| 1. |
Az első korty, s azt mondom, béke,
Na még egy korty, s azt mondom, vége!
Körültekintek, s nem válaszol senki,
Az utolsó korty, s nem érdekel semmi!
Eljöttünk végre, s itt az új remény,
Megtudjuk végre, hogy mi nem volt erény!
Elmondod nekünk, mi sose’ volt igaz,
Mégis megértjük a szomorú panaszt!
dalszöveg
Alcohol |
0:00 |
|
| 2. |
Végig rohanunk elhagyott tájakon,
Boldogságra várva, hosszú vakvágányon!
Kiszállnék végre, s lefeküdnék a réten,
Megtalálom magam, ahogy nem láttam már régen!
De elhagytuk a rétet, s itt van a sötét erdő,
Elveszni se’ félek, csak álljon meg az idő!
refr
Volt, hogy azt hittem, leszálltam,
Volt, hogy örültem, s nem láttam!
Volt, hogy inkább csak elbújtam,
De igazán mindig úton voltam!
De a fal, mely elválaszt, a rémálmainktól kemény,
A biztos kudarc többet ér, mint bizonytalan remény!
Száguld az elme, s a léptekre üt az óra,
Hátra tekintek a régen elhagyott útra!
De mire visszanézek, ott már a végét látom,
Közbe’ felébredek, de nem szűnt meg az álom!
Végig rohanunk végtelen tájakon,
Egy mennydörgésre várva, ezen a szűk kis járaton!
A végállomáson a dal félbe szakad,
Bűnhődik a vágy, mer’ itt látni se’ szabad!
dalszöveg
Rohanás |
0:00 |
|
| 3. |
Dalszöveg: Tó a Sivatagban Fekete hullámok egy fehér sivatagba’,
Láttam minden harcost, amint lehull a porba!
A fojtó szárazságban egymásra törtek,
A Nap szolgái voltak, s a fényéért öltek!
Társaik véréből új erőt nyertek,
Büszke győzelmekkel hatalmasak lettek!
Refr.:
Vedd meg az érveket, s nyerjél egy érdeket,
Szerezz egy szóval, új ellenségeket!
Üres őrületben rohantak a célba,
Vakító homok lett mindannyijuk sírja!
A haldokló testek már mindent elhagytak,
Őszintén egyedül már csak rettegni tudnak!
A pusztítás tanúja egy rég elfeledett tó,
Egy száraz arc a partján, egy beteljesült szó!
A sivatag csak terjed, s minden új rang áruló,
A part meg csak szűkül, s folyton mélyül a tó!
Vagy eltűnik a porban, s elszakad az élet,
Halott tavak fölött száraz sorsok égnek!
dalszöveg
Tó a Sivatagban |
0:00 |
|
| 4. |
Egy jelenet csatája az értékek között,
Melyiket húzzam, mellyel mindent szétlökök!
Tanultam egy párat, s ha jót választottam,
A legüresebb lapnál is fehérebb voltam!
Az ablakba rejtett átlátszó üveg,
Tanult örömökbe tűnik amit féltek!
refr.
Csodálom, mit nem látok, és nem érdekel,
Egy öröm, mely csak hazugság, hát miért kell!
A nevetés manapság már az érdekem,
Tanult örömök kergetik az életem!
Egy bohóc jön az utcán, megcsodálják páran,
Nézzétek az embert, kit csak mosolyogva láttam!
Odajön vidáman, de megtörik a hangja,
Egy nevetés az élet, sírva ezt hazudja!
Majd nevetve továbbmegy, de visszaszól bátran,
A sírást nem fizetik az élet cirkuszában!
Fényes utakon járt, s ha a felhőket látta,
Becsukta a szemét és rohant ahogy bírt!
Amikor legközelebb láttam fagyott volt az arca,
S mellette hevert a legutolsó gondja!
Az arcát is eldobta, de az sem veszett kárba,
Tanult örömökből építette újra!
dalszöveg
Tanult Örömök |
0:00 |
|
| 5. |
Dalszöveg: Több, mint valóság Egy rohanó percben mindent megígérni,
Gyanakodva bentről a szavakon nevetni!
Újabb lépésekkel közelebb állni,
Az ígért gyengeséget meglepődve látni!
A legbiztosabb helyről félve menekülni,
Kapaszkodó nélkül a gondolattól félni!
Refr.:
Nevetni, nevetni, nevetni, látni majd félni,
Egy ígéret, ígéret, ígéretből valóságba lépni!
Ismerjük a végét, de nem hinné senki,
Az elején még könnyű, egy láncon nevetni!
Hosszú időn át egy ajtóra várni,
Távolban messze egy szürke falat látni!
Az elveszett úton kétségbe esni
Egy néma hajnalon a jóslattól félni!
dalszöveg
Több, mint valóság |
0:00 |
|
| 6. |
Dalszöveg: Egyszerűbb lenne, ha
Néha csak nézem, hogy épül a rendszer,
Folyton csak lesnek, s így nő az ember!
Ha egy gyáva hang lentről szólít, hogy kövess,
Egy szünnapot megér, hogy őszinte lehess!
Rég láttuk őket, s az éjszaka nevet,
A vágyak elűzik a fáradt őröket!
Kifordult világ, a szereposztás új,
A magasból leesnek, hisz idegen szél fúj!
A tömeg csak nevet a sötétben ásva,
A bohóc meg figyel, hisz nem volt még árva!
Már folyik az ünnep, de még háború dúl,
Ha eljött a béke, kell már az új!
Refr.:
Egyszerűbb lenne, ha magunkra írnánk,
Lecsukott szemmel, ma merre járnánk!
Egy asztalnál ülnek, s a kérdést sem értik,
A menekülő estét, egymástól megvédik!
Az áruló falak közt egy halott árny felejt,
Egy megelégelt sóhajt egy mosolyba rejt!
Az első gát ledőlt, de messzebb volt a cél,
A zúduló folyamtól, büszke, aki fél!
Egyszerűbb lenne, ha magunkra írnánk,
Lecsukott szemmel, ma merre járnánk!
Tán nincs még oly távol, mit régen elhagytál,
A hang tán megtalál, kiben sosem bíztál!
De a tiszta hold könnye majd felszárad rólad,
S letagadod holnap, hogy ismerted magad!
dalszöveg
Egyszerűbb lenne, ha |
0:00 |
|
