A Krampüs 2009. júliusában alakult meg három taggal a előtte már több éves múltra visszatekintő Sutcliffe hagyatékából-maradványaiból. A célkitűzés az volt, hogy a grind/punk/death elemeket egy tégelybe összeolvasztva és ipari zajokkal aláfestve létrehozzanak egy zenei szörnyszülöttet. Mindezt úgy, hogy a mai trendeket és kompromisszumot mellőzve, a lehető leginkább öreg sulis alapokra építve hozzák létre a metálnak azt a vállfaját, ami a nyolcvanak évek végére, kilencvenes évek elejére volt jellemző.
Gábort (GuilThee) Tomi (Lunatic Asylum) kereste fel, hogy van egy-két témája rögzítve, amik évek óta csak porosodnak. Az első találka némi bizonytalanság után végülis július egyik hétfőjén jött létre, mikor Gábor jelentős alkotói válságtól és a világban történő átrendeződések viharától megzuhanva éppen a zenélés időleges felfüggesztésén gondolkodott. Mivel ekkor nem volt már basszust kezelő ember a csapatban, Bálint a nyakába vette a hangszert, és masszív gyakorlással töltött hetek-hónapok után úgy érezte, hogy be meri vállalni a posztot, amivel a minimálisra lett csökkenthető a tagság száma.
A krampuszról: "...Ez az ördög formájú figura osztrák területről származik, neve is az ausztriai németből való. A német krampus szó a karom jelentésű régi német krampen szóból származik, a figurát egyes területeken krampeln néven ismerik. A gyermekeket rémisztgető alak legjellemzőbb tulajdonsága, hogy a láncát csörgeti, virgáccsal fenyegeti a gyerekeket, a rendetleneket megbünteti. A krampusz alakja minden bizonnyal a téli napforduló pogánykori hiedelemvilág szellemeinek testet öltője, ördög formájú, patás, szőrös, szarvakkal ellátott ábrázolása pedig a keresztény gondolatkör gonosz elképzeléseire vezethető vissza. A jó megtestesítője mellett, aki a Mikulás, szükség volt a rossz, a büntetést osztó megformálására is. A kereszténység hatására a krampusz az ördöggel azonosult és mára már megszelídült. A bécsi cukrászdák kedves kis marcipánfigurákat gyártanak és a játékboltok is szívesen árulnak mókás krampuszbábokat..."