felkelek érzem az illatod,
körül nézek, látom a pillanatot,
amit éreztünk abban a két percben,
mikor ugy éreztük, van végtelen,
hasonmás a tükörben mosolyog,
vissza kérdez saját gondolatod,
hogy miért van, miért nem múlott el,
vagy ha elmult, miért ölel.
a távolság köt össze minket,
látjuk egymásban, saját szemeinket,
mosolyogva várjuk a pillanatot,
hogy maradsz vagy végleg ott hagyod.
képekben látom a világot,
a tüzet mely már rég nem pislákolt,
a vizben, a földön, az elemeken,
az utcán sétáló embereken,
hiszem hogy várod a folytatást,
vársz már régen valaki mást,
aki másra soha nem gondol,
csak arra hoyg gondolsz rá valahol.
hát ezt tudom mondani neked,
add tovább, mutasd a gyerekednek,
és mond el miröl is szól ez a dal,
hogy van aki semmit nem akar.
csak azt hoyg szóljon ez a dal,
és tényleg semmit nem akar,
nem szól másról ez a dal,
csak arrol hoyg valaki téged akar.
