3428 zenekar 12453 letölthető zene
Rovatok
Hirdetés
Koncertbeszámoló

2010. június 10.

Minden idők leg... és valóban. Elton John a Sportarénában

Copyright:

A 62 éves Sir Elton John lazán lenyomta szünet nélkül a két és fél órás koncertet a telt házas Sportarénában. Mi meg alig vártuk a lába előtt heverhessünk, többezred magunkkal.

Szerintem a legnagyobb elismerés egy előadónak az ha a koncertjeire azt mondják csak rá jellemzőek meg hogy ha holnap jönne újra elmennék rá. Ez a koncert is ilyen volt, a kellőképpen borsos jegyárak ellenére olyan hűen adta vissza a popzene lényegét, hogy a már meglett korú közönség tömegesen táncolt a színpad előtt.

Már érkezéskor láttam ez nem egy szokványos koncert lesz, ennyi bejutásra váró ember ritkán gyűlik össze a Sportaréna előtt. Magam is csatlakoztam hozzájuk, asszimilálódtam a sok csillogó szemű, jegyét rongyosra nézegető 50-es átlag életkorú tömeghez. Leültünk, kicsit zsivajogtunk még aztán mindenki elkezdte ropogtatni a szokásos sós perecet, urak pedig beletemetkeztek az ilyenkor illő korsó sör méltó elfogyasztásába. Szükség is volt rá mert Elton John kicsit késett, fél óránál is többet kellett várni elsötétedjen a színpad és végre kezdődjön a show. Nyomát sem lehetett találni a megalomániának, nem volt túlragozva semmi. Pár szépen elhelyezett reflektor, hátsó led fal, semmi kivetítő csak sima apró lámpák viszont nagyon jól kitalálták a rajta lévő grafikákat. Engem legjobban a csillagos égbolt szerű háttér fogott meg, sosem láttam még ennyire hangulatosat.

Felcsendültek az első hangok a Funeral for a Friendből és Elton besétált a bal oldalon lévő zongorához. Sima mezeinek mondható kék lencsés szemüveg volt rajta mely még utcai viseletre is alkalmas mindössze a jobb alsó sarkában volt egy ékkövekből kirakott E.J. monogram rajta hogy azért tudjuk mihez tartani magunkat. Piros ing és fekete frakkszerű felső melyre rakétás minta volt aranyszerűen csillogó flitterekből ráhímezve. Az első fél óra szerintem kicsit túl szélsőséges volt zenében, nehezebben lehetett ráhangolódni pedig gyöngyöző homlokkal próbáltuk megtalálni a közös hullámhosszt. Az elvontabb, lassú Levon után jött a legextrémebb és szerintem mélypontnak számító feleslegesen hosszú és szétzongorázott Madman Across the Water ahol egy kicsit meg is ijedtem ha ilyen lesz a folytatás mire fogok másnap könnyes szemmel emlékezni?


Szerencsére minden jóra fordult, szerintem minden idők egyik legszebb Elton dala következett a Tiny Dancer ami olyan szépen szólt, hogy ha ez lett volna az utolsó szám már megérte volna kijönnöm. Gyönyörű szép érzelmes melódia, csodálatosan előadva, ez az amivel kenyérre lehet kenni tizenötezer embert. Tiszta libabőr lettem miközben hallgattam, és ez még csak a 7. szám volt a 23-ból. Sokáig nem is lehetett ezt ülve végighallgatni, a Goodbye Yellow Brick Road után már mindenki felállva tapsolt, itt éreztem azt hogy egy (zongora) húron pendülünk, a zenészek most tették sínre a vonatunkat és innentől lesz csupa móka és kacagás minden ami következik. A Rocket Man vége másabb volt mint amit eddig hallottam, átcsúszott még jobban rockandrollosba Elton zongorázása ami kifejezetten jót tett a kicsit lassabbb ritmusban csordogáló számnak. Egyébként is ilyen a szám vége de itt most még rátett egy lapáttal, azt hiszem ő is érezte erre vevők vagyunk. A Take Me to the Pilot meg lett tekerve rendesen zongora és gitárszólóval elnyújtva, kicsit talán nekem túl hosszúnak is tűnt de körbenézve láttam a többieknek bejön ez a stílus is.

Ilyenkor jut idő arra az apró részletek előtűnjenek, eddig észre sem vettem hogy Nigel Olsson dobjának elejére fel van írva: Budapest, ő pedig egész idő alatt hófehér kesztyűben verte a ritmust. Davey Johnstone legalább 4 de inkább 5 féle gitáron játszott melyek között a kétnyakútól kezdve sima akusztikusig mindenféle előfordult és hogy az Elton előtt meghibásodott hangfalat elképesztően gyorsan és észrevehetetlenül cserélte a technikai személyzet.

