2008. június 14. 15:10

"Minek megyünk Zalaegerszegre, csufnak?!?" avagy "Volt pisi, kaki, poo - Rajmi mégis rosszul van!" - KisAtti

Ez a hétvége is úgy indult, mint a többi. Stresszesen, sok-sok világvége hangulattal, rengeteg kavarással, egyet nem értéssel, megfűszerezve egy kis sörrel. Péntekre voltunk hivatalosak a tatabányai Roxxy Music Café-ba, ahol az előzetessel meghirdetettel ellentétben a Hangszóró helyett a Vesztegzár zenekarral játszottunk. Előtte is sokáig izgultunk, hogy Hangszóróék hogy tudnak majd színpadra állni, hiszen sokáig nem volt énekesük. Aztán nem is lett. Feloszlottak. (R.I.P.)
Nem volt könnyű a helyzet, a héten kellett másik zenekart találnunk. Sikerült. Mint általában minden péntek, Gabinak necces. Nem tudni mikorra ér haza a hatalmas gépsárkányával. Ami egyébként zöld. Foszöld. Nem túl metál foszöld kamiont vezetni, de hát ő tudja. Volt is nagy sírás-rívás amikor bejelentette, hogy rohadtul nem fog hazaérni emberi időben. Meg is bontottam bánatomban sörkészletemet a próbateremben. A problémát bonyolította, hogy Atesynak Magyarock előadása volt, Rajmi még Ácson várt ránk (amiről Gabi nem tudott), Szilárd Almásfüzítőn idegeskedett, álmosan, mivel nem metál lefeküdni aludni 24 óra szolgálat után. Gabi betoppant 8-kor - ekkor kellett volna Tatabányán lennünk - megyünk tankolni, Rajmi hív, nincsenek mikrofonok, szereznünk kell. Gesztenye mikrofon készlete persze nem volt a próbateremben, csak egy darabot találtunk, Szilárd közben elindult Tatabányára, egyedül, álmosan, autóval. Ellenben kőkeményen, bizonyítva, hogy lehet álmosan is metálnak lenni. Nála mikrofon, az már kettő.
Tankolás közben nálunk minden tele volt cserebogárral. Én rühellem a cserebogarakat. Nem is szeretem a tavaszt, pont emiatt. Irány Rajmiért Ácsra. Úgy éreztem magam Gabi mellett, mint egy rally mithfahrer, csak én nem beszéltem, ellenben csöndbe voltam, s reméltem, hogy azért épségben maradunk. Rajmi, Kriszti velünk, vissza Igmánd, utánfutó fel, az is nehéz volt, nem akart felmenni a Suzukira, pedig Balatonboglár óta elvileg tök nagy haverok. Próbaterem, gyors pakolás, lenne, ha a nyomorult lábdob kiférne az ajtón dobozostól. De, nem. Nálam elpattant a cérna. "Hagyjuk a picsába, nem megyünk sehova, elegem van!!!" Gabi megpróbált lecsapni a pergővel, nem sikerült neki, túléltem. Irány Tatabánya. Helyszínen már Vesztegzárék behangolva, mikrofonra éhesen vártak. Aztán, mint mindig most is kiderült, hogy nem kellett volna idegeskedni, parázni, sietni, mert nincs rá szükség. De ez valahogy közben sosem jut eszembe. Atesy is betoppant, s el volt magától ájulva, hogy mennyire jól elénekelt valami musicalrészletet. Nem tudom már mi volt a címe. Vesztegzárék jól tolták, közben össze kellett raknom a cuccomat az öltözőben, amely akkora volt, hogy én alig fértem el benne, hát akkor a többi cumó. Átszerelés, kiderül, hogy nem hoztunk dobszéket, gyorsan orvosoljuk. Moneszé sokkal kényelmesebb, mint az enyém. Jól szólunk, Gabi hangos, mint az állat, de ez már csak így szokott lenni. Egész elfogadható koncertet nyomtunk. Pakolás, hazamenés, aludás.
Másnap délután busszal kellett megközelítenem az indulás helyszínét. Utálok buszozni. Tele van még nálam is sokkal ostobább emberekkel. Hihetetlen. 4 órás indulás volt megszabva. Persze, hogy nem sikerült elindulnunk, Gabi volt a sofőr, s nem készült el a rizs, mire indulni kellett volna. :-) Ez azért kemény. A próbaterem előtt rendőrök állnak a háromlábúval. Rajmival gondolkodtunk, hogy kiállunk melléjük, s felhívjuk Gabit, hogy "TE FIGYU LASSAN GYERE, MEEE EZEK BUZIK ITT MÉRNEK A PRÓBATEREM ELŐTT!!!", de elvetettük eme remek ötletet.
Röpke 2 és fél óra alatt elvergődtünk Zalaegerszegig, Rajmi közben megjegyezte párszor, hogy "Minek megyünk Zalaegerszegre, csufnak???" Ezen én mindig kiakadtam. Közben pisi és cigiszünet. Nem gondoltam volna, hogy ennyire ritkán van arrafelé könnyítésre alkalmas terület. Teljesen zökkenőmentesen odataláltunk. A hely első látásra is szimpatikus volt. A Macskafogó király mese.
Gyors pakolás, beállás, egy szusszanásnyi szünet, s már megy is a Hallgass. Mostanában ezzel kezdünk, hogy kicsit variáljuk a programot. Ezzel egyébként jól lehet palástolni, hogy fél év alatt képtelenek voltunk összerakni új számot. Jó a közönség, veszik a lapot, jól szól minden befelé, állítólag kifelé is. Sikerült egy felejthetetlen koncertet nyomni. Mármint ami számomra felejthetetlen volt. Volt egy kis party feeling, spanolás a többi zenekarral. Rajmi kicsit rosszul volt, Szilárd másnap szolgálatba ment, így léptünk.