Színeket akartam, a szemem behunyom, A színeket csokorba gyűjtöm és összefonom. Ahogy az ízeket a borban és a kenyér illatát, A virágkelyhek kincsét, a mezők vibráló sugarát. Közel a világ, Hozzám közel a sziklák, a vizek, a fák, Közel a világ, Hozzám közel a fény és közel a láng. A hajnalra vártam. Csendes, nyugodt ébredés. Ez egy fájdalmak nélküli változás, újjászületés. Ahogy a sötét lassan olvad és a mélykék kifakul, Álmosan, lágyan lépdel egy új nap, elindul. Közel a nyár, Hozzám közel egy kép, ez a gyönyörű táj, Közel a nyár, Hozzám közel a szél, szelíden száll. Közel a nyár, Megérint a kép, ez a gyönyörű táj, Közel a nyár, Nekem édes a csók, mi az ajkadon vár! Copyright: Piacsek László - Horváth Krisztián
Embed szöveg