Dalszöveg: Medáliák (J.A.)
A küszöbön a vashabú vödör, -
szeresd a lányt, ki mezténláb söpör,
a szennyes lé lapulva árad el,
tajtékja fölgyûrt karján szárad el -
én is bádoghabokba horpadok,
de kélnek csengõ és szabad habok
s végigcsattognak tengerek lován
a lépcsõházak villogó fogán - -
Barátommal egy ágyban lakom,
nem is lesz hervadó liliomom,
nincs gépfegyverem, kövem vagy nyilam,
ölni szeretnék, mint mindannyian
s míg gõggel fortyog a bab és sziszeg,
fõzelékszínû szemmel nézitek,
hogy széles ajkam lázba rezgve ring
s fecskék etetnek bogárral megint - -
Szakállam sercenj, reccsenj, kunkorodj,
boronaként a vetésen vonódj -
az ég fölött, mint lent a fellegek,
egy cirógatás gazdátlan lebeg
s e hûvös varázs húzva, szeliden,
szakállamon majd egykor megpihen
s vörös fonatján bütykömig csorog
jó ízzel-gõzzel, mint a gyógyborok - -
Az eltaposott orrú fekete,
a sárga, kinek kékebb az ege,
a rézbõrû, kin megfagyott a vér
és a lidércként rugódzó fehér –