végtelen éjszakák, pislákoló neonfények mutatják az utat, én már semmit nem remélek a macskakövön egy könnycsepp mossa el az éjszakát elszabadul a pokol és csak rohanok mindenen át az egy irányba haladó alakok közönye hullaszaggal tölt el minden mi tételmondat volt mára csak üres közhely ösztönösen haladok, így érzem a gondolataim szabadok a fejemben dübörögnek a jól berögzült dallamok
Embed Text