Álbums
Grundigény
Kék Madár stúdió, 2008
| 1. |
Egyél gombát pirosat sárgát nagykalaposat
vegyél violát csókold Vanesszát halmozz bókokat
ültess fenyőt legelébb
és aztán karcsú jegenyét
legelőn hajts 102 mekegő kecskét
körte vagy alma élve vagy halva minden egyre megy
piros az arcod pirosz a szád is lágyan megremeg
hulljon eső falevél
én elfolyok egy csókodért
mert kívánom a melled a vállad a térded az öled így jó
dalszöveg
Traktor |
0:00 |
|
| 2. |
Akár egy tintapötty a kottában
Egy légypiszok van a rántottában és
Ahogy így nézem
Rájövök hogy e rántottában
Mi vagyunk berántva hárman
Sorjában te és én
No meg ez a’Annamari
Ó ki fogja mindezt megoldani
Elmélázott szívem őre
s nem számított ily betörőre
Talán csak ez van s nem az hogy
hiányzik egy bé a deszről
Mint a jelvény az ócska mercédeszről
Mit szerelemnek hívunk mi ketten
Mikor egymást nézzük a konyhában rekedten
Hát bizony ó Annamari
Tudod te hogy kell mindent összezavarni
Csak te és én
No meg ez a’ Annamari
Ó ki fogja mindezt megoldani
dalszöveg
Annamari |
0:00 |
|
| 3. |
Dalszöveg: Hetedik kerület Ez az a város ez az a terület
Hat és nyolc között hetedik kerület
Szél kerekedik erre kerekezik ó a pesti lány
Egy albérletből fittyet hány utána egy rest zsivány
Forog a gép az olajos dinamó
Láncreakció boruló dominók
A város felett örvénylik a kavarog a vihar előtti szél
Aszcendensén láblóbálva Jupiter üldögél
Egy szimpla estén egy szimpla kertben
Összegyűlnek a bolyongó lelkek
Hogy sörhabbal locsolják romlékony sejtjeiket
De ó barátom miért is mesélem ezt
Hiszen nagyon jól tudod hogyan fest
Hat és nyolc között egy pesti est
Ez az a város ez az a terület
Hat és nyolc között hetedik kerület
A város felett örvénylik a kavarog a vihar elötti szél
Aszcendensén láblóbálva Jupiter üldögél
dalszöveg
Hetedik kerület |
0:00 |
|
16 szám, alig 48 perc, tömör, a hatvanas években bekoptatott kétésfél perc körüli darabok. Megfogni viszont nincs hol, kicsúszik a kezek közül, mintha semmi sem szorítaná a dalokat, csak a kényszer, hogy mindig az jöjjön, ami magától jön. Ráfogható, hogy „kvázijazz”, hogy „progpop”, hogy „beatswing”, de mindig akad kivétel. Vállaltan eklektikus, nincs szabályrendszere, nincs mércéje. Egyetlen közös nevezője van, az a valami, ami pont a Grand Hotel Budapest lényege. A Grundigény egy elsőlemez, de őszintén az, minden túlkapásával, meggondolatlanságával és bárdolatlanságával – szabadságával, élményszerűségével és gátlástalanságával együtt.
