Holoszkóp
Absolute Moon, Törökbálint, 2010
1. | Dalszöveg: A holomérnök dala A holomérnök dala
Fölöttünk néhány törmelék Sugárzást hordoz a szél Ma még csendes az éj Holnap vörös lesz az ég Régi fajok tűnnek el Majd új fajok születnek Degenerált állatok Kopoltyús szarvasok Ez a generációnak vagy degenerációnak Nem disszertációja Nem utólagos jóslat Mert ezek már mind tények Melyek majd megtörténnek Aki figyelmeztet a veszélyről Csak jövendőt mond a tényről Kreatív emberi lény Nem segít az elméd Karitatív emberi lény Nem segít a jó szándék |
0:00 |
|
---|---|---|---|
2. | Dalszöveg: Liszt és ragasztó Megforgattam őket
lisztben, s ragasztóban Megforgattam őket kátrányban és tollban Fehérnép térül a fehér abrosszal Közben csak gyűlik a vendégsereg Majd pörkölttel fordul és jó fajta borral Cigánymuzsikára nyelvük szépen pereg A legjobb barátok mind összegyűlnek Meg is jelenek hát talpig díszmagyarban Kíváncsian várják a csodás fellépőket Csettintem az ujjam, induljon a hepaj Csinnadratta hej-haj, elővezettetnek Morajlik a tömeg, majd mindjárt nevetnek A globál áruház igazgatója A sarki kurva barna futtatója A fuxos faszfej fentről, az F-ből Közös képviselő, a buzi a hegyről Balfaszú blogger a duplavéből Korlátolt lázadó földszíntérről Botoxos picsa, a férfias lánnyal Zsíros arcú politikus a sarki kurvával Agypapa néven lapuló fórumozó Besúgó volt, párttitkárszopó A gyerek taperoló zongora tanár A magyartarkás bérirodalmár Meg Tömörbajusz az átévéről És az a kopasz a hátévéről Meg a felülkopasz, már a faszom se tudja, nevük sincs ezeknek menjenek a búsba Tapad a liszt, folyik a kátrány A kocka fordul, lapul az ártány Zabáljatok és vedeljetek! Könnyezve röhög a vendégsereg mikor... Megforgattam őket lisztben, s ragasztóban Megforgattam őket kátrányban és tollban A kvízprofesszort lapáttal szájba vágom! Ez egy gyönyörű álom |
0:00 |
|
3. | Dalszöveg: Front A fronton harcolok újra
Megint a fronton harcolok, újra Kilövöm magam e plasztik világból A katapult karja lesújt Lunáris pályáról szemlélem e Földet S a bomlott emberi kort Mindaz, amit látok, nem csodaszép álom mégis reményt adó Egy apró dinamiton az emberek szívében begyulladt a kanóc És ha felrobban, a lelkek azon nyomban kitörnek a sztázisból Mely születésük óta, mint egy óra mutatója takkra zakatol Szellemi harc itt újra-újra Bomlik az elme, harcra van gyúrva Hol nemzet zuhan a mélybe Hedonisták nevelnek rendre Deviánsok éltetik a halált A bőrüket féltik, azt nem árulják Csak a másét. Abból van elég! Egy igazság csak az övék Ki kérdőjelet rajzol az égre Billogot kap, az lesz a bére Ez az aljanép garnitúra Hagyjanak lógva, bárcsak már lógna! Köpd le ezt az eszmét, daráld ezt a kurzust! Ne higgy az elnyomónak, szabotálj most! |
0:00 |
|
4. | Dalszöveg: Hol vagytok fiúk? Régóta bánt egy súlyos gondolat
Fekete árnyak az ablakok alatt Arctalan, szürke, elborult lények Szörnyű titkukat hordják, míg élnek Fénykorukban a gennyes rezsimben Fogakat rúgtak féktelen kéjjel Függönyös autó parkolt a padkán Üvöltő csengő éjnek évadján Pétergáborok fenn a garzonban Nejlon muskátli, kiemelt nyugdíj Bújjatok elő azon nyomban Magas a számla, kell az igazság Tudni akarom az összes nevet Csapunk egy bulit az Andrássy úton Egy utolsó baszott nagy bulit Pokol tüze égesse lelketek Hol vagytok fiúk? Vitték a polgárt és már útközben Nekiestek, a vörös vér fröccsent Halálautóban, vörös függönyre Tovább kínozták pincebörtönben És azok a kedves srácok Köztünk járnak élik világuk Munkásőrök, drága ávéhások Tartótisztek, öreg patkányok |
