Red Light District

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy srác, aki Nedet, a legjobb haveromat és engem elhívott szilveszterre bulizni...
Ennek a srácnak sok jó pajtása elment a buliba, hát mi is így tettünk. Történt mindez 2005 utolsó éjszakáján. A mulatság
alatt sok érdekes embert ismerhettünk meg. Köztük Oláh Andrist, aki óóóóriási jóóóóó, a világ legjobb dobosa! De majd
meglátjátok. S hogy egyik szavamat a másikba ne öltsem, ezért a történet szálait csomózom kicsit össze: jár(t)unk ám egy
zeneiskolába is, jazz tanszakra Tatabányára, ahol összeismerkedtünk Suvada Balázzsal, aki merészen tépkedte öthúros Ibaneze
húrjait. De nem ám a tépkedéstől volt annak 5 húrja! Hanem mert 1 nagyszerű bésszgitárról van itt szó kéremszépen! Szóval
így hármasban (Ned, Balu, én) dédelgettük azt a tervünket, hogy egyszer majd egy zenekart hozunk létre. Kis triónk azonban
nem volt elég a nemes cél eléréséhez, ugyanis hibádzott az ütős szekció. Milyen lett volna már dobgéppel fellépni valahol,
ráadásul feldolgozásokkal?! Fujj, ez még a Szintiboyt is alulmúlná színvonalban. Épp ezért jött nekünk kapóra Andris, akivel
éjfél környékén jól meg is beszéltük, hogy s mint tovább. Már az elején tudtuk, hogy ő a mi emberünk! Kellőképp idióta,
kellőképp bohókás, és kellőképp imádja a Red Hot Chili Pepperst! Neddel ugyanis közös álmunk volt, hogy Chili-dalokat
játszhassunk, így meg is született a nagy elhatározás: alapítsunk zenekart! (Andris egyébként több másik zenekarban is
csillogtatja dobozolási tehetségét, pl. Avion, Holian...) Mivel hangszerek és néminemű motivációféle is rendelkezésünkre
állt, így nekiláttunk, hogy az első számokat feldolgozzuk: az Otherside-ot és az Under The Bridge-et. Aztán jött sorban a
többi, mint pl. a California-Kation, és egyéb pozitív töltésű fostos kis dalocskák. Ám egyszercsak elérkeztünk olyan nótákhoz
is, amelyek már nehezen voltak egy magamfajta kezdő gitáros számára eljátszhatók, főleg a 2-3-féle gitárszólamok miatt,
ezért iziben cselekedtünk, és berángattuk sorainkba Mészáros "Petrucci" Ádámot, a pirospozsgás ifjút, hogy ugyan, segítsen
ki minket pár hanggal. Jött is, látott is, döntött is: marad. Ez az elhatározása persze véglegesen csak az első, április
elsejei koncertünk folyamán vált 100%-os pontosságúvá. Ádám egyébként az akkor még elég frissen megdöglött Flanders nevű
formációból vált ki, s éppen a Spontán Rock Band nevű kvintett sorainak emelte a fényét Csóra Miki, Beck Balázs, Balaskó
Csaba és a mi kedvenc bőgősünk, Suvi társaságában. Persze azóta a Spontánon belül is változtak a szelek, vagy hogy is
mondják... de ez már egy másik történet.
Közben mi rengeteget koncertoztunk, jártunk Szomódon, Veszprémben, Vértesszőlősön, Környén, Tatabányán, Esztergomban is.
Jelenleg a zenekar megalakulásának első évfordulóját kékülünk megünnepelni.