatosan... (ti. Gitáron eljátszani ezt az alapvetôen hegedûs muzsikát a lehetetlennel határos) A felvétel elkészült és óriási botrányt kavart a Zalai kamara táncfesztiválon a zsûri mondott mindent, kígyót, békát, rákot, úgy általában mindent... De a zene hirtelen mindenkinek kellett... érdekes... Szóval beizgultak a népek mint Túrné mikor nincs otthon az öreg Túr. Hümérrel elkészítettünk három nótát ugyan-ezzel a felálással és a Szinvavölgyi Néptáncegyüttes karácsonyi "Buliján" 1989 Dec.23-án bemutattuk. Hihetetlen sikerrel.... Mi magunk is meglepôdtünk. És tulajdonképpen ez volt az elsô koncertünk. Az akkori "zenekar" a következô tagokból állott: Detvay Gyula - ének, Henzler István - gitár, Birinyi Lajos - gitár, Kálna Gusztáv - basszusgitár, Ács Gyula - kíntetizátor, a dobosunk egy Roland R8-as volt! (Isteni! nem iszik, pontos, és mindíg jön próbára...) Emlékszem a koncert szünetében hallgattuk a rádiót mert Romániában éppen akkor volt a forradalom. Daliás idôk voltak. Ekkor, ezen a koncerten határoztuk el, hogy összeállunk "állandóra" azaz megalakul a zenekar. Ebbôl azután az lett, hogy egy évig semmit nem csináltunk...... (ahogy ez szokott lenni volt) és Hümér volt az aki végül is megalakította a Vörös Rébék zenekart. A név is az ô ötlete volt és mindenkinek tetszett. Hümér gyakorlott rockzenészeket hívott a már meglévô kvintetthez Spirkó Károlyt (gitár) és Kocsenyák Gábort (dob). Elkezdôdött a munka..... a majdani elsô "lemez" számait megírogattuk és nyúztuk, nyúztuk, nyúztuk. Ezenközben Hümér egy jelentéktelen összezördülésen olyigen megmérdedt, hogy kilépett a zenekarból.... Helyére szinte azonnal (két próbával!) be tudott állni Fütyi - pardon Bunda Attila - és elkészültek azok a számok amik máig is a leg "Vörösrébékesebbek" Nekiindultunk nagy hévvel a koncertezésnek, hátha felfedeznek minket... Elmentünk többek között a zánkai Pop-Piac c. rendezvényre is ahol nagy érdeklôdéssel figyelt a publikum és a "zsûri". De ahogy az már magyarhonban lenni szokott nem történt semmi.... Ezen felbuzdulva Kocsenyák Gabi elment Németországba - legnagyobb bánatunkra..... Ôt hamarosan Spirkó Karcsi követte. Ekkor került a zenekarba Hajzsó Péter és hozta magával zenésztársát K. Nagy Ferencet legôszintébb örömünkre. Késôbb Hajzsó Peti szintén új vizekre evezett, de Feró maradt és legnagyobb Detvay vette át a kisérô gitár szerepét az ének mellett. Majd bekövetkezett a zenekar leghosszabb szünetét elôidézô esemény, kilépett Kálna Guszti. Szó szerint évekig kerestünk basszusgitárost... Végre megtaláltuk Gyurcsán Szabolcsot, ekkoriban Kis Laci csépelte a bôröket nálunk és csak késöbb tért vissza Nagy Feri. Detvay uramtól a gitárt Hrebenku Zsolt vette át nem is olyan régen így Gyula már "csak" az énekre koncentrálhat... És elérkeztünk napjainkig.. Ez persze csak leírva ilyen egyszerû a valóságban telve volt megharagudásokkal, megsértôdésekkel, feladásokkal, pangásokkal de jó idôszakokkal és hitekkel, jó-fáradságokkal is.... Hiszen azóta elkészült a második lemez, és a harmadik lemezre való is félig, nem beszélve a külföldi turnékra készült, Lengyel és Cseh népdalok feldolgozásáról.... Sokáig vajúdott ez a zenekar...De mostanra mindenki tudja a dolgát és teszi is...remélem....
Utószó:
Kicsit úgy érzem magam mint ahogy a dinoszauruszok érezhették magukat közvetlenül a kihalásuk elött - hisz nem vagyunk fiatalok(kivéve Zsoltikát meg Szabikát), nem playbackozunk, és még ráadásul "tucci tucci" zenét sem játszunk... Mégis talán nem szükségtelen a mi kis vackolódásunk, talán elfér egy kis "vörös" szín is a magyar zenei élet palettáján...
Tisztelettel, figyelmüket köszönve:
Ács Gyula