0:00 |
|
5. | Dalszöveg: Abszint keringő Vágyak partjai közt rettegve úszva
Magasról zuhanni mámoros korba Újra a zöld tündér távoli taván Fekete ladikban parányi őrláng Őrzi a lámpása pislákló fényét Magányos keringő abszint zöld párában Ismerős helyeken, a Pokol gyomrában Menny kapujában, majd Hazugság földjén Öröm völgyében, a Kín tengerén A köd viszont hazudik, tudja az ember De átevez rajta újra és újra Nyeli a mérget, hogy enyhítse búját Lelkét elnyeli a végtelen tenger Összeolvad hát a Föld és az Ég, Zöld színben úszik a Messzeség Türkiz tó felett egy lebegő alak És lánggömbből kitörő gépmadár A tündérek valóban hárpiák voltak A keringő csapda a színtelen korban Zöld ital lötyög a gonosz üvegben Megbúvó lakója átkait ontja Megbúvó lakója átkait ontja Atom a napba, ne legyél bamba Arcodra barnul az atomkor Menekülj gyorsan, különben porban Ünnepelsz halált, mely rád talált Ne hagyd, hogy elméd eltűnjön a ködben Hogy veszélybe kerüljön éberséged Halld a hangot, minden rezdülést figyelj Az enyészeté legyen a kárhozat! |
0:00 |
|
6. | Dalszöveg: Papírhajó Atomokra hulló lélekdarabok
Szakadnak le rólad, viszik a holnapod Démonok, szellemek szesz-szarkofágja Imákat írsz egy szemétkosárnak Porba hulló faszarcú férgek Kegyelmet kérnek a középszerűségnek Ismétlő masina állít vigyázzba Vigyázz, a dogma mindenkit átbasz Birodalmi betonba befalazva Elárult lelkek sírnak a falban Tétova senkik, tétova tettei Irányított vakok utolsó percei Szennyvízben úszó papírhajó Halállistából hajtogatott A neved rajta van, ez kurva jó Véres kézzel még megfoghatod Mikor a tested a földhöz ér Akkor derül ki mi mennyit ért Mikor a harcod véget ér Akkor felelj majd önmagadért Mikor a szemedről lehull a hályog Vigyázzban állva önmagad látod Tisztán, őszintén kell majd állnod Időben lépj ki a félhomályból |
0:00 |
|
7. | Dalszöveg: Diktátor (csak 128 kbps, a hossza miatt!) Itt kezdődik e nyomorult történet
Az emberfajzat zéró ponthoz lépett Üvöltve, visítva, iszonyú zajjal Összeomlott Nyugaton a hajnal Emberi elmék sorra beborultak Kibaszott korcsok, gúnyos élőholtak Hirdették, hogy nem mehet tovább Hírnökök voltak, látták a halált Egyszerű pénzügyi mahináció, Begyűrűző recesszió Kellemetlen proli gondok, Luxusyachtig el nem úszó dolgok "A plebs felhajtása, le van ez szarva" És nagyot kortyolt a Dom Perignonba A leggrandiózusabb globál guru, De hirtelen a mosoly az arcára fagyott A világrend alatt egyszer csak beszakadt A megrendült jég és a romok alatt Egy elveszett lélek sereget toborzott Majd véletlenül felül írt egy kort Megrohadt a korszak! Végre, végre, Vége! Messzire jutott az összeomlás híre A hatalomtól a prófétákra, Jött a megszokott ideges válasz De a régi elit akkor még erős volt S próbálták elnyomni ezt a latort Propagandájukban jól elnevezték Antikrisztus, 53. így emlegették De csapdába lépett, mert igazat szóltak A világ lángba borult, az volt