 


A Don't Let The Sun Go Down On Me közben az eddig hátsó sorban ülők is úgy gondolták itt az idő a színpad elé menniük és onnan ünnepelniük és ennek megváltoztatására csak a biztonsági őrök gyors kordonja tudta rávenni őket. Kis kavarodás lett csak belőle de aztán mindenki megtalálta azt a poziciót ahol a legjobban lehetett táncolni és élvezni egyszerre a koncertet. Itt már tisztán látszott ugrálni és integetni akar a közönség, a tapsolás és éljenzés olyan nagy volt a számok között hogy átragad a fellépő zenészekre is, integettek és mosolyogtak a szinpadról annyit a menyit csak tudtak. Elton még egy extra tollat is kért hogy a szinpad előtt állók jegyére autogramot osztogasson aztán végül e tevékenysége tovább tartott míg azt tervezte de ez ellen senki sem emelt kifogást. Két olyan nagy slágerrel zárt ami méltó volt ehhez a nagy naphoz, az I'm Still Standing a 80-as évek elejének minden lendületét és energiáját magában foglaló táncdal amire a mai napig bárhol és bármikor lehet táncolni.

A Crocodile Rock pedig ugyanez csak visszamegy egészen a 60-as évekbe megőrizve és felerősítve mindazon pozitívumokat melyeket az előző számnál is mondtam.

Ráadásként az oroszlánkirály betétdalát a Circle of Life-t kaptuk és pályafutásának első nagy sikerét a Your Song-ot.

 


Sokaknak feltünt hogy a szokásosnál is rekedtesebb a hangja és a koncert kicsit nehezebben indult be, de én tudtam arcüreggyulladása van és emiatt nem érzi jól magát. Ennek ellenére felment a színpadra és nem hagyta, hogy a budapesti közönség csalódjon benne. Az előadás második felében a közönség lelkesedése és szeretete rá is átragadt és onnan kezdve nem volt megállás, nem eljátszotta a zongorán számokat hanem a lelkéből nyujtotta át nekünk a tiszta hangokat.

Sir Elton John az angol királynő lovagja 62 évesen eljött hozzánk és olyan koncertet adott melyre a következő pár évben emlékezni fogunk. Nem volt sem különleges szemüvege sem extrém ruhája ellenben olyan varázslatos hangulatot teremtett mely után nehéz visszatérni a mindennapokba.

 

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2020. február 20.

Háromszor is Unearth!

Egy éven belül már harmadszor járt nálunk 2020. február 19-én a metalcore alapbanda, ezúttal a Prong, a Dust Bolt és a Sinaro társaságában. Az A38 adott otthont a bálnak, ami már tavaly is remek helyszínnek bizonyult, hiszen a Darkast Hour-ral közösen már fullra tette a banda a bárkát. Annyit elárulhatunk mindenféle spoiler nélkül: most sem okoztak csalódást! Tovább

2020. február 6.

A téli formáját hozta a Slipknot az Arénába

Tavaly nyáron, a Volt Fesztiválon akkorát ment a kilenc maszkos őrült, amitől elhittem nekik, hogy a We Are Not Your Kind lesz az A lemez… Aztán kijött a korong, ami csalódást okozott, a Slipknot pedig visszatért hozzánk, hogy promotálja a lemezt, de ez sem ment annyira flottul. Plusz itt volt még a Behemoth is, de hát… Tovább

2020. február 4.

Telet temetett a The Biebers a Hajón!

Hatalmas, forró hangulatú, teltházas koncerttel indította 2020 második hónapját a The Biebers, hiszen minden jegy elkelt a téltemető/turnéindító koncertjükre. Puskás Petiék nem is okoztak csalódást, minden tőlük telhetőt megtettek, hogy meghálálják a rajongók bizalmát. A hangulat megalapozásáról a szintén fővárosi The Palace gondoskodott. Tovább

2020. január 21.

Évet nyitott nekünk a Fish!

Szombaton, azaz 2020. január 18-án megindult a 2020-as koncertszezon, legalábbis az ország egyik legjobb koncertbandájának, a Fish!-nek. Krisztiánék nem is sokat teketóriáztak, a Barba Negrában ismét lefektették az alapszabályt: ha házibuliról van szó, ők a legjobbak! Tovább

2019. december 4.

Budapest, are you with us? – Avagy Ghost-on jártunk

Papa Emeritus, alias Tobias Forge, december 3-án este elhozta nekünk okkult színházát a Papp László Sportarénába és mindenkit elvarázsolt a humorával és a zenéjével. Viszont el kell ismernem, hogy igaza volt azoknak, akik azt mondták, hogy zeneileg sem rossz ez az egész Ghost mizéria, de látványelemekkel és a show-val együtt minimum ötször olyan erős. Melegített a svéd Tribulation és az amerikai All The Witches. Tovább

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky