1. |
Vannak napok, hogy mindenki idegesít,
Bárhova megyek, mindenki nekem visít,
Millió mozdony a fejembe süvít,
Egy darabig bírom, míg az agyam nem visít,
S szavakba öntöm a feltörekvő kínt.
Segítség nem bírom már tovább,
Felrobbanok, ha nem lépek tovább,
De merre is oly kicsi ez a világ,
Hol van az hol a lelkünk csupa virág.
Minden ébredéskor, ha a nap rám mosolyog,
Elhatározom, e mosolyt ma tovább adom,
Fény a szememben, vigyor az arcomon,
Jó kedvemet hirdetem utamon,
S hallom össze súgnak csak egy bolond.
Köpd már ki az ecetet és láss!
Nevess már egy keveset, mint más!
Ismerd meg a színeket csodás!
Hagyd a szürke szíveket nyomás!
Segítség nem bírom már tovább,
Felrobbanok, ha nem lépek tovább,
De merre is oly kicsi ez a világ,
Hol van az hol a lelkünk csupa virág.
Köpd már ki az ecetet és láss!
Nevess már egy keveset, mint más!
Ismerd meg a színeket csodás!
Hagyd a szürke szíveket nyomás!
dalszöveg
Szájkanyar |
6:00 |
|
2. |
Anyám mindig arra nevelt,
Isten ott fenn nem szemetelt,
Minden ember jóra való,
Csetlő-botló kis hintaló.
Apám kicsit másképp mondta,
A mi arcunkra rá van írva,
Gondolatunk, s ezzel bírva,
A kapott szó vagy szép, vagy ronda.
A szóért te mit adsz cserébe,
Szíved döntsön s üvöltsd a szélbe.
Igaz szó ne fájjon soha,
Manapság az oly mostoha,
Elvetélt meg sem születő,
Ritka kincs, mint a drágakő.
Keveseknek jut belőle,
Gazdagabbak lesznek tőle,
Találd te is meg azt a szót,
S a szájat a szóhoz tartozót.
Lubickolhatsz szép szavakba,
S hiheted, hogy minden gazba,
Babér terem a nyakadba,
Ébredj, már fel csípj magadba.
Igaz szó ne fájjon soha,
Manapság az oly mostoha,
Elvetélt meg sem születő,
Ritka kincs, mint a drágakő.
dalszöveg
Igaz szó |
3:28 |
|
3. |
Nem vagyok negatív csak realista,
Látom a derűt is, ha az ég tiszta,
Tudok szeretni, de rövid a lista,
Itt élek attól még nem mazoista.
Nem élvezem, hogy szívat az állam,
Tele van velük az éjjeli tálam,
Nem Ferrari-ért csöpög a nyálam,
Csak ne kopjon fel fülig az állam.
Nem vagyok negatív csak realista,
Minimálbérért karrierista,
Sohase voltam maximalista,
Élek itt, mint egy karikaturista.
Viccesek vagyunk, ha kívülről nézed,
Én is röhögnék, ha nem húsz évet,
Dobnál ki, hogy legyen hova hazatérned,
S nyugdíjad, ha lesz, legyen hova kérned.
Nem vagyok negatív csak realista,
Látom a derűt is, ha az ég tiszta,
Tudok szeretni, de rövid a lista,
Itt élek attól még nem mazoista.
Nem vagyok negatív csak realista,
Minimálbérért karrierista,
Sohase voltam maximalista,
Élek itt, mint egy karikaturista.
dalszöveg
Realista |
3:18 |
|
4. |
Aludtál s én figyeltelek,
Szemhéjad, hogy rezegteted,
Mit álmodhatsz gondolkodtam,
S e gondolattal eljátszottam.
Hogy álmaidba beléphessek,
Milyen ajtó keresgessek,
Aprót-szürkét eldugottat,
Vagy három szárnyút hatalmasat.
S ha megtalálnám, kinyílna e,
S ha nem szívem kibírna e,
Csalódásból még egy kicsit,
S csinálnék magamból csacsit.
Méláztam volna, még de lám,
Összenéztél velem te lány,
Rám kérdeztél mi a kínom,
Csak annyit mondtam semmi bajom.
Úgy döntöttem keresse más,
Álmaidnak nagy ajtaját,
Részemről a dolog almás,
Nem kell nekem több szalmabáb.
Gyorsan kialuszlak téged,
Üresfejű műszépséget,
Keresem, mint zsák a foltom,
A lányt kinek számít az álmom.
dalszöveg
Szalmabáb |
3:10 |
|
5. |
Dalszöveg: Nyár végi falevél
Nyár végi falevél,
Reszket, ha fúj a szél,
S már sárgába hajlón,
Az ágon csak vonaglón.
Keserűn szemléli,
Hulló szerelmei,
Hogy hagyják magára,
A szél hívó szavára.
Nem rég oly boldog volt,
Mindennap elrabolt,
Egy szívet az ezerből,
Suttogott a veszélyről.
Csábított s élvezte,
Munkáját végezte,
Otthonokat rejtett,
Életeket védett.
A madarak elszálltak,
Új hazát találtak,
Nem kell már a rejtek,
Jobb, ha elfelejtek,
Minden szép emléket,
S elengedlek téged,
Nyár végi falevél,
Reszket, ha fúj a szél.
Elrejti ősz avar,
Ha nem kell ó nem zavar,
S őszre vált minden ág,
A hideg szél utat vág.
A lombok közt sarabol,
Vén fáknak kalapol,
S viszi messze hírük,
Hol örökzöld a színük.
dalszöveg
Nyár végi falevél |
4:00 |
|
6. |
Lekváros nokedli,
Antik olt hokedli,
A kutyán fuszekli,
Légpárnás bicikli.
Mondd hová tart már ez a világ,
Mért nem elég egy száll virág,
A tiszta szó, az esti imák,
Eltűntek, mint a vadlibák.
Ősszel messzi távolba,
S néha újra álmodva,
Egy illattal a múltat,
Mely biztonságot nyújthat.
S most nekem kéne ezt nyújtanom,
S gyermekeim új utakon,
Indítani, s vigyázni azt,
Újra élni minden tavaszt,
Hideg telet forró nyarat,
Fogni velük lepkét, halat,
Hogyan? Azok is eltűntek,
S maradtak a mirelitek.
Mondd hová tart már ez a világ,
Mért nem elég egy száll virág,
A tiszta szó, az esti imák,
Eltűntek, mint a vadlibák.
Molylepkék meg a szekrényben,
Élnek suba mellénykében,
Minden megvan, ami régen,
Kicsit másképp, s véleményem,
Megtartom magamnak,
Vagy megírom egy dalban.
Mondd hová tart már ez a világ,
Mért nem elég egy száll virág,
A tiszta szó, az esti imák,
Eltűntek, mint a vadlibák.
Lekváros nokedli…
Mondd hová tart már ez a világ,
Mért nem elég egy száll virág,
A tiszta szó, az esti imák,
Eltűntek, mint a vadlibák.
Mondd hová tart már ez a világ,
Mért nem elég egy száll virág,
A tiszta szó, az esti imák,
Eltűntek, mint a vadlibák.
dalszöveg
Letűnt világ |
4:57 |
|