1. |
Dalszöveg: Játék (9 és fél randi betétdal)
JÁTÉK
Legyen olyan játék,
Amitől eltűnik az-az árnyék,
Mi homlokodat elborítja,
Tekinteted elfordítja,
Játssz igazat szenvedéllyel,
Álmodd meg minden éjjel!
És nappal is még a szemedben látom,
Mert ott bujkál az a gyönyörű álom.
Játssz! A képzelettel!
Játssz! A végtelennel!
Játssz!
Játssz! Az életemmel!
Játssz! Tiszta érzelemmel!
Játssz!
Játssz! A képzelettel!
Játssz! Szerelmet a végtelennel!
Játssz! Mint egy gyerek,
Játsszuk, hogy a világ kerek!
Játssz! Az életemmel!
Játssz! Tiszta érzelemmel!
Játssz!
Legyen olyan játék,
Amit tőlem vársz, és én tőled várnék,
Akármikor és akárhol,
Elbújtat és elvarázsol.
Repülj együtt nyári széllel,
Ölelj, ha ölelsz szenvedéllyel!
Minden éjjel a szemedben látom,
Mert ott bujkál az a gyönyörű álom.
Játssz! A képzelettel!
Játssz! A végtelennel!
Játssz!
Játssz! Az életemmel!
Játssz! Tiszta érzelemmel!
Játssz!
Játssz! A képzelettel!
Játssz! Szerelmet a végtelennel!
Játssz! Mint egy gyerek,
Játsszuk, hogy a világ kerek!
Játssz! Az életemmel!
Játssz! Tiszta érzelemmel!
Játssz!
Ha akarom, lehetek hegy, lehetek tó,
Lehetek parázsló, lehetek hó,
Lehetek fagyos szél, lehetek tűz,
Lehetek nagyon vén, lehetek szűz,
Félénk és élénk, józan és lökött,
Vagy a legrövidebb út lehetek két pont között,
Én akarom, te akarod, hát mondjuk ki, hogy bárcsak
Egymással lennénk végre játszótársak!
Játssz! A képzelettel!
Játssz! A végtelennel!
Játssz!
Játssz! Az életemmel!
Játssz! Tiszta érzelemmel!
Játssz!
Játssz! A képzelettel!
Játssz! Szerelmet a végtelennel!
Játssz! Mint egy gyerek,
Játsszuk, hogy a világ kerek!
Játssz! Az életemmel!
Játssz! Tiszta érzelemmel!
Játssz!
Játssz! A képzelettel!
Játssz! A végtelennel!
Játssz!
Játssz! Az életemmel!
Játssz! Tiszta érzelemmel!
Játssz!
Játssz! A képzelettel!
Játssz! Szerelmet a végtelennel!
Játssz! Mint egy gyerek,
Játsszuk, hogy a világ kerek!
Játssz! Az életemmel!
Játssz! Tiszta érzelemmel!
Játssz!
dalszöveg
Játék (9 és fél randi betétdal) |
0:00 |
|
2. |
JÁTÉK
Legyen olyan játék,
Amitől eltűnik az-az árnyék,
Mi homlokodat elborítja,
Tekinteted elfordítja,
Játssz igazat szenvedéllyel,
Álmodd meg minden éjjel!
És nappal is még a szemedben látom,
Mert ott bujkál az a gyönyörű álom.
Játssz! A képzelettel!
Játssz! A végtelennel!
Játssz!
Játssz! Az életemmel!
Játssz! Tiszta érzelemmel!
Játssz!
Játssz! A képzelettel!
Játssz! Szerelmet a végtelennel!
Játssz! Mint egy gyerek,
Játsszuk, hogy a világ kerek!
Játssz! Az életemmel!
Játssz! Tiszta érzelemmel!
Játssz!
Legyen olyan játék,
Amit tőlem vársz, és én tőled várnék,
Akármikor és akárhol,
Elbújtat és elvarázsol.
Repülj együtt nyári széllel,
Ölelj, ha ölelsz szenvedéllyel!
Minden éjjel a szemedben látom,
Mert ott bujkál az a gyönyörű álom.
Játssz! A képzelettel!
Játssz! A végtelennel!
Játssz!
Játssz! Az életemmel!
Játssz! Tiszta érzelemmel!
Játssz!
Játssz! A képzelettel!
Játssz! Szerelmet a végtelennel!
Játssz! Mint egy gyerek,
Játsszuk, hogy a világ kerek!
Játssz! Az életemmel!
Játssz! Tiszta érzelemmel!
Játssz!
Ha akarom, lehetek hegy, lehetek tó,
Lehetek parázsló, lehetek hó,
Lehetek fagyos szél, lehetek tűz,
Lehetek nagyon vén, lehetek szűz,
Félénk és élénk, józan és lökött,
Vagy a legrövidebb út lehetek két pont között,
Én akarom, te akarod, hát mondjuk ki, hogy bárcsak
Egymással lennénk végre játszótársak!
