| 1. |
Mária hárpia,
Vonyít újra fülembe az ária.
Kármina pária,
Örökké az igazit kell várnia.
Valami szerencse, valami igazi,
Egy csekélység, ami nem alanyi,
Egy pohár vér, és finom falatok,
Egy csöppnyi hév, amúgy nem maradok,
Kis bolondság, jóízű nevetés,
Gyümölcsös ág, mi néha eleség,
És bocsánat, és meleg tenyerek,
A pillantás, amitől szeretek.
Elvira szent liba,
Nem kell engem újra kitalálnia.
Ágota lágy iga,
Felettébb szeretném, ha kitárulna.
dalszöveg
Pohár vér |
0:00 |
|
| 2. |
Furcsa, most nem hibáztam,
Vagy csak csábít, de útvesztő,
A liftben nem érzem,
Hogy le, vagy fel menő.
Olcsó finomságok,
Sok kicsipkézett szemfedő,
A zajban kacajjal,
Minden megnyerhető.
És Ő?
Elhullajtom, majd szánom-bánom,
Merthogy régen nincs nyom, s így nem találom,
Aztán újra látom egy vadcsapáson
Azt a kis virágom, mit tán nem bánt majd Ő,
Sem az idő.
Bódít színes álom,
Az este hálót sző,
Megbújva ölében
A lepkeszárny kinő.
Hangos csattogással
Papiros sárkányt reptető
Mondja a falnak
A múlt is festhető
Szép nő.
Elhullajtom, majd szánom-bánom,
Merthogy régen nincs nyom, s így nem találom,
Aztán újra látom egy vadcsapáson
Azt a kis virágom, mit tán nem bánt majd Ő,
Sem az idő.
dalszöveg
Furcsa |
0:00 |
|
| 3. |
Tél volt, szél volt
Lassú, hófehér a táncod
Járod, járod
Mozdulatlan
Halk dal, szépen szóljon
És csak szépet mondjon,
De szemmel, ne szájjal
Mély, kék színű vággyal
Csónak, a parton
Én térden, de így sem kell a pardon
Nem hallom, nem hallom
A lágy zenéket
Hangos dal lett
Száz szó, elrepült a szélben
Féltem, néztem
Halk sikollyal kértem
Tenger a tóban,
Gyémánt a sóban,
Ez most elég!
Legyen elég!
Túl a világ végén,
Egy ház áll a szélén,
Út sem vezet erre,
Csak Te látod…
A kertnek a végén,
Azon a szélén,
Virág van, tömérdek
Te is látod!
Tudtad, ezt vártad!
Kerested, de nem találtad
Csapda a szíven,
Még van, ki mentsen innen!
Adtam, kincsem,
Én azt se, mit más csak megkap ingyen…
A porban, csak nyeltem,
Így lesz végem?
Elfut, a tested, egy percre,
De itt maradt a lelked
Örökre, örökre
Nincs gyógyír a könnyre!
Vágyak, ölnek,
Mert várnak Téged,
Látlak, itt vagy és messze
Erre van a “merre?”!
Tenger a tóban,
Gyémánt a sóban,
Ez nem elég!
Sosem elég!
Túl a világ végén…
dalszöveg
564 |
0:00 |
|
| 4. |
Kereveten redőző báli ruhák,
Megfestett nők szilaj daliák.
Szent tehetnek, nagyot mondó fabulák,
Romvárakat védő katonák.
Táncol, libben,
Serényen szárnyal,
Majd a földre hullik minden.
Csak csepereg, rút eső mossa magát,
Langy szél takarítja lábnyomát.
Ő megremeg mikor nyitja ajtaját,
Szelídem vet meg vánkosát.
Árad híven,
Reményem lázad,
S már nem szitokszó az igen.
Kár, hogy a két fél nem lett egész,
Bár néhány vonzó vigasz
Járt, és nem lepett be a penész,
Bár kivirított a gaz.
Vár, kár, bár még jár.
dalszöveg
Báli szezon |
0:00 |
|
| 5. |
Végül is az élet oly szép,
Ha már így jól összejöttünk,
Jön a tavasz, kásás a jég,
S tulajdonképp rég szerettünk.
Piros ajkad nekem édes,
Szép a hajad összefogva,
A mosolyod kicsit kényes,
De párnák közt pihegünk ma.
Nyár párban jár,
Az ősz rongál,
A tél bezár,
S nem marad semmi sem.
Kalandozó hadjáratban
Veszítettem el a fejem,
Az ajtód elé kuporodtam,
S kutyahűséget esküdtem.
A pórázt kezedbe kaptad,
Néha meg is dorgálsz érte,
Megpaskolod a buksimat,
S belenevetünk a szélbe.
Nyár párban jár,
Az ősz rongál,
A tél bezár,
S nem marad semmi sem.
Ez a vonat elrobogott,
Nézem, ahogy visszaballagsz,
Földre sütöd szemeidet,
Majd rám emeled, s nagyot hallgatsz.
Mellém fekszel, s én tettetem,
Az igazak álmát alszom,
Figyeled a lélegzetem,
Míg én titokban kimondom:
Nyár párban jár,
Az ősz rongál,
A tél bezár,
S nem marad semmi sem,
De addig is légy velem.
dalszöveg
Végüli is |
0:00 |
|
