Bárányfelhő

"- Hát akkor halljam: mit dolgoztál? - szegezte neki a kérdést Medve Medárd.
- Nézz csak az égre! - mondta Mikkamakka.
- Nézek - szegte hátra a nyakát Medve Medárd.
A többiek is az eget nézték.
- Mit látsz?
- Bárányfelhőket.
- Milyenek?
- Bodrosak.
- Na látod!
- Mi az, hogy ,,na látod"?
- Mit gondolsz, mitől bodrosak?
- Mitől? Tényleg, mitől? - álmélkodott Medve Medárd.
- Hát mert kibodorítottam őket - csapott a mellére Mikkamakka: - Mivelhogy én vagyok a bárányfelhő-bodorító.
- Ó - mondták mindannyian -, gyönyörűséges!
- Engem is kibodoríthatnál - sóhajtott Szirénfalvi Szürkevarjú Szeréna.
- Akkor csak ezt visszük el - mutatott Gepárd Géza Vacskamatira. - Mert ez nem dolgozott semmit.
- Dehogynem - siránkozott Vacskamati -, Mikkamakkának segítettem.
- Tényleg segített? - kérdezte Medve Medárd.
Mikkamakka felelet helyett az égre mutatott.
- Nézzétek csak!
Ott úszott egy bárányfelhő. Olyan kócos, hogy még!
- Na, azt ő csinálta.
- Miért engedsz neki belekontárkodni? - kérdezte tisztelettel Medve Medárd.
- De hiszen az a legszebb - mosolygott Mikkamakka -, az a kócos..."


Nos, első kérdésként biztos azt teszitek fel, hogy miért is Bárányfelhő. A dolog nagyon egyszerű. Petya, Boti és VargaDávid kitalálták, hogy legyen ez a nevünk. BorkaPeti és HollóDávid természetesen ellenezte a dolgot, de végül győzött a demokrácia.

Arra gondoltunk ezen sikeren felbuzdulva, hogy gyorsan csinálunk egy idilli társadalmat, de szerencsére inkább zenekart alapítottunk.

A kezdetek nem mentek túl simán. A mondás is úgy tartja, hogy minden kezdet nehéz, de 1988-ban még annyira kezdetleges volt a zenekar, hogy két tag még csak kidolgozás alatt állt.

Körülbelül 2006. májusában alakulhattunk. Azért nem tudok pontos dátumot mondani, mivel fiúk vagyunk és egyikünknél sincs tervbe véve sem a naplóírás, sem a dolgok precíz megjegyzése.

Akkor lassan be is mutatom a tagokat. Annyit még úgy nagy általánosságban, hogy mindannyian a miskolci Herman Ottó Gimnáziumban koptattuk az iskolapadot, tehát a társaság (és a sör) adott volt. Nagy átlagban a zeneiskola is jelen volt a zenélés alapjainak lefektetésében. Nélküle eléggé nehéz lett volna eldönteni, hogy A-hoz vagy lá-hoz hangoljunk. Meg természetesen a dobos a zenész legjobb barátja, erről soha nem szabad elfeledkezni.

Éneken játszik Varga Dávid. Nagyon jó énekes és kellően nagy arca van hozzá. (Természetesen csak merő kedvességből mondom ezt. Nagyon jól elvagyunk zenekarilag mindenkivel, hecceljük-ugratjuk egymást, vicceket-hülyeségeket beszélünk-csinálunk, szóval nagyon jól elvagyunk így heten. Ez is pl. csak egy ilyen csipkelődés volt.) Két gitárosunk van. Mindketten hat- (néha öt-) húros gitáron játszanak, és egyfolytában vokáloznak. Ők a zenekar hangjai, nélkülük lehetne hallani a basszust is. Név szerint Hajdu Botond és Szombathy Péter. A doboknál Borka Péter foglal helyet. Ő az egyetlen, aki végigüli a próbákat és a koncerteket, de neki elnézzük. A dobján lévő kolomp nélkül valószínűleg nem ott tartanánk se számírásban, se zenében, ahol most tartunk. Holló Dávid basszusgitáron játszik, vagyis igyekszik. Egy haverja mondta, hogy nagyobb pesszimista mint ő. Ez lehetséges, általában ő csinál kritikákat a zenekarról egy esetleges fellépés vagy próba után. Soha nem kegyelmez, főleg ha felveszi a terminátoros napszemüvegét. Továbbá alapító nem tagnak tekinthető Fegyverneki Tamás, aki gitárral és fuvolával vesz részt néhány koncertünkön; meg van egy szaxisunk is, csak azért, hogy Hollóból és Tomiból is kettő legyen a zenekarban, ne csak Petiből meg Dávidból. (Botiból csak egy van, hála az égnek.)

Hogy miért pont Bárányfelhő? Tényleg nagyon jó kérdés. Leírtam már egy csomó marhaságot, de még megválaszolni nem tudtam. A demokrácia működött, egyszer csak kell neki.

De mégis miért Bárányfelhő? Arra gondoltam közben, "hogyha beborul az ég, megváltjuk a világot, és ha...". Hát a többit koncerten hallhatjátok.