2013. december 13. | Jam

TréBánya az élre áll - Furakor

Furakor: Holnapután (2013) | Második lemezét hozta ki idén AKR és FuraCsé, amely megfontoltabb, összetettebb - és minimum egy szinttel feljebb tette a lécet, mint anno a debütlemez. Közel 50 percnyi agymosás a legjobb fajtából!

Bár sokan csak furán (…furán, érted!) pislognak, hogy ezek meg ki fia-borjai, de underground körökben talán senkinek nem kell elmagyarázni, hogy ki az a FuraCsé. Aki megnyert egy Pilvakert és egy olyan bandát vezet, mint a Káva, az már letett annyit az asztalra, hogy ne kelljen az egész biográfiáját elregélni. AKR pedig a hazai köpködős, elmés, oldschool rap egyik nagymestere. Ezért is annyira érdekes ez a korong, hiszen Fura ezzel szemben a gyorsabb, pörgősebb, hadarósabb rap képviselője. Kapásból a felütésnél majd' leesik az ember álla, nem véletlenül keresztelték Holnaputánnak a dalt. Nem szeretném lelőni a poént, mert mindenkinek magának kell a homlokára csapnia, amikor a dallam megtalálja az utat a hallójáratokon át az emlékek legmélyebb bugyraiba. Engem már itt megvettek kilóra. De hogy ne csak végiglépdeljünk a dalokon, inkább nézzük azt, hogy mitől is működnek igazán ezek?

Az egyik ilyen összetevő a refrén használata, melyekben „olyan kellemes a dallam, hamar a füledbe nő". Ezekért részben Csabi, részben pedig az egyetlen hölgy vendégénekes, MC Fedora a felelős, így például a címadó, a klipes Ladadal vagy éppen a Rab egyből csordázásra alkalmassá válnak. Vendégekből egyébként nincs hiány a lemezen (második összetevő), olyan illusztris gárdát mozgósítottak AKR-ék, hogy le a kalappal elúőttük: Busa Pista, Norba, DSP, JamBalaya, Mc Fedora, a Káva... valljuk be, ilyen felhozatallal eléggé biztosra mentek a srácok.

A zenei alapok is eléggé változatosra sikeredtek (az abszolút favorit a Zsé, amely legalább akkora hatást gyakorolt rám, mint anno a Kávás Nincs vissza): ennek talán ahhoz lehet köze, hogy El Mágico-tól kezdve Ketioz-on keresztül Diaz, Tripa (és még sorolhatnám) is jegyez egy-két tételt a korongon. Az igazi bulizós-táncolós slágertől, a hápogós hip-hop-on át a bólogatós gondolkodóig minden megtalálható ebben a 14 dalban, ami szavatolja, hogy még véletlenül se unatkozzunk hallgatás közben. Az igazi esszencia természetesen a szövegekben keresendő, amelyekre kellő időt és energiát fordítottak a srácok, ez hallatszik elsőre is. Viszont ha valaki elmélyedne bennük (mármint a szövegekben, nem a srácokban), akkor az észre fog venni milliónyi apró utalást, rímet, kétértelmű jelentést és hasonló eldugott, ám mosolygásra vagy éppen fejvakarásra okot adó gondolatot, amit kényes igényességgel rejtettek el az urak. (A Vaddá születés Üvegtigris-invokációját muszáj megemlítenem!)

Nem szeretnék kiemelni semmit, mert az körülbelül olyan lenne, mintha egy Agatha Christie regényben az első oldalon megírnák, hogy ki a gyilkos... Mindenki szánja rá az időt, hallgassa ronggyá és nem azért, hogy a Ladadal valóra váljon, hanem azért, mert ezek a srácok megérdemlik! Emlékszem, mikor a címadó dalt másfél éve megmutatta nekem Csabi: „csitt, de ilyen lesz az új Furakor". Már akkor a fél karomat tettem volna rá, hogy ez a lemez fejeket fog tépni és verbálisan gyaláz meg mindenkit, aki egy kicsit is „nagyembernek" érzi magát - lám, igazam lett! Ezért szeretjük a srácokat! Nagyon! (És menjetek lemezbemutatóra, most zajlik épp a turné! Én már voltam, állat!)

A MyMusic értékelése: 9/10

Tracklist:
01 - Holnapután
02 - Vaddá születés
03 - Rab
04 - Civil a pályán
05 - Erdő
06 - Nincs akadály
07 - Keserű
08 - Hiába
09 - Tengerparty
10 - Ladadal
11 - Keménylegyél
12 - Weking
13 - Zsé
14 - Valamibe meg kell halni

Jam