a szép nap Bekövetkezett a nem várt fordulat A nép megvédte a tébolyultakat Nem teketóriázott az impérium Gyilkolásban már nagy volt a rutin Az emberélet, csak annyi, mint fél rum Gyorsan elég és lángja megbódít Egymásnak estek a fenevadak Nyakkendőre csorgott a véres nyál Az üvöltéstől berekedtek hangjuk elment, nem maradt már Egy szisszenés sem, mikor ápolt nyakuk Kötélről lógott a bitófán Hadviselés volt minden fronton Diktátorunk soha nem szónokolt Csak némán mosolygott az égre Mely halálbombáktól beborult Elégedett félmosoly falfehér arcán Mint reaktorban izzó elektronpályán Az eseményeket felgyorsítván Feláll reggelre a fantomkormány A holomérnök az erkélyről Jeleket kódol az éterből Figyel, kivár, messziről nézi A lángokban elégő népeket Nagy kultúrák végső halálát Kajánul villódzó fényeket És jófajta muzsika szállott az éterben Elektromos gitárriff zakatolt A szél fújdogált, a hullák meg lengtek A Halál sört húzott és meghajolt A Diktátor előtt ki munkát adott Kedvére valót, s némán szónokolt Megevett vagy negyven miccset Fogta kaszáját és elrajtolt Utolsó pillanattól karnyújtásnyira Előkerül a szekrényből a hóhér ruha Ím eljött végre a világ hajnala "Nem lesz több háború, soha, SOHA!" És Ő csak meredt a holoszkópba Egy grafitpálcával a terveket Gépiesen ontotta maga elé Papíron oltott ki életet Hatalmas űrfregatt magányos kabinja Acélpiramis kietlen csúcsa Rádióból Abszint keringő recseg Arcán megbújnak a könnycseppek Azzá vált, ki nem akart lenni De muszáj volt, akarta mindenki Elbukott vagy győzött, nem tudta már Szíve leáll, nem funkcionál Ő volt az, aki letette a fegyvert, mert nem maradt senki ki ellene felkelt És tüzek gyúlnak a halálakor És eljő az "ötvennegyedik". |
0:00 |
|
8. | Dalszöveg: A Diktátor dala (injekció) El kéne aludni egy injekciótól
El kéne aludni egy injekciótól Aztán ha felébredtek Ismét szérum után nézhetek Amitől jönnek a rózsaszín álmok Mint egy első vh-s lövészárok Ahol nem lesz gondod semmire Mert a hullákkal táncolni élvezet Elmétek színtelen mocsoksága A holnapunkat megzabálta Túl sokat voltatok ébren Vakon tengődtünk lent a mélyben Skizofrén világot hagytatok ránk Szabadságotok a kalitkánk Aludjatok, de éljetek soká Sötét ürességben időn túl és át Párizst, Versaillest hagytátok ránk Testünket tépték a barbár hordák Majd lelkünkbe petézett rovar lényetek Önmagunknak lettünk ismeretlenek Rátok fér az álom Így nem lesz gondom rátok Ha kíváncsi leszek álmaitokra Belepillantok a holoszkópba Jutalmatok lesz az arctalan lét Végtelen utazás az enyészet felé Nektek a koporsó maga a pokol A pillanatnak élt mind és lett benne fogoly |
0:00 |
1. | Dalszöveg: Kopszkore! Na mi kell a népnek? Na mi kell a népnek? Egy kis felfordulás, hiába tagadják. A biztonság csak álca, a biztonság csak álca, betonhegyet akarnak a hálószobába! Megkaphatjátok, hát megkaphatjátok, már tolat is a jármû de nem csak hozzátok. Jön a betontenger, jön a betontenger, majd beleköt az utcán a sok-sok ember! Nyílik a tébolyda, õrültek hada lepi el a várost holnap virradatra. És viszik tova a próféciát, mint viharos tenger a palackpostát; az új világrend alapköve a Nyugat alkonyán letétetett. A Természet és Tradíció határozzák meg a legújabb kort!
