3428 zenekar 12456 letölthető zene
Rovatok
Hirdetés
Lemezkritika

2020. június 10. | Jam

Hulljon a férgese! | The Black Dahlia Murder

Copyright:

The Black Dahlia Murder – Verminous (2020) | Kilencedik lemezét görgette kifelé a Verminous képében a death metal alapvetésnek számító amerikai banda idén, Strnad-ék pedig egy fikarcnyi kétséget sem hagynak afelől, hogy méltán érdemelték ki ezt a titulust. Most először kellett három évet várni az előző korong után a rajongóknak, de a végeredmény tekintetében bőven mondhatjuk, hogy megérte a plusz egy év!

Be kell vallanom az elején, hogy sosem voltam az a hatalmas death metal fan életemben, ennek pedig egyenesági következménye, hogy a TBDM-től is mindig tartottam a tisztes távolságot. Elismertem a munkásságukat, meghallgattam a lemezeket, talán még egy-két kedvencre is szert tettem az évek alatt (úgy, mint a What a Horrible Night To Have a Curse vagy éppen az A Vulgar Picture), de sosem mélyült el igazán a kapcsolatunk. Ettől függetlenül megint itt vagyunk, ismerkedünk, mint eddig már oly sokszor és most is pontosan ugyanazt tudom mondani, mint eddig bármikor: stabil ez a zenekar, mint Petőfi az alaptantervben, de a világot ismét nem váltják meg – legalábbis az enyémet biztosan nem. Viszont az, hogy black metalos és thrash-es elemeket bőszen szórtak a dalokba, az már alapból egy igencsak nagy pirospontot ér, hiszen változatosabb, nehezebben megunható lett az alap, ráadásul sokkal nehezebb összekeverni a dalokat, ami azért nem kis erény. Jó, az első két tétel pont, hogy hozza a kötelezőket és még a riffelés is teljesen hasonló, viszont a Removal of the Oaken Stake már okoz egy teljesen más vibrálást, ráadásul ami a szóló alatt végbemegy, az tényleg csillagos ötös. Ugyanígy, a The Wereworm’s Feast szintén teljesen eltér a többi daltól, a hardcore-os lendület, a felütéses bolygatás, a tremolós szóló, mind-mind egy picivel tovább tágítja a határokat, de azért nagyon ügyelnek rá az urak, hogy teljesen stílusidegenek még véletlenül se legyenek. Aztán rögtön utána bedobják az A Womb in Dark Chrysalis-t és máris elfelejtjük, hogy mit is hallgatunk, vagy hogy mi volt az előbbi mondat fő felvetése… A Dawn of Rats pedig már csak a kedves ráadás, hiszen albumzáró tételekben mindig is erősek voltak az urak, ez is ad egy olyan rúgást, amitől újra beindul a verkli, ráadásul a repeat-faktort is kellően növeli.

Trevor is a végén használja ki legjobban a hangi adottságait, s bár az egész lemezen egységes színvonalon hozza a hörgéseit, én a deathcore-os mivoltomra tekintettel kicsit hiányoltam a gyomorhörgéseket, de tudom, ez nem az a fesztivál… Ugyanez igaz egyébként a hangszeres szekcióra is, a dob mindenhol darál, mint nagyanyám a diót karácsony előtt, a gitárok reszelnek, ahogy kell, a szólók pedig az album legszebb, legmegragadóbb momentumai. Egy-két riff helyenként gyengébb és mintha kis desszertíz is lenne néhol, de ez már tényleg csak szőrszálhasogatás, amúgy bőven minőség feletti a teljesítmény. Az viszont mindenképpen egy kicsit furcsa, hogy a mély, húrtalan pergősound és a tamok teljesen belevesznek sokszor a kétlábdobos fergetegbe. Ez nem a srácok, sokkal inkább a mastering hibája, amit nem feltétlenül tudok lenyelni, lévén sok helyen négy-öt gitársáv kristálytisztán szól egymás alatt-fölött-mellett, hogy lehetett pont a pergő hangja ennyire tompa? Plusz ugye a blastelés, mint olyan, így kicsit értelmét is veszti néhol, hiába használja ezt a technikát remekül Alan Cassidy. De mindent összegezve nehezen tudnék belekötni az egészbe, hiszen egy majd’ húszéves, ízig-vérig profi csapatról beszélünk, akik a maguk idejében úttörők voltak. Mára már nincs talán akkora hatásuk a szcénára, de talán már a szcéna sem tündököl abban a régi fényben, amiben a kétezres évek elején. Viszont mindenképpen jó látni, hogy a nagyöregek még simán meg tudják rázni magukat, ha arról van szó. Háromév múlva szeretnék egy minőségben hasonló, még egy kicsit kísérletezőbb lemezt és akkor engem megvesznek majd újra.


