Cs.Í.T.

Edda, P. Box, Dinamit, P. Mobil, Lord, Korál, Karthago, Hobo - a hetvenes évek máig meghatározó csapatai.

Időről-időre felbukkan egy-egy csapat, amelyik megpróbálja felidézni a legendák zenei világát. A tolvajok általában csak néhány elorzott dallammal ékesítik saját gyenge próbálkozásaikat. A Cs.Í.T. viszont mélységes alázattal, bevallott fanatizmussal közelít mesterei műveihez. A hattagú (nő és férfi énekes is van a csapatban, a klasszikus dob, bass, billentyű, gitár felállás mellett) komlói társulat dalai elrepítenek a múltba, mintha kiadatlan felvételeket hallgatna az ember Vikidál Gyula rockbandáitól. Papp Attila hangja markáns férfias, mégis érzelmekkel teli, Gombos Hermina pedig mind szólóénekesként, mind vokalistaként kitűnő munkát végez, a hangszeres szekció is úgy muzsikál ahogy abban a bizonyos nagykönyvben meg van írva. A demót egy Lordos lendületű, Pokolgép ízű betéttel felvértezett dal, a Varjú nyitja, a Boszorkányéj a P. Box kimunkált dallamvilágát kelti életre, a Sárga Holló pedig Ritchie Blackmore Szivárvány hídjára vezéreli meseszép líráját. Ez az a zene, amelyik sohasem fog eltűni a zeneipar süllyesztőjében, mert a rock örök és elpusztíthatatlan. Klubok és hard rock barátok számára kötelező a banda. Izgatottan várom a levélben ígért készülő nagylemezt.

hYk

(Forrás: Metal Hammer #111, XI. évfolyam, 1999/2. 54. oldal)