Fénygolyók
Zene és szöveg: Bornai Tibor
Áll a balhé az önkiszolgálóban,
embert ölnek, persze még csak szóban,
egy kekecjankó jártatja a száját,
leköpték a töltött káposztáját.
Kövér tróger anyázik a pultnál,
barátnője a főzelékben turkál,
lehányta a csipkés melltartóját,
a büdös francba kívánja a gólyát.
Fénygolyók vagyunk,
pörgünk, szikrázunk,
fénygolyók vagyunk,
a semmin hintázunk.
A járókelők arcán mosoly nincsen,
azt hiszik, hogy unja őket Isten,
a tüdő bennük benzingőztől szürkés,
legtöbbjükre ráférne egy fürdés.
Fénygolyók vagyunk,
pörgünk, szikrázunk,
fénygolyók vagyunk,
a semmin hintázunk.
Izomberci BMW-ben fetreng,
a pénzbehajtás csínján-bínján töpreng,
tepsiszájú nője éppen durcás,
a maflás, amit kapott, szerinte túlzás.
Ott szalad a baseballsapkás tolvaj,
az édes élet részéről csak óhaj,
fellöki a vak embert a sarkon,
elnyeli a piszkosszürke alkony.
Fénygolyók vagyunk,
pörgünk, szikrázunk,
fénygolyók vagyunk,
a semmin hintázunk.