|
0:00 |
|
---|---|---|---|
2. | Dalszöveg: Gőzfürdő Szombat este egy új dolog vár ránk, Lépkedünk egy ismeretlen utcán, Lábunk alatt csattan a lucsok, Itt nincsenek emberek nincsenek klubok. Szûz a rozsda az összes kilincsen, Jobbra egy tér melynek neve nincsen, Funkció nélkül áll egy sorompó, Lehet hogy csak õrzi ezt az idõburkot! Nincs menekvés, egyszer itt ragadsz te is, Ez egy idõburokba zárt rohadt nekropolisz, Melyet senki se vesz észre a városban, Csak akkor ha a gõzfürdõ zárva van! Gõzfürdõ, ahol öregek és buzik, Együtt nyomják a durva bulit, Gõzfürdõ, ez az egyetlen hely itt, ami garantáltan univerzális
|
0:00 |
|
3. | Dalszöveg: Szociopercek Perzselik a földet a betegségek, Nyoma sincs már a tisztességnek, Meggypiros színe a fröccsenõ vérnek, Jelzi a járdán: tova tûnt egy élet, Párperces messiások célkeresztben, Leszámol a hatalom, szeme se rebben, Járda kövén egy bomló hulla, Átlépik az emberek, empátia nulla! Megint összeesik valaki a téren, Fejet elfordítani kéretik szépen! A Mekdonáldztól elhízott korcsok, Kipréselik belõled a buszon a szussszot. Tömegközlekedés véres játszma, Jobban jársz ha gyalog jársz ma, Dübörgõ zene a BMW-ben, Elnyomja a gyereksikolyt a játszótéren, A sofõr látja otthon véres a felni, Azt hiszi macska vót rágyújt azt annyi! Detonáló csõbomba éles zaja, Mosolyt rajzol egy fiatal arcra, Mosolyt melyet a repeszek vágnak, Néhány perc és vége a srácnak! A vonatból lazán kidobott csikkek, Okozzák a legtöbb bozóttüzet, A paraszt meg zokog: Az állam nem fizet, A köcsög meg röhög: Paraszt van tüzed?
|
0:00 |
|
4. | Dalszöveg: Végzetes végletek Gyilkos gondolat egy kisgyerek fejében, A tanár nénit kapná puskavégre, Érzés melyet õ még nem érthet, Mely ha elszabadul egy lavinát indít el., Pisztolydörrenés egy sikátorban, Halálfolytotta halk sikollyal, Dörög, villámlik egész éjjel, Egy férfit fest falra a fénye, Sehol se látni egy pillanat múlva, Az éj elnyelte azon nyomban, Nincs otthona, nincs családja, A bûn az õ életformája! Hatalmas tervek egy kisgyerek fejében, Célja, hogy nagyot alkosson az életében, Álmában mindig egy várat épít fel, Melyben békében élhet minden ember, Megfáradt ember a karosszékben, Tüntetnek ellene lenn a téren, Jót akart egy rossz világban, Leteszi a fegyvert, mindhiába. Aljas módon hátba szúrták, Kikben bízik az egész ország, Szerte foszlanak a régi álmok, Gyilkosok, hosök egy a sorsuk!
|
0:00 |
|
5. | Dalszöveg: WTt Az ellopott pénzembõl jót zabálnak, a tömegbe lõnek, fegyverek várnak, A meggyötört nép ellen nem állhat haditudósítók portyájának. Kezükben a világ, övék a tõke, Felizzik az égbolt, lézervezérelve hullanak a bombák, robbannak az aknák, a XXI. század halált lehel rád! Engem is kivégez reggel, A Washington-Tel Aviv tengely! Kezükben a sajtó és kultúra, A közvélemény, a hatalom újra rossz kézben van és a világrend megváltozik a "jó ügy nevében", Gazdasági terrorizmus következtében a Föld négyötöde éhezik szépen, A gyilkos elnyomó már nem csak vízió, XXI. századi Szovjetunió! Épül már az Izraeli Fal, Lesz majd új vasfüggöny is hamar, Elnyomott lelkek elnyomó népek, Rasszizmus, globalista érdek. De már nem a bõrszín a lényeg, Amerikanizálódás minden népnek. Világpolgár, semmi más, XXI. századi gyarmatosítás!
|
0:00 |
|
6. | Dalszöveg: Szőnyegember Negyven évig egy szõnyeggyárban, Végtelennek tûnõ szalagnál állva, Tervezte jövõ évi nyugdíját, Imádta a gondolatot, utálta a munkát, Halálérzés futott át rajta, Mikor az értesítést kézbe kapta: "Leépítés áldozata vagy, Ki vagy rúgva érezd jól magad!" Összeomlott minden álma, reménysége minden vágya. Elhagyta családja, összes barátja, Egész nap kéreget a sarkon állva, Lyukas cipõben szakadt ruhában, Munkája gyümölcsét nem találja, Lépcsõházban havat olvasztva, Képeket nézeget újra meg újra, Megsárgult fotók a régi idõkbõl, Megszakad a szíve a nehéz tehertõl, Szögesdrótból font kötéltõl kifordult nyaka, Merev testtel lóg le a falról most már vége van.