Játssz! A képzelettel!
Játssz! A végtelennel!
Játssz!
Játssz! Az életemmel!
Játssz! Tiszta érzelemmel!
Játssz!
Játssz! A képzelettel!
Játssz! Szerelmet a végtelennel!
Játssz! Mint egy gyerek,
Játsszuk, hogy a világ kerek!
Játssz! Az életemmel!
Játssz! Tiszta érzelemmel!
Játssz!
Játssz! A képzelettel!
Játssz! A végtelennel!
Játssz!
Játssz! Az életemmel!
Játssz! Tiszta érzelemmel!
Játssz!
Játssz! A képzelettel!
Játssz! Szerelmet a végtelennel!
Játssz! Mint egy gyerek,
Játsszuk, hogy a világ kerek!
Játssz! Az életemmel!
Játssz! Tiszta érzelemmel!
Játssz!
dalszöveg
Játék |
3:40 |
|
3. |
KÉS
Lángként lobog a lelkem.
Ki az, aki ismer engem?
A mélyben szakadatlan
Izzik egy sötét katlan.
A poharam ne told el!
A cigarettám se oltsd el!
Nézz rám kicsit szebben,
Mert a kés már lapul a zsebben!
Ki az, aki feldühít?
Amikor szálka vagy a szememben!
Ki az, aki csillapít?
Amikor más beszél a nevemben!
Ki fogja le a kezemet?
Miben fegyver van és szúrni kész!
Ki fogja le a szememet?
Mikor célba ér egy másik kés!
Ha közelítek, ne félj!
Ne követelj, és ne kérj!
Reggel várom a napok végét.
Ne kapcsolgasd a tévét!
Nem elég puha a párna!
A mélyből indul az izzó láva!
Tudod, hogy elkerülhetetlen
A lapuló kés a zsebben!
Ki az, aki feldühít?
Amikor szálka vagy a szememben!
Ki az, aki csillapít?
Amikor más beszél a nevemben!
Ki fogja le a kezemet?
Miben fegyver van és szúrni kész!
Ki fogja le a szememet?
Mikor célba ér egy másik kés!
Ki az, aki feldühít?
Amikor szálka vagy a szememben!
Ki az, aki csillapít?
Amikor más beszél a nevemben!
Ki fogja le a kezemet?
Miben fegyver van és szúrni kész!
Ki fogja le a szememet?
Mikor célba ér egy másik kés!
dalszöveg
Kés |
0:00 |
|
4. |
EGY VILÁG
Ha kérnél, de nem adnak,
Teremts Világot magadnak,
És legyen ott egy város,
Tengerrel határos,
Szépen elrendezve,
Ház is legyen benne,
Hol tárt ajtókkal várod
A megálmodott párod,
Akivel kéz a kézben járva,
Vagy a nagy fa alatt hálva,
Nem vágytok semmi másra,
Csak egymásra, egymásra.
És később, sok év után,
Nem üldögéltek bután,
Azon a korhadozó kérgen,
Ami a nagy fa volt még régen.
Jó, nem lesz ez így, tudom,
Nem a Világodat unom,
Sőt, jó lenne egy város,
Ami álmokkal határos,
De azt hiszem, hogy tévedsz,
Amikor egyre többször révedsz
A semmibe és várod
A megálmodott párod,
Akivel kéz a kézben járva,
Vagy a nagy fa alatt hálva,
Nem vágytok semmi másra,
Csak egymásra, egymásra.
És később, sok év után,
Nem üldögéltek bután,
Azon a korhadozó kérgen,
Ami a nagy fa volt még régen.
dalszöveg
Egy Világ |
2:19 |
|
5. |
Dalszöveg: A ló és a lovas
A LÓ ÉS A LOVAS
Milliónyi színes folttá olvad szét a suhanó erdő.
Egy alakká összeforrva a ló és a lovas, mint vihar fútta felhő.
Ezüstös szikrákkal lángra lobban,
Mikor a lába a földbe dobban.
Ahogy a fényből, az árnyékból kinőtt,
Máris lábra kapva, űzi, hajtja, maga mögött hagyja a végtelen időt.
A ló és a lovas.
Nincs semmi más.
A ló és a lovas.
Csak a vágtatás.
A ló és a lovas.
Sörénye hullámzó, remegő.
A ló és a lovas.
Izzik, forrong, lüktet a levegő.
A Földgolyót is ő forgatja, elkapja, és maga alatt hajtja.
Egy alakká összeforrva lelküket a vágta elragadja.
És a szívük már együtt dobban.
Ezüstös szikrákkal lángra lobban.
Ahogy a fényből, az árnyékból kinőtt,
Máris lábra kapva, űzi, hajtja, maga mögött hagyja a végtelen időt.
A ló és a lovas.
Nincs semmi más.
A ló és a lovas.
Csak a tombolás, a száguldás.
A ló és a lovas.
Sörénye hullámzó, remegő.
A ló és a lovas.
Izzik, forrong, lüktet a levegő.
Tengerhátú felhőkön lépek.
Elmosódnak, halványak a képek.
Ahol a tejfehéren izzó útnak vége,
Majd zuhanok a mélybenéző, sötétülő, ezüstszikrás égbe.
A ló és a lovas.
Nincs semmi más.
A ló és a lovas.
Csak a vágtatás.
A ló és a lovas.
Sörénye hullámzó, remegő.
A ló és a lovas.
Izzik, forrong, lüktet a levegő.
A ló és a lovas.
Nincs semmi más.
A ló és a lovas.
Csak a tombolás, a száguldás.
A ló és a lovas.
Sörénye hullámzó, remegő.
A ló és a lovas.
Izzik, forrong, lüktet a levegő.
dalszöveg
A ló és a lovas |
4:06 |
|
6. |
KÁVÉ
Olyan jó egy kávé mellett ülve,
Képzeletek árjában elmerülve,
Önkéntelenül is elmosolyodva,
Mikor elképzelem a rajongva
Imádott képét az emberemnek,
Akit százak is kívánnak, ezrek is szeretnek,
És nem is eretnek gondolat talán,
Hisz mások is koloncként lógnak a nyakán,
Hogy lóghatok én is, képként a falán,
Vagy a tárcájában meglapulva,
Mert más esetekből már megtanulta,
Hogy belülről fakad az igazi szépség,
Bár efelől lehet tán szemernyi kétség,
Mert minden bizonnyal, aki ezt kitalálta,
Azt rémként felküldte egy ipari bánya.
Kitöltve a kávé, az idő és a tér,
Most minden belefér, minden belefér.
Úgy fűszerezi meg az egész napot,
Mint fahéj a habot, fahéj a habot.
Kitöltve a kávé, az idő és a tér,
Most minden belefér, minden belefér.
Úgy fűszerezi meg az egész napot,
Mint a fahéj a habot.
De a gőzölgő kávé mellett ülve,
Saját magamtól elérzékenyülve,
A képzeletemnek lehetek a hőse,
Olyan nagyszerű ember, amire nem gondolt ő se,
És meglepődve majd azt tapasztalja,
Hogy mindenkitől csak azt a tényt hallja,
Hisz ezt hajtogatja egy rajongó tábor,
Hogy a társamnak lenni egy igazi mámor,
És egy nyílvesszővel is meglepi Ámor,
Villan a vaku, már készül a kép,
Majd ott lesz a falon ez a belülről szép,
Mert én vagyok, nem más, aki annyira tetszik,
Hogy látni akar, ha ébred, ha fekszik,
Könyörög, hogy ne legyek sohase másé,
És míg ezen merengtem, kihűlt a kávé.
Kitöltve a kávé, az idő és a tér,
Most minden belefér, minden belefér.
Úgy fűszerezi meg az egész napot,
Mint fahéj a habot, fahéj a habot.
Kitöltve a kávé, az idő és a tér,
Most minden belefér, minden belefér.
Úgy fűszerezi meg az egész napot,
Mint a fahéj a habot.
Kitöltve a kávé, az idő és a tér,
Most minden belefér, minden belefér.
Úgy fűszerezi meg az egész napot,
Mint fahéj a habot, fahéj a habot.
Kitöltve a kávé, az idő és a tér,
Most minden belefér, minden belefér.
Úgy fűszerezi meg az egész napot,
Mint a fahéj a habot.
dalszöveg
Kávé |
3:18 |
|
7. |
EGY VILÁG
Ha kérnél, de nem adnak,
Teremts Világot magadnak,
És legyen ott egy város,
Tengerrel határos,
Szépen elrendezve,
Ház is legyen benne,
Hol tárt ajtókkal várod
A megálmodott párod,
Akivel kéz a kézben járva,
Vagy a nagy fa alatt hálva,
Nem vágytok semmi másra,
Csak egymásra, egymásra.
És később, sok év után,
Nem üldögéltek bután,
Azon a korhadozó kérgen,
Ami a nagy fa volt még régen.
Jó, nem lesz ez így, tudom,
Nem a Világodat unom,
Sőt, jó lenne egy város,
Ami álmokkal határos,
De azt hiszem, hogy tévedsz,
Amikor egyre többször révedsz
A semmibe és várod
A megálmodott párod,
Akivel kéz a kézben járva,
Vagy a nagy fa alatt hálva,
Nem vágytok semmi másra,
Csak egymásra, egymásra.
És később, sok év után,
Nem üldögéltek bután,
Azon a korhadozó kérgen,
Ami a nagy fa volt még régen.
dalszöveg
Egy Világ |
2:19 |
|