Armada

Az Armada zenekar 1999-ben egy budapesti szakközépiskola udvarán alakult, egy verőfényes májusi napon. A két alapító tag, Fekete György (Zsorzs) és Németh Attila (Attis) az iskolai wcben futott össze. Ekkor találkoztak életükben először, és ez a találkozás megpecsételte valamennyiünk sorsát, mert a cigifüstben rögtön elhatározták, hogy bár zenélni még nemigen tudnak, zenekart fognak alapítani.
Először tehát csak mókának indult, de a hobbiból fokozatosan zenekar formálódott. A zenei stílus a kezdeti sörmetálos thrash-ből fokozatosan a dögös rock 'n' roll-, újabban pedig a súlyosabb HC-numetál irányába fordult.

A zenekar 1999. novemberében debütált először színpadon - a Kispesti Vigadóban amatőr zenekarok számára rendezett Nekifutó fesztiválon. A siker a nem túl precíz zenei teljesítmény és a silány hangtechnika ellenére is elsöprő volt. Ez volt az a pont, ahol eldőlt: a zenekar folytatni fogja. Az elso felállás -a két alapító tag kivételével - a Nekifutót követoen hamar lecserélodött, mert a távozó tagok a hangszeres tudást illetoen egyre kevésbé tudtak megfelelni a követelményeknek - egy majdnem féléves doboshiányt követően végre újra rendszeressé válhattak a próbák.
Ezután több koncert is következett Budapest-szerte, majd a zenekar országos turnéra indult a Depresszió zenekarral. A fogadtatás mindenhol nagyon pozitív volt, több városban is kisebb-nagyobb rajongótábor verodött össze, akik máig tartják a bandával a kapcsolatot.

2001-ben újabb tagok érkeztek. Januárban egy kíváló szólógitáros, Törocsik Balázs eleinte csak kisegítésképpen, majd úgy döntött, feltétlenül maradnia kell. Ezidőtájt Nagy Dávid, a Depresszió zenekar dobosa segítette a zenekart a próbákon és a koncerteken, mígnem májusban, egy szerencsés véletlen találkozás folytán Soproni Ferenc ült a dobokhoz , aki anno a Nekifutó koncertek egyik szervezőjeként már találkozott a csapattal. Feri számára a 2001. október 19-i, óriási hangulatú teltházas gödöllői Trafó Clubos koncert tette egyértelművé, hogy az Armadában a helye.

2002. májusában, nagy sajnálatunkra Kovács Zoltán a basszgitár posztot elhagyva a Depresszióhoz igazolt, helyére kitűnő barátunk, Renteria Zoltán került. Így alakult ki az a felállás, ami a elkövetkező két évben sok nagysikerű klubkoncertet zúzott le. A zenekar ebben az időszakban vált rockbandából igazi zenekarrá.

2002. júniusában, a szűk határidő miatt egy nap alatt készült el az első demónak szánt promóciós CD, majd még azon a nyáron a zenekar meghívást kapott a Fix.Tv Sztereó című, élő könnyűzenei műsorába.

2003.-ban több kisebb-nagyobb koncert következett, meglehetosen nagy sikerrel, majd 2003 októberében egész profi minőségben készült el a "Túl kell élni..."c. demó, amely új médiumokat hivatott megcélozni. Az anyag mindenhol pozitív fogadtatásra talált, a Hammerworld magazin is közölt róla egy nagyon jó hangvételu kritikát.

2004. márciusában tanulmányi okokból az orvosi pályát választó Renteria Zoli elbúcsúzott a zenekartól, de azért 2004. áprilisáig segítette munkánkat a koncerteken. Helyére Kóródi Árpád lépett, aki hosszasan a banda megbecsült tagja volt. Belépését követően néhány héttel a zenekar addigi legnagyobb koncertjét adta a budapesti Wigwam Rock Klubban közel 600 néző előtt!
Soha annyi levelet és bíztatást nem kaptunk, mint akkor, csakhogy örömünket tragédia törte ketté: 2 héttel az őszi turné kezdete előtt Attilának (Ének) egész egyszerűen kilyukadt a tüdeje. Egy hónapig kórházban feküdt, majd további 3 hónapig kellett pihennie, hogy újra a mikrofonállványhoz léphessen. Így az őszi, sőt a 2005 tavaszára tervezett turné is elmaradt.
Közben azért nem pihent a zenekar, Attila nélkül íródtak tovább a számok. Végül Attila gyógyultan visszatért, és rendszeres és lelkes próbákkal folyt a felkészülés a várva várt visszatérésre - a nagy tavaszi és nyári hadjáratra. A felkészülés meg is hozta gyümölcsét, az ország több pontján is remek koncerteket adhatott a zenekar. Nyáron több fesztivál is útba esett, például a pécsi Rockmaraton, valamint a Wigwam Rock Club is a visszatérő vendégeknek.
Az ősz folyamán egy új taggal bővült a zenekar: Szuhai Balázs énekessel, aki néhány koncerten keresztül Attilával együtt lelkesen szaggatta a hallgatóság dobhártyáit, majd amikor Attila az Újév beköszöntével megvált a zenekartól, Balázs egyedül maradt a porondon. Egy új énekes új profilt és új zenei stílust is hozott, a lelkesedés és alkotókedv újra a csúcsra hágott.

Lázas előkészítéssel a zenekar elindult első igazi saját szervezésű országos turnéjára. A Depi Crew Bands Tour, a Stopyt (melynek vezeto embere a szintén Depresszió-road Matyi) zenekar társaságában, vendégnek pedig meghívtuk hű cimboráinkat: a Carpenter zenekart. A turné sikeres volt, különösen a teltházas dorogi állomás volt a legfantasztikusabb, ahol már Kalmár István basszusgitározott az egyik napról a másikra kilépő Árpi helyett.
A nyár a Battle of Bands tehetségkutatóval indult - a zenekar az elokelő első helyen végzett a fordulóban és ezáltal bejutott a döntőbe. A basszeros posztot csak idolegesen betöltő Kalmi helyére egy tehetséges ifjú titán, Hantos Zoltán lépett. A csapat már vele végzett a Bandák Csatájában a dobogós második helyen.

A nyár további része sem telt sok pihenéssel. A zenekar promóciós célból felvette a "Vigyél el" c. számot, amit koncerteken a közönség már a zenekarral együtt énekel. Majd a zenekar újra nekiállt szorgosan számokat írni, de az új nóták már teljesen új koncepcióban készültek. Ez tette szükségessé a két tagcserét. Törőcsik Balázs posztjára a zenekar régi barátja, Farkas Sándor lépett, Soproni Feri helyére pedig Keserű Péter állt, és ezzel a formációval készült már 2007 őszén a zenekar 3 számát tartalmazó Nélküled c. EP-je. A zenekar 2008 tavaszán a Depresszió előzenekaraként járja körbe az országot...