|
0:00 |
|
7. | Dalszöveg: Kívülállók Veszélyes éjnek nézünk elébe, szemedben megcsillan láncomnak fénye, Egy üveg borral a fagyos sötétben, járjuk a várost, elveszünk az éjben. Öngyújtó lángjánál jeges tekintet, ott áll egy jóbarát mosolya félszeg, Szemében vörös fény kicsit már részeg, a ködös éj festette e képet. Kevés a hely és túl sok a mocsok, uniformizáltak, egyformák a klubok, Nincs helyünk csak keringünk az éjben, mint génkezelt mókus a mókuskerékben. Sehol egy hely sehol egy kocsma, mindenhonnan ki vagyunk dobva, Kivetett a világ ellökött magától, Nem menekülhetünk e fogság markából! Minden, minden ugyanolyan lesz, terjed a vírus minket kirekeszt; A divat, a világ, a társadalom, manipuláció pénz hatalom! Ezért csak az utcán kortyolhatom, barátaimmal megmarad borom!
|
0:00 |
|
8. | Dalszöveg: Csillagközi álláspont Sajnálom uram nincs szabad hely, kinõttük a bolygót költözzön el, Merkúrra, Plútóra, Uránuszra, tökmindegy csak más planétára! Úgy is rakás pénzt baszunk el rakétákra ûrutazásra, itt van még nyolc másik bolygó, csak magára várnak. Ajánlom a Vénuszt önnek, jó választás lenne, savasesõ, 180 fok biztosan jól esne. A Challenger 2-n még biztosan elfér, gyerünk embör határ, határ a csillagos ég! Úgy látnám ûrkabinod darabokra hullani, ûrsiklód részeit az atmoszférában izzani, szkafandered rétegeit a Hold porában heverni, fagyott hullád fennakadt szemel a vákuumtérben lebegni. A Challenger 2-n még biztosan elfér, gyerünk embör határ, határ a csillagos ég!
|
0:00 |
|
9. | Dalszöveg: Cseréptörés Visszatekintek a történelemben, megbukott az összes földi eszme. Eszmék melyek földi jót ígértek, többé tõlük jót nem remélnek. Szép eszmék rossz kézbe kerültek, diktátorok fegyverébe töltve. Elõször szép volt a cél, de végül mindig folyt a vér! Mindig jött egy újabb példakép, kiben vakon bízott a buta emberiség. Mögötte állt egy társadalmi réteg, vagy egy gyilkos fajelmélet. Keresztes lovag kardjának fénye csillogott a véres csatatéren. Egy eszmének szerezve dicsõséget, mely nagy üzlet volt a történelemben.
|
0:00 |
|
10. | Dalszöveg: Szörny Emlékszel még valaha régen? Madarak szálltak a füstmentes égen, emberek dolgoztak szerte a réten, jött egy árnyék és mindennek vége. Földjeink méregtõl pusztulnak lassan, erdeink állatai sírnak halkan, népünkön agymosást végzett a Sátán, elátkozott és itt hagyott árván. Nem száll többet vígan a dal, a csend rothadást takar, bosszúm édes, vérem forró, emlékezni fog rám ez a bolygó! Szörnyeteg vagyok érzések nélkül, sorkatona egy messzi seregbõl. Messzi világból, távoli várból, gyûlölöm a létet szeretnem kár volt. Kivillan a fogam folyik a nyálam, izzik a szemem, rohan a lábam, 100 ml gyûlölet intravénásan, torkolattûz van a koponyámban. Nem leszek már semmi más, csak egy gyilkos atomvillanás, és egy büszke hóhér a várban, kinél a gyönyöru bárd van. Pontot teszek az ügy végére, Istent játszok, a félelem bére az egekig szökik a nap végére, emlékezni fogtok a szörny nevére!
|
0:00 |
|
11. | Dalszöveg: Bulizik a Balkán Vegyél egy puskát, egy mesterlövész fajtát, Lõdd le az elnököt, legyél szuperhõs! Bulizik a balkán, tapsol a maffia, Bulizik a Balkán, Helló Szerbia! Zveki a puskát, a célpontra tartván, a ravaszt meghúzta és történelmet írt. Gavrilo emléke, kísérti e földet, ez már csak így lesz, egy újabb fekete folt. És Milo öröksége még látható ma is. A gyõztesek bére, az ártatlanok vére! És ámul a balkán, ha tüzijáték hátán gyúlnak a fények, s az emberek elégnek.
