3427 zenekar 12457 letölthető zene
Rovatok
Hirdetés
Lemezkritika

2020. július 10. | Jam

A nyúl üregében | Code Orange - Underneath

Copyright:

Code Orange - Underneath (2020) | Ha van még új út a kemény zenében és a metalban, akkor nagy valószínűséggel a Code Orange áll ma az egyik legközelebb ahhoz, hogy ezt az utat megtalálja. Az Underneath egy olyan utazás, ami az első pillanattól az utolsóig kétségek között tart azt illetően, hogy mi rejlik a következő sarkon és mit hallasz majd a következő ütemben.

Ezzel a bizonytalansággal pedig olyan szintű kíváncsiságot és tudásvágyat indukál a hallgatóban, hogy meg akarja tapasztalni, hogy ezek a srácok mit tartogatnak még a számára, mi az az elborult ötlet, amivel megkínálják legközelebb. A Pittsburgh-i kvintett pedig nem hagy kétséget afelől, hogy tökéletesen átgondolták az egész koncepciót és volt bennük annyi kreativitás, hogy az utolsó pillanatig fenntartsák az érdeklődésemet. Nem mondom azt, hogy az Underneath könnyű hallgatnivaló lenne, sőt... elsőre én is csak kapkodtam a fejem, hogy mi az isten történik? Mire ezek a general pauzák? Minek ennyi tempóváltás, besegített a Tool vagy a Dream? Hova tűntek egyes ütemek végei? Mik ezek a fülsértően magas zajok? Miért nincsenek klasszikus értelemben vett, nagy dallamok a lemezen? Aztán minél többször hallgattam meg, ez az egész annál inkább átfordult elismerésbe, sőt csodálatba azt illetően, hogy ezek a srácok meg merték azt lépni, hogy egy ilyen atmoszférikus, végletekig elborult 50 percet zúdítanak a nyakunkba, slágerek és fülbemászó énekek nélkül, végig kényelmetlen érzést keltve. Ugyanis azt kelt a lemez, végtelenül kellemetlen érzéseket.

Zeneileg olyan sokszínű a korong, hogy valószínűleg felsorolni is kitelne belőle egy egész cikk, hiszen a klasszikus hardcore sodrásától a progos metalkodáson át, a grooveos döngöldéig, a post-rockos elszállásokon át az ambientes átvezetőkig, tényleg minden van itt. Ami a hatalmas truváj mégis, hogy sikerült ezt a sokszínűséget egy olyan egységgé alkotni, ahol két opció van:

1 - vagy annyira jól működik minden, hogy nem lóg ki semmi;

2 - vagy annyira kilóg minden mindenhonnan, hogy már attól működik az egész.

Én a második felé tendálok éppen konklúzióként és ezért is ismerem el még jobban ezt a lemezt. A hangzás bravúrosan kifogástalan, ugyanis a gitárok dörrenése és a belőlük gyártott effektek olyan szépen egészítik ki egymást, hogy hiába hoznak már szinte kakofóniát egyes helyeken és hiába szól helyenként vagy egy tucat hangszer és kruttyogás, mégis zseniális egyveleget alkotnak. Egyértelműen ez a lemez a gitárok, az elektronika és a sztori hármasától működik annyira jól, hogy nem is tudnék még egy ilyet mondnani az idei évből. Nem is csodálkozom rajta, hogy Jami Morgan először a The Dillinger Escape Plan énekesének mutatta meg a kész verziót, majd miután ő dobott tőle egy hátast, utána már több helyre is el merte küldeni. Ugyanis pont a Dillinger kiszámíthatatlansága és keménysége ötvöződik az Underneath-en, még ha nem is 100%-ban. A sztori pedig a félelmeinkkel való szembenézésről, beismerésükről és a mérlegelésük után való nehéz döntésekről igyekszik kerek egészet adni, de nyilván sok aspektusból, változatosan vizsgálva a dolgokat. Többet nem is lőnék le belőle, fedezzétek fel magatoknak!

