Álomkor

Harcolj, küzdj az életedért,
Szar volt, minden, amiben eddig hittél.
Szolgálj, amíg lüktet benned a vér,
Szolgát nemzett mindenki, aki fél.

Nagy szó, de tényleg semmit ér,
Szarból, nem lesz a végén főnyeremény,
Formáld magad, a jövő nemzetét,
Formát, majd ad, egy életnyi szenvedés.

Van, mikor meg kell tenned,
A kardodat meg kell fenned,
Ha nem vagy jó, leléptetnek,
Inkább üss még egyet.

Üss belém, üss belém,
A csontom törjön szét,
Vágj belém, vágj belém,
A vérem folyjon szét
Üss belém, üss belém,
A csontom törjön szét,
Vágj belém, vágj belém,
A vérem folyjon szét
A vérem az utcára, a tiéddel együtt, folyjon, folyjon szét…

Esik eső, mossa utamat,
Égi áldás a földön szétszaladt
Itt volt, elmúlt nem maradt.

Mindenkiben ott van az érzés az indulat,
A düh mely örökre itt ragadt,
Nem csak egy pillanat.

Refr.:

Nem lesz jobb, nem lesz szebb,
Az életed, az életed
Hát ne kösd meg a hurkodat,
Előre, előre.
És szenvedj, élvezd, mert muszáj,
Majd gyógyít, de addig éltet a halál.

Hull a hó, lepi utamat,
Vastagon, mindent betakar
Itt marad el nem, olvad soha,

Mindenkiben meg van az érzés az indulat,
Mégis míg itt marad,
Egy örök pillanat.

Ez egy olyan szép világ, ahol nem figyelnek rád,
Ahol fontosabb, hogy költsd el a pénzed.
Itt mindenkinek jár, a bérrabszolgaság.
Hogy elvegyék azt, amid még nincsen.

De én sem teszek mást, nagy ívben szarok rá,
Ha egy másik ember lábára lépek.
Mert úgysem nekem fáj, amin a másik jár,
A szemem a pályán csak a labdát nézem.



Refr.:

Tanuld meg a szart is rágni,
Gerinc nélkül vigyázban állni,
A könnyebb úton egyedül járni,
S hidd azt, hogy az élet nem fog majd fájni.




Ha ez olyan szép világ, akkor miért akarnak mást,
Azok, akiknek a lábára léptem.
Pedig mind a sorban áll,
Egymást tapossák, a vályúhoz majd előbb érjen.

Az élethez ez jár, az érzelmekért kár,
A tiszta lelked akaszd a szögre,
Mert egy másik éhes száj, ki épp mögötted áll,
Az emlőről majd téged lök félre.