Blues Fathers

Kedves barátaink, ellenségeink, és véletlenül erre szörföző zeneőrültek!
Hol volt, hol nem volt, hol, meg gondolni se mertem volna, hogy egyszer lesz, és most van!

2oo4 - ben, egy-két életút-kereszteződésbeni karambolból felocsúdva éreztem, itt az ideje, hogy a zene passzív, befelé forduló hallgatójából aktív extrovertált előállítójává váljak.
A hajlam régi keletű. Az elnyomott gyermeki vágy legutóbb 1972-ben kapott egy halovány esélyt, amikor egy szobaközösség átmenetileg elméleti zenekarrá változott. Mi már akkor Anplagd voltunk. Egy öreg dobozgitár, néhány fiatalabb papírdoboz, és nagymennyiségű vágy a harmóniára. Néhány feledhetetlen dallam, és becses emlék maradt csupán ebből az aranykorból.
Harminc év kitérő következett más jellegű harmóniák keresésének útvesztőjében. Aztán gondolt egyet az emberkísérleti alany, és kimászott a labirintus tetején.

Szabad vagyok, s ez halálos betegség.
Tudtam, csak a zene segít.
Ezen az elméleti platformon összetalálkoztam egy hasonló tünetekkel bajlódó egykori társammal, Arcsival, akivel 1972-ben együtt próbálkoztunk megváltani az általunk belátható világot.
Mátéval, virtuóz ifjú basszerünkkel, a fiam egykori osztálytársával, az ő, szomszéd lány iránti vonzalma és a stúdiónk gyenge hangszigetelése hozott-, s a hasonló ízlésvilág hegesztett össze minket. 6 szuper év következett, de végül Máté 2011.-ben elhagyott minket.
Laci, fáradhatatlan dobosunk első bassz-gitárosunk találmánya. Munkatársunk, erős bástyánk a blues-ért, de még inkább a rock-ért folytatott küzdelemben.
Cirmi, azaz Cirmos Kormos Gábor rock veterán. Már akkor is zenélt, amikor mi még csak szerettünk volna.
2011. május 13.-án léptünk fel először együtt. Mint, ha mindig is együtt játszottunk volna …
Aztán kalandos évek teltek el, koncertek próbák, és megint elölről.
2013. augusztus 5.-én új basszer lépett a zenekarba: Fazekas Hídember János. Alternatív zenészként kezdte, majd a mi basszus alternatívánkká vált. Finom, és igényes zenéjével kicsit a blues felé kanyarodtunk. Vissza, de előre. Vele megújulva haladunk a zene útján tovább.

Blues Fathers. Erős összetartó szövetség. Ezek vagyunk mi. Apák, akik szeretik a blúzt. A hangulatot, a „van még remény” érzését, a kiút megtalálásában való hit borzongató érzését, s az ehhez illő zenét.
Eddig csak hallgattuk a mestereket. Ők képviseltek minket dalaikkal, szólóikkal. Most mi (is) jövünk. Nagy kedvvel és szeretettel játszuk a nagyok számait úgy, ahogy mindig is hallottuk: a saját szeretetünk szűrőjén át. Hiszen azokat a számokat helyettünk írták, és játszották. Ma, kicsit meghatottan, kellő mértékben szerényen, de magunk alkotjuk, és játszuk zenéinket, verseinket. Azt hisszük, vannak, akik pont ezekre a szavakra és ezekre a dallamokra várnak. Akik helyett most mi mondjuk ki, ordítjuk el azokat a mondatokat, amelyeket egyedül nem akarnak, nem mernek. Reméljük, mindannyiunk örömére még időben összetalálkozunk.
Nincs sok időnk. Ne várjatok! Gyertek el a koncertjeinkre, olvassátok a honlapunkat, kövessetek a Face Book-on, és írjatok, ha úgy érzitek!
Honlapunk: http://www. bluesfathers.hu
FaceBook oldalunk: https://www.facebook.com/bluzfatersz
Nagy örömünkre szolgál, hogy a MyMusic médiumán is itt lehetünk!

Éljen a zene, és mi éljünk vele!

2014. január 28.

A csapat nevében: Karászi József, mint blúzfater