Negatívat nem is igazán tudnék mondani, hiszen Reba-ék ismét olyasmivel hozakodtak elő, ami progresszív, előremutató és mindenképpen példaként szolgálhat a feltörekvő nemzedéknek, ha valami újat akarnak hozni a színtérre. Nehéz hallgatnivaló, talán egyeseknek még egy kicsit hosszú is lehet, ráadásul az effektek is megzavarhatják az egyszeri hallgató idegrendszerét, de ha kellően elmerültök ebben a korongban, akkor garantált, hogy egy igazán érdekes és kiszámíthatatlan, végtelenül szórakoztató utazásban lesz részetek. Nagyon kíváncsian várom, hogy ezekután mivel állnak elő a srácok, mert ha nem ez volt a kreativitásuk csúcsa, akkor valóban nem tudom elképzelni sem, hogy hova tovább... Remélem, ők tudják!

A MyMusic értékelése: 9,5/10

Tracklist:
01 - (deeperthanbefore)
02 - Swallowing The Rabbit Hole
03 - In Fear
04 - You And You Alone
05 - Who I AM
06 - Cold.Metal.Place
07 - Sulfur Surroundings
08 - The Easy Way
09 - Erasure Scan
10 - Last Ones Left
11 - Autumn And Carbine
12 - Back Inside The Glass
13 - A Silver
14 - Underneath
 

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2021. február 25.

Használj ki! | PVRIS

PVRIS – Use Me (2020) | Az áll a Wikipédia ide vonatkozó cikkében, hogy a PVRIS egy amerikai rock együttes. Nos, ezt már a második album után is erősen megkérdőjeleztem volna, most viszont egyértelműen cáfolnám! A PVRIS olyan vegytiszta popegyüttes, hogy már abban is kételkednék, hogy Lynn Gunn tudja-e még egyáltalán, hogy hogyan kell fogni egy gitárt… Tovább

2021. február 14.

Machine Gun Kelly poppunk babérjai

Machine Gun Kelly – Tickets To My Downfall (2020) | Amikor először szembejött ez a szőke srác a Sleeping With Sirens – Alone című klipjében, egyáltalán nem értettem, hogy mégis mire ez a nagy hype körülötte. Sőt, a rapes albumait nem is komálom a mai napig sem, úgyhogy amikor jött a bejelentés, hogy stílusváltás következik, nagyon kíváncsi lettem. Egy hajdani rapstar fogja megreformálni a 2020-as poppunk színteret? Ugyan már... Tovább

2021. február 11.

Ez miért működik bárkinél is? | Neck Deep

Neck Deep – All Distortions Are Intentional (2020)|Negyedik lemezéhez érkezett a walesi poppunk brigád, én pedig hiába csinálok akármit, egyszerűen nem értem, hogy miért népszerű a Neck Deep. Közel 40 perc alatt összesen 5 percnyi érdekességet nem tudnék összeszedni a hallottakból, és még az is csak maximum középszerű lenne. Tovább

2020. október 5.

Ennyit várni a szenvedésre? - Sylosis – Cycle Of Suffering

Sylosis – Cycle Of Suffering (2020) | Nagyon sokáig tologattam magam előtt a Sylosis ötödik lemezét, hiszen mindenképpen akartam róla írni, mert csoda, hogy elkészült, de mégis olyan hosszú és olyan tömör hallgatnivaló, hogy nagyon nehezen szántam rá magam. Összességében nem csalódás a Cycle Of Suffering, de sajnos kultstátuszba sem fogom emelni soha. Tovább

2020. szeptember 30.

The Used – Heartwork (2020)

The Used – Heartwork (2020) | Őszintén, valamikor 2012-ben, a Vulnerable környékén veszítettem el a bandát, s noha azóta is átfutottam a lemezeiken, nagyon nem tudtak elkapni. A mostanira sem mondanám, hogy visszatérés a gyökerekhez és újra tizennégynek éreztem magam, miközben azt üvöltöm, hogy „ájkémálájv”, de pár fokkal azért közelebb kerültünk az élvezhetőséghez. Tovább

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky