Vers 1.
Az éjszakát járom egyedül a sötétben,
csak rád gondolok édes a mosolyod ami éltet.
Ha megértené valaki, mit érzek és mi éltet,
csak megértést, szeretetet nem kértem.
Kértem én volna de nem néztem a szemedbe,
lehajtottam a fejem ha elmentél mellettem.
Képek a kukában, nem kedveltél és hibáztam,
sose volt bűnöm, de nem hittem az imákban.
Volt olyan nap, mikor egész nap sírtál,
nem vígasztalt senki, mert mindenki elhagyott már.
Már teis bánod, amiket elkövettél,
nem viszonoztad amit biztosnak leltél.
A vakságba szerettél, és elment a vonat,
megtaláltam azt ki a helyesirányba mutat.
Már bánom aztis, hogy rád gondoltam,
soha nem kaplak meg, mert másért dobban...
refr: 2x
A szíved, amely őszintén szeret
Az életed, amely őszintén vezet
A bánat, amely örökké megtalál
nem érzek mást, csak hogy széttört egy szebb világ.
Vers 2.
Bár kaptam pár pofont, mégis feláltam,
a lapra vetett soraim hozzád eltalálnak.
Én kitaláltam aztis, amit eddig éreztél,
hiába sírt az élet nem feledtél.
A régi emlékek vissza tekintenek,
a párnán az illat rám emlékeztet.
Ha igazábol szerettél, akkor majd visszatérsz,
ha nem látod ujra, soha nem volt az enyém.
KIÁLLÁS:
Mért mentél el, hisz benned megtalálom,
A szerelmet és az örök boldogságom
Mért hagytál itt, hisz igy is egyedül vagyok,
az álmomban majd ismét rád mosolygok.
refr: 2x
Vers 3.
Erős a sodrás és elvisz az ár,
más csókol, más szeret és más karja zár.
De emléked őrzöm, szívembe temetem,
bárhova bújsz, én sosem feledem.
A szemeid színét, a mosolyt az arcon,
és amikor kettesben sétáltunk a parton.
Kimondom a szót mit nehéz kiejteni,
de utánna nem fogok könnyeket ejteni.
KIÁLLÁS:
refr: 6x
