3429 zenekar 12451 letölthető zene
Rovatok
Hirdetés
Lemezkritika

2018. július 19. | Jam

A művész benned él - Hoobastank – Push Pull

Copyright:

Hoobastank – Push Pull (2018) | Pályafutásának huszonnégy éve alatt mindössze hatodik nagylemezénél jár a kaliforniai banda, tehát nem a legtermékenyebb, ám annál igényesebb rockzenekarról beszélhetünk. Az igényesség a mostani albumra is megmaradt, ilyen szempontból nem köthetünk bele a dologba, viszont rockbandának nevezni Doug-ékat már igencsak erőteljes lenne.

Nálam a Fight Or Flight hat évvel ezelőtt közel került az év legjobb lemeze címhez, ugyanis egy olyan alternatív rockalbum volt, ami tele volt érzelmekkel, ötletes dalszerkezetekkel és nagybetűs Slágerekkel (This Is Gonna Hurt, Magnolia, Incomplete, No Win Situation, Can You Save Me?...). De természetesen nem végig pörgött ilyen magas fordulatszámon a banda sláger-gyára, hiszen a selftitled debütlemez és a The Reason után jött két, kicsit középszerűbb alkotás, maja a már említett FoF visszahozta a lelkesedésemet, a Push Pull pedig most egy kicsit megint elszomorított. Nem feltétlenül van azzal baj, ha egy banda átnyergel a lírákra, de ha ez a banda szállított nekünk egy Crawling In The Dark-ot, egy Out Of Control-t, egy Same Direction-t, egy No Win Situation-t, egy The Pressure-t… leírni is sok, hogy mennyi zseniális slágert, akkor már panaszra adhat okot, hogy az új lemezen szinte semmi táncolható ritmus nincs. Már a Don’t Look Away kezdésében egyértelművé válik, hogy ez egy ízig-vérig poplemez élő hangszerekkel játszva, a gyökerek már sehol sem fedezhetők fel (most nem a tagokra értem), ne várjunk oltári rohanásokat, se torzított gitáros agyeldobásokat. Ahogy egy kedves ismerősöm szokta mondani: itt művészkedés megy!

A művészkedéssel meg annyi a baj, hogy nem véletlenül a Linkin Parkkal és a Limp Bizkittel meg a Papa Roach-csal szerettem anno egy lapon emlegetni ezt a bandát, most meg kénytelen vagyok a Maroon 5-al vagy a Panic! at the Disco-val vagyok kénytelen. (Akiket egyébként bírok, de értitek…). Szóval Doug hangja még mindig baromi kellemes, viszont annyit használja a fejhangját, hogy majdnem rácsörögtem Matt Bellamy-ra, hogy ha még egy tanácsot merészel neki adni, akkor nem állok jót magamért! Persze, szeretem én a változatos énekléseket, de könyörgöm, azért ez már bőven átbillent a tűréshatáron! Tessék szépen, rendesen, torokhangon énekelni, egyáltalán nem olyan szörnyű az! Ha meghallgatjátok a címadót, akkor rájöttök, miről is beszélek… Viszont a More Beautiful-tól egy kicsit magára talál az album és jön pár korrektebb, táncolhatósabb-éneklősebb dal (True Believer, Head Over Hills), amik úgy kellenek, mint víz a Szaharában. A lemez tetőpontja pedig egyértelműen a Just Let Go-Better Left Unsaid kettőse, hiszen ezek simán felférhettek volna az előző, számomra kultikus korongra is. Aztán még a We Don’t Need The World-Buzzkill páros is tartogat pár kellemesebb pillanatot, de a lemezt záró tételpár már bőven kiesett az értékelhető tartományból. Én pedig ismét szomorú vagyok, hiszen egy iszonyatosan tehetséges, nagymúltú bandáról van szó, akik kisujjból tudnának gigaslágereket gyártani, ha nem mennének el a popos művészieskedés irányába. Kéretik legközelebb ösztönből, zsigerből zenét írni, az agyalást meg hagyjuk meg a Messhugah-nak meg a Veil of Maya-nak. Én csak jó dalokat kérnék és egy kicsi tempót, meg dzsidzsis gitárokat. Köszönöm!


A MyMusic értékelése: 6/10


Tracklist:
01 – Don’t Look Away
02 – Push Pull
03 – More Beautiful
04 – Head Over Hills
05 – True Believer
06 – Just Let Go (Who Cares If We Fall)
07 – Better Left Unsaid
08 – We Don’t Need The World
09 – Buzzkill (Before You Say Goodbye)
10 – Fallen Star
11 – There Will Never Be Another One

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2020. május 25.

Anyu, fáj a fejem! | Four Year Strong

Four Year Strong – Brain Pain (2020) | Van ez az easycore dolog, amit mindenki az A Day To Remember-rel azonosít, hiszen ők voltak a koronázatlan királyai a műfaj úttörésének. De azt valahogy mindenki elfelejti megemlíteni, hogy ott van a Four Year Strong, akik legalább olyan régóta és legalább olyan minőségi zenét szállítanak lemezről lemezre, mint a nagytestvér. Tehát igazságot a világnak, hallgassatok FYS-ot! Tovább

2020. május 20.

Haláli | The Amity Affliction

The Amity Affliction - Everyone Loves You... Once You Leave Them (2020) | Ha törik, ha szakad, kétévente TAA lemeznek kell lennie! Nem feltétlenül értem, hogy egy banda, az Amity helyzetében, miért ragaszkodik ennyire a lemezek sűrű, ütemszerű megjelenéséhez, de amíg a minőség marad, egye kukac! Éppen ezért nem tudok haragudni az új korongra sem, hiszen próbálja összefésülni a régmúlt dicsőségét az újonnan jött trendekkel, s noha ez nem működik mindenhol tökéletesen, az összképre nem lehet nagyobb panasz. Tovább

2020. május 13.

Egyedül nem megy | The Word Alive

The Word Alive – Monomania (2020) | Hatodik albumnál tart már a banda, de a Real óta igazán semmi olyasmit nem tudtak hozni, ami egy kicsit jobban megmozgatott volna. A Dark Matter még talán próbálkozott kicsit visszahozni az ötleteket és a keménységet, a sötétséget, de a Violent Noise már szimplán ráment az eladhatóságra és a műanyag modern metalra. Ez pedig annyira bejött Telle Smith-éknek, hogy sajnos maradtak is a vonalon. Tovább

2020. május 11.

Egy sima, egy fordított | Silverstein

Silverstein – A Beautiful Place To Drown (2020) | Az a jó ebben a bandában, hogy ha nem olyan jó, amit éppen kihoznak, az mégis mindig van legalább annyira jó, hogy a zsáner többi bandáját gondolkodás nélkül maga mögé utasítsa. Tény, ebben az emocore-nak csúfolt, letűnt műfajban már nem sokan tevékenykednek, de ha post-hardcore-ként aposztrofáljuk a kanadaiakat, akkor ez máris egy sokkal nagyobb fegyvertény. Tovább

2020. április 14.

A deathcore halhatatlan | Lorna Shore – Immortal

Lorna Shore - Immortal (2019) | Szegény Lorna Shore-ra rájár a rúd, mióta Tom Barber úgy döntött, hogy a Chelsea Grin-be igazol, hiszen CJ McCreery-ben megtalálták a tökéletes pótlást Barber helyére, sőt… Aztán egy évvel később, mire megírták az év egyik legerősebb lemezét, CJ-t meneszteni is kellett egy botrány miatt, aztán most megint vakarhatja a fejét a megmaradt trió, hogy ezeket a zseniális témákat meg ki fogja hitelesen elhörögni? Tovább

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky