VAN

Szelek Szárnyán

A világban merre jártam, csodáltam mi mindent láttam,
Bántottál és kényeztettél az életre megneveltél.

Északi szél merre fújtál, bánatommal elsodortál,
Fagyos szíved, fagyos tested, a lelkemet összetörted.

Keleti szél megdörrentél, félelemmel telítettél,
Vadságoddal körbefontál, rettegésben te tartottál.

Déli széllel szelek szárnyán, felemeltél felhők hátán,
Melegséget árasztottál, szenvedésből felkaroltál,

Nyugati szél megérkeztél, nyugodtsággal eltöltöttél,
Átölelted szívem-testem, megnyugtattad végre lelkem.

Szellem

Egy szép kertre figyel az ég, ilyen szép látványról álmodott rég.
A fákról csöpög a fény az előttük álló ház felé.

Nyílik az ajtó, fordul a zár, pillantásom körbejár,
Emberek körben, csendben leülve,
Látszik, hogy régóta várnak már rám.

Valahogy mindegyik ismerős nekem,
Bár egyesek kedvesek, mások sejtelmesek.
Jó néhány közülük látom, hogy álomszép
A többi úgy rémiszt, hogy csontomba tép.

Lassan a testek a székről felkelnek, és néhányuk indul felém.
Kinyújtom kezem, bár lehet elveszek, de ha itt vagyok végül is ennyit megér.

Mert hol a távol az égbe merül áll egy ház, áll egy ház,
És lehetsz bárhol ő hazavár, hisz benned él, benned áll.

Ha fordul a zár, és tombol a nyár,
Díszes a négy fala, tündérek otthona,
Fényben ázó szoba vár.

De ha fordul a zár és tombol az ár
Húsod a négy fala, csontod az oszlopa,
Vérben ázó szoba vár.

Tisztul már a kép, néhány táncra kér,
Forgásra, szédült pörgésre.
Egy tündér megsimít, aztán búcsút int,
Úgy félek, hogy többé nem látlak,
Jöjj kérlek, itt megvárlak.

Egy szellem szemben néz, szemében tűzcsepp ég,
Hozzám lép, aztán hozzám hozzámér.
Már nem látom, bennem lángol.

Az összes szellemlény szellememben él,
Sodrásban, ősi törvényben,
Mozgásban, égő örvényben.

Egy szép kertre figyel az ég, lassan kúszik felé a vég.
A fákról csorog a vér az előttük málló ház felé

Mert hol a távol az égbe merül áll egy ház, áll egy ház,
És lehetsz bárhol ő hazavár, hisz benned él, benned áll.

Memento

Nézem őszül a nyár,
A fák között zúg a szél,
Reszket a tél egy új tavasz visszatér.

Újra tombol a nyár,
Az év hideg éjjelén,
A test csupa jég, de bennem az éj tüze ég.

Nézd az óra megáll!
A holt idő visszalép,
A földben az ég a mennyben az ördög él.

Fenn még száll a madár,
Az ég színe visszatér,
Szemedben az ég, de bennem a vég tüze ég.

Rám már vár a halál,
A holt idő visszalép,
A földben az ég a mennyben az ördög él.

Fenn még száll a madár,
De a föld tüze égig ér,
Lángol az ég ahogy bennem a vég tüze ég.

Ha indulok jössz velem máshol is élni még,
Ha így utazunk jövőnk ezer évig él..

Fura Álom

Volt egy fura álmom, benne voltál Te is.
Azt hittem, hogy látod, hisz benne voltál Te is.
Csak azt nem tudom, miért fordított a kép,
Belenyúlok a víztükörbe megfordítom én.

Égben szállni vágyó bűvös másvilág,
Félszeg félmosolyból építünk csodát,
Előttem az út önmagába fut.

Volt egy fura álmom, benne voltál Te is.
Azt hittem, hogy látod, hisz benne voltál Te is.
Képe vízió, vízben olvadó.

És újra itt vagyunk egy ősi bálon,
A holdsugár bolyong maszkodon,
Színes karneváli tánc, filmbe forgatás,
Játszunk el egy másba olvadást.
Látomás, álom állomás,
érkezésbe zárt indulás.

Fent és Lent

Ébred a város és lepihen már minden álom mi éjjel a múltat idézte
a vágy tovatűnő álomszép tavaszán tovaszáll,
Nap-nap után mindig ugyanaz a táj, és persze a dolgok is újra elérnek
és oly türelemmel várom már, mikor billen és fordul át.

Indul a nap és mozdul a világ, a tétova léptek majd odaérnek,
a holnapok elképzelt képe visszajár,
Van valaki aki odafönt vár, de a mélybe az ördögi kör belepörget,
a hegy tetejéről várnám már mikor változik át a táj.

Mert onnan hallom azt ahogy a szél beszél hogy héja héja hééé,
Megmutatja hogy merre nézz héja héja hééé.

Ébred a város és lepihen már minden álom mi éjjel az újat ígérte
a vágy tovatűnő álomszép tavaszán tovaszáll,
De eljön egy újabb nap ami hoz valami mást és elfolyik végre a tegnapok vére,
egy távoli eltűnt szellemtánc új napba fordul át.

Indul a nap és mozdul a világ és bízom a vízben a tűzben a szélben,
a földeket fényes szellemtánc járja át.

Van valaki aki odafönt vár és az ördögi körből az égbe kipörget,
a hegy tetejéről látom már hogyan változik át a táj.

Mert onnan hallom azt ahogy a szél beszél hogy héja héja hééé,
Megmutatja hogy merre nézz héja héja hééé.