|
0:00 |
|
12. | Dalszöveg: Eurázsia tiéd a szabadság Kikötõbe ért egy palackposta, valaki üzent az utókornak, hogy hiába a sok vér Európa partján, folyni fog itt még a vegyszer árván. De egyszer ha csend lesz a pusztító ködben, ki látja a hatalmat szoborba öntve? Dermedten áll mint egy törékeny bábu, esténként a revolvert fejének szegezve! Ez nem lelkiismeret csupán félelem, hátralévõ élete kietlen jégverem. Most már nem csak az antikultúra korlátlan ura, a kultúrának, európának kegyetlen gyilkosa! De leszünk még páran a robotvilágban, akik tudják csak egy báb, akit dróton rángat föl és alá a világgazdaság. Egy rendszer ellen lehet harcolni, de egy világ ellen nehéz, ha felrobbantanánk az egészet ugyanolyanok lennénk! Irány Kuba az egyetlen hely amit soha senki se látott. Ott talán nem ér utól ez a kibaszott rózsaszín rémálom! Kikötõbe ért egy palackposta, a víz a vegyszert belõle kimosta, Kuba partján valahol ezt olvassák: Eurázsia tiéd a szabadság! A CNN-en egy újabb megemlékezés után kapcsolják az újabb helyszínt Dél-Amerikát. Havannába nézem gitárral a kézben, szivar a számban megpendül pár hang, Inka kultúra porig letiporva, A többi már csak Amerika dolga, Dél-Amerikába is elhozták a szabadságot demokráciát, Életem végéig élvezhetem ezt a jóléti diktatúrát.
|
0:00 |
|
13. | Dalszöveg: Zérópont Markolást érzek a gyomromban, agyamban plasztikbomba robban, vörös szemekkel nézem a falat, megakad a torkomban minden falat. Fájdalom hasít a gerincembe, a fejemben nincs más csak megbomlott elme, végtagjaim görcsben rángnak, problémáim fölöttem állnak. Büszkeségem golyót kap, meghal és elterül, az ablakomon beáramló napfény elkerül. Megszûnik a gondolkodás meghal az értelem, földbe döngöl, szétmarcangol ez az érzelem.
|
0:00 |
|
14. | Dalszöveg: Egyséta Megyek az utcán körbe nézek, az emberek csak engem néznek. Végigmérnek és azt mondják: "Ezek miatt lett ilyen a világ!" Elõttem egy hamburgeres, biztos ez se sokat keres, nem úgy mint a mamut cégek, központokból kéne még egy. Élükön a korrupt férgek, mit nekik egy emberélet? Globalizáció tengerének habjaiban vígan élnek! Egysétán az utcákon, egysétán a világon. Szomorú és mégis valós, ez a látvány igen gyanús. Egysétán az utcákon, egysétán a világon, rá kell jöjj, hogy ez érdekes, itt élni már nem érdemes. És megint az utcán körbe nézek, az emberek még mindig néznek, végigmérnek és azt mondják: "Ezek miatt ilyen a világ!" Pedig a vakság sötét árnyékában, szemük zárva szájuk tátva, azért élnek, hogy a napot lopják, snöveljék a statisztikát. Megalkuvás, szarakodás, korrupció, részrehajlás, képmutatás, hazudozás, e pár dolog itt domináns.
|
0:00 |
|
15. | Dalszöveg: Pizzáskocsi Házunk elõtt egy pizzáskocsi, benne ül két utolsó spicli. Lehallgatják minden beszélgetésem, Igazoltatnak lenn a téren. Nemzetbiztonsági érdekvédelem, pizzáskocsiba zárt fagyos félelem. Hibát követek el nem jár védelem, Nem lehet nekem magánéletem! Zavaros kérdéseik kereszttüzében, Szememet kémlelik, én csak nézek. Információik tengerében, zavarja õket a létezésem.
|
0:00 |
A szegedi Krumpliczukor apokaliptikus táncz vagy időn túli punkzenekar Holoszkóp című lemezének bemutató konczertje. Szentmihály művház, 2010, április. A Liszt és ragasztó című szerzeményben levitézlett közéleti személyiségek finoman válogatott jelzőkkel való megajándékozása, majd lisztben, ragasztóban, kátrányban és tollban való megforgatása jelenik meg. Közben szól a jófajta cigánymuzsika és a fehérnép pörköltet szolgál fel a nézőközönségnek. Jóféle dél-alföldi tolmácsolása Magyarország mostoha közállapotainak.