A MyMusic értékelése: 8/10


Tracklist:
01 – Verminous
02 – Godlessly
03 – Removal of the Oaken Stake
04 – Child of Night
05 – Sunless Empire
06 – The Leather Apron’s Scorn
07 – How Very Dead
08 – The Wereworm’s Feast
09 – A Womb in the Dark Chrysalis
10 – Dawn of Rats
 

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2020. július 23.

Erős kezdés után... | All Time Low - Wake Up, Sunshine

All Time Low - Wake Up, Sunshine (2020) | Ha van a poppunknak ma vezető csapata a világon, akkor az All Time Low simán pályázhat a trónra, hiszen a Blink már nem az igazi, a 5 Seconds of Summer inkább pop, a Neck Deep inkább punk és nem is annyira élem, a Fall Out Boy-t pedig hagyjuk is inkább... Szóval az ATL simán behúzza ezt a megtiszteltetést, a Wake Up, Sunshine-nal pedig bizonyítják, hogy megérdemelten aggatok rájuk ilyen címkéket! Tovább

2020. július 15.

A nyár íze! | New Found Glory - Forever + Ever x Infinity

New Found Glory - Forever + Ever x Infinity (2020) | Nem tétlenkednek a floridai punkok, hiszen a tavalyi feldolgozáslemez után máris itt a soron következő, teljes értékű NFG korong. Úgyhogy itt az ideje, hogy előkapjuk a képzeletbeli szörfdeszkát, shortra vetkőzzünk és nekiszaladjunk az óceánnak, arccal a legnagyobb hullám felé. Tovább

2020. július 10.

A nyúl üregében | Code Orange - Underneath

Code Orange - Underneath (2020) | Ha van még új út a kemény zenében és a metalban, akkor nagy valószínűséggel a Code Orange áll ma az egyik legközelebb ahhoz, hogy ezt az utat megtalálja. Az Underneath egy olyan utazás, ami az első pillanattól az utolsóig kétségek között tart azt illetően, hogy mi rejlik a következő sarkon és mit hallasz majd a következő ütemben. Tovább

2020. július 6.

Egy kicsit a mélyre kérhetnék? | Reflections - Willow

Reflections - Willow (2020) | Öt év várakozás - amelyből hármat hiátusban töltött a banda - jött ki új anyaggal a minnesotai illetőségű progresszív metalcore-ban utazó Reflections, mi pedig száz százalékig nem voltunk felkészülve arra, amit a Willow tartogat! Durvább, mélyebb, progosabb, ijesztőbb, mégis sokkal egységesebb, mint amit eddig valaha hoztak a srácok.
  Tovább

2020. július 1.

TÚMÁCS | Heaven Shall Burn – Of Truth And Sacrefice

Heaven Shall Burn – Of Truth And Sacrefice (2020) | Négy év lemezszünet és két év alkotói szabadság után a német metalbrigád nem kisebb vállalásba fogott, minthogy egy majd’ 100 perces duplalemezzel gyalulják le a hallgatók hallójáratait, miközben elsztorizgatnak életről, halálról, a bolygónkról, az emberiségről és természetesen a gyarlóságról, a nagybetűs ellenségről magáról. Vagyis magunkról, ugyebár… Tovább

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky