Vaktöltény Rokkbend

_Vaktöltény_

Kár lenne érted!
Pedig nőtt az esélyed,
Hogy ész helyett a fejedbe
Egy golyó mélyed.
Úgy hiszed tiéd az éj.
Pedig mindenki téged figyel.
És hiába tüzelsz előbb;
A fegyvered vakon sül el.

Kár lenne érted,
De te a terepet fel se mérted!
És azt, hogy ma még élni fogsz,
Tegnap csak remélted.
Ne üvöltsd ki az elveidet
És ne öntsd ki a lelked!
Mert szemedre hányják, eltapossák,
Kiszárad és csak szenved.

Te senkinek nem hinnél,
Pedig mindenki azt hajtja,
Hogy a lány kinek szíved adtad,
Másét simogatja.
Maradtak ugyan barátaid,
De te a jókat küldted el.
Ha van elég pénzed, veled lesznek majd,
De a szarban egyedül leszel.

Refr.:
A kezed ökölbe rándul,
A szemed vérben forog.
Lelkedben a félelem,
A szíved a torkodban dobog.
Látod már a veszted,
Hogy hiába küzdöttél.
Téged is sodor az ár.
Elnyel az örvény, elnyel a forgószél.

_Hiénák_

Szól az ember: -A szem a lélek tükre.
Ami az ember, az rajta van mindörökre.
De ti nem láthattok, mert vak vagyok.
Nevetés közben meghalok.
Há-háá!

Hegyek százai utamba álltak,
Megmásztam bérceit.
De egy kavicsot nem vettem észre.
Ráléptem, megcsúszta, a földre vitt.
Há-háá!

Jól esik a jó. Ezt nem tagadom.
És, ha rossz ér, azt is elfogadom.
De fel nem adom soha a reményt.
Állom a pofonokat, küzdöm a véremért.
Há-háá!

Refr.:
A lelkem már messze tőlem,
Az arcom is kihűlt a porban.
Alvadó véremért
Hiénák állnak sorban.
Üvöltve hagyva,.
Magamba zuhanva
Néztek rám emberek.
De most menjetek!
Lelkem messze, üres vénák.
Körülöttem hiénák.
Testem vesztes, üres vénák.
Körülöttem hiénák.