Árvíz a sivatagban
Blacksmith, 2015
1. | Dalszöveg: Világok harca Hideg űrből rideg lények irigyen nézték túl sok éven át
Hogy miképp élünk, s mitől félünk, ki az, ki számunkra a jó barát Idegen élet vette célba az ember földi vagyonát És eljött a nap, mikor senki sem számított rá, összecsapott két világ Félelemnek jeges marka szorítja a szívedet Menekülve a halál elől mentenéd az életed De rá kell ébredj, nem bújhatsz el, egyedül semmit nem tehetsz Hát nézz szembe az ellenséggel, és harcolj, harcolj, hogy szabad lehess Mert mikor a lét a tét, s a túlélésért küzdenél Nem maradhatsz egymagad, mert a két világból egy marad Küzdj, ne félj, soha ne add fel, ne add fel Bízz, remélj, hited ne hagyd el, ne hagyd el Ha világodat más is akarja, és sorsodat a markában tartja A győzelem majd azon dől el, hogy érte mit teszel Óh, hova tűnt, hol az ég? Nézd, a porfelhő elfedte rég! Betakar a hamu, vér, az ember élet nem ennyit ér Van remény, ha elhiszed: együtt legyőzzük a végzetet Védjük meg az életet! Veled többé már nem félek Mert mikor a lét a tét, s a túlélésért küzdenél Nem maradhatsz egymagad, mert a végén csakis egy marad Küzdj, ne félj, soha ne add fel, ne add fel Bízz, remélj, hited ne hagyd el, ne hagyd el Ha világodat más is akarja, és sorsodat a markában tartja Úgy dől el a küzdelem, hogy tiéd a győzelem Ha mindezt elhiszed, hát jól teszed Mert eljön majd a nap, mikor e két világ valóban összecsap |
0:00 |
|
---|---|---|---|
2. | Dalszöveg: Elvesztetted önmagad Elvesztettem önmagam. Most mit tegyek, most mit tegyek?
Látom, beálltál a sorba, hiszen sápadt, s ijedt arccal mész tovább Tudom, ezt nem így akartad, és az érzés belül éget, nagyon fáj A lidércfényt követted, de letértél az útról Óh, elcsábult a szíved, már nincs emléked a múltból S igen érzed, mert érzed, hogy ez nem te vagy, nem te vagy Vajon ez számít? Hát számít! Mert nem vagy ezzel egymagad Elvesztetted önmagad, és nem vagy ezzel egymagad A szívem helyén csak űrt lelek. Most mit tegyek, most mit tegyek? Mindig a kiutat kerested, de zsákutcába mentél Óh, mások tettét lested, hát új csapdákba estél És most nézzed a szíved, kővé vált, már nem dobog És ha nem figyelsz, az életed magadtól eldobod Elvesztetted önmagad, és nem vagy ezzel egymagad A szívem helyén csak űrt lelek. Most mit tegyek, most mit tegyek? |
0:00 |
|
3. | Dalszöveg: A fáraó átka Elmúlt ezer év, és egy ország vérben áll
Feltámadt a rém, hogy beteljesítse akaratát A haragja végtelen, az ereje féktelen, a félelem egyre nő Most szalad, ki merre lát, az ősi szörny elől A fáraó átka a dögvészt hozta ránk A fáraó átka, a félelem, rettegés téged is vár Nyomában nincsen más, csak kín és pusztulás Hisz magával hozta e lény az ókori tíz csapást Bosszúra éhes, azokra mérges, kik anno megölték Az átka ősi, a lelke őrzi, nincsen menekvés A fáraó átka a dögvészt hozta ránk A fáraó átka, a félelem, rettegés téged is vár |
0:00 |
|
4. | Dalszöveg: Talán egyszer A színpadon játszottam, ahogy szoktam
És a tekinteted kiszúrtam azon nyomban Fáj a magány, úgy fáj a magány Lehet, Te is így érzel talán A távolság megöl, és úgy felőröl Mintha mindennap indulna elölről Kérdem én, óh, kérdem én Hogy lehetnél csak az enyém egy egész éjen át? Talán egyszer, ha újra születnék Bátrabb lennék, soha többé nem félnék Velem együtt a végtelenbe szállsz Ez a szerelem nekünk is jár |
