3428 zenekar 12456 letölthető zene
Rovatok
Hirdetés
Lemezkritika

2012. november 25. | Szandi

Halálmotívum és Lana Del Ray

Copyright:

Lana Del Ray: Born To Die (Paradise Edition) | Január 27-én jelent meg a New York-i származású énekesnő, Lana Del Ray debütáló albuma, a Born To Die, amely az elmúlt néhány hónapban a „fellegekbe emelte” a sztárt. A Video Games című slágerével egy csapásra szupersztárrá nőtte ki magát. A világ vezető slágerlistáinak élén szerepel, de közreműködött már reklámban, idén pedig az év Legjobb alternatív előadójának járó EMA-díjat is bezsebelte. Most pedig megérkezett a Paradise, amely kiegészítő lemezként szolgál az év elején megjelent Born To Die-hoz.

Míg a Born To Die című korongon összesen 15 dal szerepel, addig az új CD-n csupán 9 kapott helyett. A számok teljes mértékben követik a már ismert lírai, szentimentális, halál motívummal fűszerezett szerzemények sorát. Az albumot leginkább egy kellemes hangulatú, könnyedén megjegyezhető refrénekkel, könnyfacsaró szövegekkel és néhol mérhetetlen szomorúsággal kevert szerzeményeket tartalmazó sláger-egyvelegként jellemezném. Számait a halálmotívumhoz tudom kapcsolni (főleg az előző albumból kialakult hatások miatt). A kiegészítő lemez ugyanakkor sokkal lehangolóbbnak tűnik, mint a másik. Persze ha szerelmi lemezről beszélünk, és egy erotikus énekesnő van a középpontban, akkor nem feledkezhetünk meg a szexuális túlfűtöttségről sem! Lana a Cola című dalban ezt polgárpukkasztó módon adja a hallgató tudomására - ha lenne egy közönségszavazás arról, hogy a rajongók melyik dalból látnának legszívesebben klipet, biztosan a Cola nyerne.

Az alternatív albumon az énekesnő megint valami igazán meglepőt alkotott. Az érdekes dalcímek közt például megtalálhatjuk a Yayo kifejezést is - ez a kokainra használt szleng, ami az egyik legaljasabb "gangsta", Antonio Montana fejéből pattant ki. A dal természetesen a szerelemről szól, de biztos van valami „elvetemült” magyarázat arra, hogy miért pont ezt a címet viseli… Az American és a Ride hasonlóak a többi, Lana-tól már megszokott számhoz, a koncepció is viszonylag egyszerű: a nő vágyódását fejezik ki egy srác után. Elképesztő, hogy mennyire felnéz a szerelmére, és milyen ragályosan tudja átadni ezt az érzést. Na meg az se semmi, hogy szinte mindegyik számban a szerelem elmúlásáról énekel, ami sokadik hallgatásra már unalmassá válhat még azoknak is, akiket egyébként nem nehéz elérzékenyíteni.

A Blue Velvet már ismerősen csenghet a H&M reklámból, a Body Electric-ben pedig említést tesz a legnagyobbakról: szóba kerül Elvis és Marilyn, de -hogy felháborodást keltsen a hívők közt is- még említést tesz Jézusról.

A lemezen leginkább lehangoló románcokról szóló számok kaptak helyet, nem is találunk rajta boldog, vidám slágereket. Ez mondjuk nem feltétlenül rossz, sőt szerintem Lana Del Ray-nek ez a műfaj fekszik úgy igazán. A szerelem pedig egy olyan örök érvényű problematika marad a popkultúrában, amelyből mindig ki lehet majd facsarni némi népszerűséget, és jó sok gázsit.

Szandi

MyMusic értékelés: 6/10

Lana Del Ray: Born To Die (Paradise Edition, 2012, Interscope) tracklista:

1.Ride
2. American
3. Cola
4. Body Electric
5. Blue Velvet
6. Gods & Monsters
7. Yayo
8. Bel Air
9. Burning Desire
 

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2020. szeptember 12.

A vég? Dehogy! - Currents – The Way It Ends

Currents – The Way It Ends (2020) | A második (jó, legyen harmadik a házi kiadású Life – Lost-tal együtt, de mindenhol másodikat írnak) lemezével a Currents bizonyítja, amit két éve már az I Let The Devil In EP-vel eléggé határozottan megpendített: hogy nekik bizony helyük van a jövő metalcore nemzedékének térképén. Ezt pedig kőkemény riffekkel, okos dalszerkesztéssel, fejletépős üvöltésekkel és arénákért kiáltó refrénekkel teszik. Tovább

2020. szeptember 5.

A tuskóság trendi! - Emmure – Hindsight

Emmure – Hindsight (2020) | Nyolcadik alkalommal mondja meg Frankie Palmeri a frankót mindenkinek és talán senki nem lesz meglepve, amikor azt mondom, hogy markánsan azért nem változtak meg a játékszabályok az elmúlt másfél évtizedben. Szóval nyugodjon le mindenki, ismét el lesz küldve a fél világ a p***ába! Tovább

2020. augusztus 31.

Ilyen lenne az élet? - Novelists – C’est La Vie

Novelists – C’est La Vie (2020) | Harmadik lemezéhez érkezett a francia, gitármasztizós, metalcoreba hajló, djent és progmetallal kacérkodó Novelists, és mi sem lehetne ennél nagyszerűbb hír, hiszen az új korongon – ahogy azt már megszoktuk tőlük - egészen kiváló muzsikálást hallunk. Nagy kár, hogy a megjelenés után Matteo Gelsomino énekes kilépett a bandából, mert nélküle, valószínűleg, a C’est La Vie sem lenne ennyire király. Tovább

2020. augusztus 26.

Az ellenállás él! - Anti-Flag – 20/20 Vision

Anti-Flag – 20/20 Vision (2020) | Bevallom, a 2014-es, Szigetes koncertig egyáltalán nem éltem a punkrockerek zenéjét, mert semmivel nem voltak többek, mint a lázadó melodic hc-punk zenekarok egyike a tömegben. Aztán ott a nagyszínpad előtt, a 34 fokban, tűző napsütésben, izzadtságtól csepegő BMTH-s trikóban valahogy megváltozott valami, mert olyan energiákat mozgattak meg az urak, amire egyáltalán nem számítottam. Azóta pedig egészen kiváló barátságot kötöttünk. Tovább

2020. július 23.

Erős kezdés után... | All Time Low - Wake Up, Sunshine

All Time Low - Wake Up, Sunshine (2020) | Ha van a poppunknak ma vezető csapata a világon, akkor az All Time Low simán pályázhat a trónra, hiszen a Blink már nem az igazi, a 5 Seconds of Summer inkább pop, a Neck Deep inkább punk és nem is annyira élem, a Fall Out Boy-t pedig hagyjuk is inkább... Szóval az ATL simán behúzza ezt a megtiszteltetést, a Wake Up, Sunshine-nal pedig bizonyítják, hogy megérdemelten aggatok rájuk ilyen címkéket! Tovább

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky