


| 1. | Boszorkányéj | 4:23 |
|
|---|---|---|---|
| 2. | Varjú | 4:02 |
|
| 3. | Sárga Holló | 4:37 |
|
| 4. | A Magányos (1995) | 6:54 |
|
| 5. | Őrült | 4:06 |
|
| 6. | Kalász | 3:58 |
Edda, P. Box, Dinamit, P. Mobil, Lord, Korál, Karthago, Hobo - a hetvenes évek máig meghatározó csapatai.
Időről-időre felbukkan egy-egy csapat, amelyik megpróbálja felidézni a legendák zenei világát. A tolvajok általában csak néhány elorzott dallammal ékesítik saját gyenge próbálkozásaikat. A Cs.Í.T. viszont mélységes alázattal, bevallott fanatizmussal közelít mesterei műveihez. A hattagú (nő és férfi énekes is van a csapatban, a klasszikus dob, bass, billentyű, gitár felállás mellett) komlói társulat dalai elrepítenek a múltba, mintha kiadatlan felvételeket hallgatna az ember Vikidál Gyula rockbandáitól. Papp Attila hangja markáns férfias, mégis érzelmekkel teli, Gombos Hermina pedig mind szólóénekesként, mind vokalistaként kitűnő munkát végez, a hangszeres szekció is úgy muzsikál ahogy abban a bizonyos nagykönyvben meg van írva. A demót egy Lordos lendületű, Pokolgép ízű betéttel felvértezett dal, a Varjú nyitja, a Boszorkányéj a P. Box kimunkált dallamvilágát kelti életre, a Sárga Holló pedig Ritchie Blackmore Szivárvány hídjára vezéreli meseszép líráját. Ez az a zene, amelyik sohasem fog eltűni a zeneipar süllyesztőjében, mert a rock örök és elpusztíthatatlan. Klubok és hard rock barátok számára kötelező a banda. Izgatottan várom a levélben ígért készülő nagylemezt.
hYk
(Forrás: Metal Hammer #111, XI. évfolyam, 1999/2. 54. oldal)
Egy Lírai dal a Cs.Í.T. zenekartól