0:00 |
|
5. | Dalszöveg: Hajsza Zakatol a szívem, igen, az élet egy nagy küzdelem
Mit te is átélsz Körülöttem nagy a tömeg, az árral most is szembe megyek Ugye te sem félsz? Szaladnak az évek velem, megállnék, de nem tehetem Hát futsz-e vélem? Azt hiszem, hogy elérhetem mind azt, ami kéne nekem Segítsz-e nékem? De az óra ketyeg, s levegőm nincs már Nincs megállás, s vágyam messze száll Ez egy örök hajsza, hajsza az idővel, s magammal. Hajsza, hajsza az egész élet Betemet a lárma, zsivaj, kiálltok, de hangom elhal Te hallsz-e engem? Szaladnak az évek velem, megállnék, már nem tehetem Nézd, mivé lettem! És az óra ketyeg, s levegőm nincs már Nincs megállás, s vágyam messze száll Ez egy örök hajsza, hajsza az idővel, s magammal. Hajsza, hajsza az egész élet |
0:00 |
|
6. | Dalszöveg: Ugasd a Holdat Fuss velünk hegyen és völgyön át
Meredek sziklák fokán Nézz szembe az éjszakával, légy egy bátor vadász! Te szabadon élsz, soha sem félsz, tied az éj, a pillanat A vadon hív, dobban a szív, s ez mindörökre így marad Ha szemed az égre mereszted, akkor soha többé nem felejted Hogy honnan ered a szomjad Ugasd a Holdat! Ugasd a Holdat! Ha állati éned előtört, már ne félj, ez is te vagy Ha nem élsz, az örök szomjúság vár, és nem leszel majd önmagad Ha szabadon élsz, nincs mitől félj, tied az éj, a pillanat Fuss, míg szíved bírja, s ha lelked tiszta, ez mindörökre így marad Ha szemed az égre mereszted, akkor soha többé nem felejted Hogy honnan ered a szomjad Ugasd a Holdat! Ugasd a Holdat! Fuss velünk hegyen és völgyön át Meredek sziklák fokán Nézz szembe az éjszakával, légy egy bátor vadász! Ugasd a Holdat! Ugasd a Holdat! Nézz az égre fel! |
0:00 |
|
7. | Dalszöveg: Jósolj nekem Hát rajta, kezdjük el, jó barátom
Minden kérdésre a választ várom A tenyeremből a jövőm látod Mondd el, mi volt a látomásod A küzdelemnek mikor lesz vége, az életem vajon révbe ér-e? A tetteimről már számot adtam, nem adom fel, ezt megfogadtam Annyi az út, amit választhatok, mutasd a jót, amin célba jutok! Szívem mélyén túl sok a kétely, mondd mit kezdjek a kísértéssel! Mutasd meg az igazságot, mutasd meg, amit én nem látok! Mutasd meg, hogy mit keressek, mutasd meg, hogy merre menjek! Jósolj nekem, jósolj nekem, jósolj nekem! Nézd az élet- és a sorsvonalakat, áruld el, neked mit mondanak! Életem útján, amire vágyom, elkerülöm, vagy megtalálom Hallak téged, de jósolj bármit, az akarat az csak, ami számít Hiszem, a boldogság nem csak álom, ha rajtam múlik, valóra váltom Mutasd meg az igazságot, mutasd meg, amit én nem látok! Mutasd meg, hogy mit keressek, mutasd meg, hogy merre menjek! Jósolj nekem, jósolj nekem, jósolj nekem! |
0:00 |
|
8. | Dalszöveg: Árvíz a sivatagban Sivatagban a szél forrón tüzel, a földbe ég
Mily szomjas már a nép, száraz torok, s üres lét Szénné porladt évek, reményt vesztett élet Futóhomokhoz érsz, elsüllyedsz, ha rosszul lépsz Mondd, magadtól mit remélsz? Ha nem tudod már, mennyit érsz Segítséget kérhetsz, a megújulást érezd! Árvízként törünk a sivatagba, hát oltsd a szomjad! Hullám a homok tengerén Árvízként törünk a sivatagba, hát oltsd a szomjad! Hidd el, hogy újra van remény |
0:00 |