Újra itt vagyunk, a dühöngõ álmok cirkuszában
Törött szárnyú, törött agyú angyalok
Megrettenve a vérszomjas sokadalomtól
Az utolsó felvonás függönyén túl
Fel hát a függönyt! Emlékezni ránk
úgysem fog más, csak aki saját vérét
látja folyni ereinkbõl
Lehet-e élni a mobiltelefon-feltöltőkártyák és a magánnyugdíjpénztárak, a reality show-k és a dupla burger világában? Biztosan. De élet-e ez? Meg kell-e ennünk minden szemetet, amit elénk szórnak? A terrorizmustól kell jobban félnünk, vagy a minden csatornán áradó hazugságtól, mely minket is hazuggá tesz? El lehet-e zárni ezeket a csatornákat, vagy aki nem akar úszni benne, menthetetlenül belefullad a mocsokba? Vagy azt hisszük, ha nem veszünk tudomást többet a bennünket körülvevő és lassanként már belénk hatoló sötétségről, akkor az nincs is ott?
Sziasztok! Ha volna kedvetek egy rockoperához zenét szerezni,jelezzétek a válaszban és küldöm a szövegkönyvet,és persze minden más infót,ami érdekel Titeket a művel kapcsolatban.. email... =fbrkGetLanguageString("INC_NEXT")?>