3427 zenekar 12454 letölthető zene
Rovatok
Hirdetés
Koncertbeszámoló

2018. november 20.

A Fish! még mindig az ország legjobb koncertbandája

Copyright:

Szombaton sikerült lekeveredni isten tudja hány hónap utána a Roxxyba Tatabányán, és hát be kell vallanom őszintén, ennek azért nyilván megvan az oka. Nem feltétlenül a szabadidő hiányát okolnám, hanem inkább a felhozatalt, ami kb. évek óta semmit nem változik. Pont ezért megnyugtató, hogy a sok alter-heavy-szocrock banda közepette még mindig itt vannak a Krisztiánék, akik miatt megéri lemenni egy évben egyszer.

  • megosztás
  • kapcsolódó linkek

A felszopó szerepét az a Dystopia vállalta magára Szegerdről, akik most elég sokat mozgolódnak a Fish!-ékkel. Ennek a hátterében mondjuk az is állhat, hogy a banda énekes-gitárosa, Vári Gábor csinálja a Fish!-ék lemezeit, de valószínűleg sokkal többet nyom a latba, hogy eléggé királyul zenélnek. (Mondjuk egy Fish!-bulin mindenki király, miért pont az előzenekar lógna ki a sorból?) Egyben voltak a srácok, hozták a kötelezőt, Gábornak kellemes hangszíne van, a két gitárt igyekeznek maximálisan kihasználni, és a három vokállal is elég jól elboldogulnak. Nekem egy icipicit azért uncsi volt a dolog, hiszen nem ismertem a srácok dalait, és annyira meg nem használnak egyedi is meglepő dolgokat, hogy fenntartották volna végig az érdeklődésemet, de mindenképpen becsülettel helyt álltak, és a végére egész korrekt kis tömeg gyűlt a színpad elé. A magam részéről rá is hallgatok majd pár dalukra így itthon is, hogy mégis mit kellett volna kihallanom, hiszen a hangosítás ugyan eléggé korrekt volt, de a két gitár azért összedzsidzsizett néha annyira, hogy ne értsem az alkotó szándékát, míg az énekdallamok egyszer-egyszer belevesztek a hangszeres forgatagba. De nem kötekedem tovább, teljesen vállalható buli volt, biglájk!

Aztán mikor Krisztiánék felmásztak a színpadra, egyértelművé vált, hogy miért járok még mindig a bulijaikra: olyan szintű energiákat képesek felszabadítani és átadni, hogy zenekar legyen a talpán, aki ezt ma, itthon utánuk akarja csinálni. Alapból kellemes felütés, hogy nincsenek lassú dalok, a bpm mindenhol az ugrálás és a maximális megőrülés között mozog, a bulit pedig úgy cipeli a hátán a frontember, mint Atlas a Földet.

Mindenhez van egy jó sztorija, mindenhez hozzá tud szólni, az improvizatív képességeit pedig most is megmutatta, hiszen a kötelező, ám már kicsit unalmas „miafasz” van skandálásra megkérte a közönséget, hogy „ha muszáj ezt, akkor már csináljátok két szólamban, rendesen!”. A közönség pedig Dáci és Zsolti alapjára elkezdte két szólamban, zenészhez méltóan skandálni az egészet. Bravó! A műsor igazi bestof volt, az összes lemezről előmásztak a legnagyobb slágerek, Majdnem Californiától a Felemásig szinte minden volt. Meg persze nem lenne a Fish! a Fish!, ha nem hozna egy vagon mókás közbeékelést a magyar 90’s legaljától a Metallica One-jáig. Ezek a kis közjátékok pedig jók annyira még mindig – így évek múltán is, hogy mosolyogva énekeljünk, vagy headbangeljünk rájuk. A sztárvendég pedig a 11 éves Bartal Dani volt, aki földim, tehát tatabányai, és megnyert egy Ibanez gitárversenyt (kapott is a Bodor Mátétól egy klassz gityót érte), majd összebandázott a Fish!-ékkel, aztán néhanapján fel is lép velük. Királyul, tegyük hozzá. Aztán a vissza-vissza után az akusztikus Backstreet Boys, az egypercesek és a Gyere ki a rétre feltették a koronát az egész estére, én meg halál kifulladva, de boldogan mentem hidratálni a bárpulthoz. Komolyan, tudom, hogy mindig ezt szajkózom, de ha csak fele ennyire jók lennének itthon a bandák élőben...

Jam

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2019. szeptember 16.

Mókás kedvű Morcheeba koncert a Balaton Piknik legvégére

Voltunk már Morcheeba koncerten többször is korábban, de mindeddig egész más élményt nyújtottak a brit együttes fellépései. Gondolkoztunk, mi történhetett tegnap az énekesnővel, és arra jutottunk, vagy valamilyen tudatmódosító, vagy pusztán a Balaton, az éjszakai fényekben pompázó Gömbkilátó, és/vagy az erdő illata igézhette meg őt, hogy olyan bolondozós hangulatba jusson…de igazából mindegy is, a hangja csodás volt ezúttal is, a fellépés pedig egyben energikus, kellemes és bájos! Tovább

2019. szeptember 16.

Altatódal, háttérzene – de így imádtuk: José Gonzalez volt a Balaton Pikniken

Nem voltunk félrevezetve, tudtuk, mire számítsunk zenei fronton a Balaton Pikniken. Büszkén hirdették a szervezők az eseményleírásban, hogy nem fogjuk kirúgni a ház oldalát, és hajnalig bulizni se akarunk, helyette chillezős, kellemes, háttérzenének való fellépésekre készüljünk. Így is volt, köszönhetően José Gonzaleznek – amit vártunk, meg is kaptuk, élmény volt. Tovább

2019. augusztus 21.

Tűzijáték helyett Bury Tomorrow

2019. augusztus 20-án tért vissza hozzánk Nagy-Britannia egyik legjobb metalcore bandája, hogy a sok előzenekaros, matiné időpontos koncert és fesztiválos fellépés után végre önállóan, saját jogon adjanak egy felejthetetlen koncertet a rajongóiknak. A bemelegítésről a két év hiátus után visszatérő Inhale Me gondoskodott. Tovább

2019. július 29.

Pénteki levezetés, avagy Nova Prospecten jártam

A csütörtöki Architectset muszáj volt valami könnyedebb, de legalább annyira szerethető koncerttel lefojtani, a Nova Prospect tetőteraszos bulija az A38-on pedig erre tökéletes választásnak bizonyult. A bemelegítésről a szegedi Colmena és a fővárosi Touch Me Not gondoskodott. Tovább

2019. július 29.

Az Architects még mindig hibátlan élőben

Csütörtökön a brit metalcore legjobb élő bandájának választott Architects bizonyította a Budapest Parkban, hogy maximálisan kiérdemelték a fenti titulust! A bemelegítésre csak honfitársakat hoztak a szigetországból, névlegesen a Loathe, a Rolo Tomassi és a While She Sleeps bandáját, akik mind méltónak bizonyultak a hatalmas színpadra. Tovább

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky