Hozzászólások » MyMusic » Bárpult » EFFETA zenei produkció
Témakörök
Hirdetés
EFFETA zenei produkció
| Effeta | 2005. dec.. 17. 19:17 | 18 |
 KoncertEffeta - QUIMBY PECSA - december 22. A hazai alternatív-zenei vonal két állócsillaga ad koncertet, egymást követõ napokon, amire akár közös bérletet is válthatnak a rajongók. A Quimby december 22-én, a Kispál és a Borz december 23-án lép fel a Petõfi Csarnok színpadán. December 22-én a nemrég új lemezzel elõrukkoló Quimby tart lemezbemutatót. A zenekar nyolcadik, Kilégzés címû lemeze a kritikák szerint az eddigi legkiforrottabb Quimby-anyag, egyesek szerint -igazi remekmû -, de mindenképpen a nemrég újjászületett csapat egyik fontos állomása. A Quimby elõtt, az Effeta ízzítja a közönséget. |
||
| dead soul | 2005. dec.. 17. 15:08 | 17 |
| Honcho Burning in water Drowning in fire
January 2005 Longfellow Deeds Records/Water Dragon Records 1. Some Say 2. Seeing Red 3. Messenger Messiah 4. Hangover Blues 5. Through 6. Silly 7.Holy 8. Falling Behind 9. Lost and Here Honcho "Burning in Water, Drowning in Fire" Longfellow DeedsRock Hard # 39 (France) Rate: 8/10 Is stoner dead? Fortunately not. But the style seems to have been somewhat at a low point for some months now. The specialised independant labels must have been hurt pretty bad by the music industry ôpresentö economic crisis. The first victims of this are the underground bands that find it more and more difficult to get noticed. Never a genre to be wildly recognised and pushed forward by the medias, it is not surprising that stoner is in a difficult place right now. Even more the pity for the fact that less than two years ago, promising bands were a dime a dozen. Fortunately, some strongholds are still proudly standing up. Long Fellow Deeds is in fact none other than Water Dragon, a label famous in the stoner addicts circles for having launched some very specific combos, like Sparzanza and... Honcho. The latest presents us today with a very enjoyable second opus indeed. The progress made since the preceeding album is obvious. The Norwegians have without any doubt reached a new level, mainly concerning the actual writing. Let's be blunt, there is nothing to throw away on this album. Honcho has even stealthily added a bluesy touch to its music, and the fans will no doubt be thankfull. After a pretty basic "Some Day" for a starter, the band rolls up its sleeves and shows what it is made of all along the album. It is then quite difficult to hide oneÆs delight. Especially with such gems as ôHangover Bluesö and "Though", which remind us of Whitesnake or Cream, in another word the absolute best in heavy blues. Here Honcho proves that it is far more than another stoner band, and that in the future it could very well reach a far larger musical audience. Lets give a nod to the very precise and fluid guitar work, to the smooth atmospheres... But special mention must be made of singer Lars Saetheren, who delivers here a most excellent performance. The unrelenting feeling of the whole album owes much to him. Stoner has a future, and Honcho is definitely part of it. Honcho - "Burning In Water, Drowning In Fire" (longfellow deeds, 2005) The long anticipated sophomore release by the Norwegian fat-groove rockers has finally arrived in our hands. And the anticipation was damn justified as Honcho did a hell of a lot more than just delivering the goods. While "Corporate Rock" had everything a great heavy rock record needs to blow collective minds, "Burning In Water, Drowning In Fire" takes things a bit softer, without failing to keep the groove. Let’s take it step by step though. The band had its usual line up changes. Lars Saetheren is the new vocalist of Honcho, replacing Trond Skog. Now relax, I know you are worried as I was when I learned about Trond’s departure. That guy had one of the best voices in the whole scene. Fear not though, cause Honcho seem to be blessed from a higher entity and they have found Lars (former Jack In The Box) who is an equally awesome vocalist. He wails, he screams, his blues feel will take you straight into the American 50’s and make you sell your soul to the devil. There are some heavy rockers reminiscent of their older material. Songs like "Holy", "Falling Behind", "Last And Found" and the opener "Some Say" with the over-driven guitar sound, will remind you why Honcho are regarded by lovers of the fuzz as the best ambassadors of Norwegian heavy rock scene of today and one of the top 5 Scandinavian bands at that. The mellower side appears in songs like "Through", "Silly" and "Messenger Messiah" that begin at a slow pace (aching to the softer appeal of grunge bands like Alice in Chains or Soundgarden) but build up to exploding outbursts of maximum groove and addictive choruses. "Seeing Red" and "Hangover Blues" present that bluesy vibe I wrote about earlier where Lars’ voice shines mostly. "Burning In Water, Drowning In Fire" is the more mature release of Honcho that finds them at the peak of their inspiration making them stand at the front of the stoner rock bands tier. Rate: 11/13 [ RegularPaul ] Honcho – Burning in Water, Drowning in Fire Review by John Pegoraro (StonerRock.com) Longfellow Deeds Records Release date December 2004 After two years, Honcho return with some significant line up changes, most notably a new singer (Lars Si, formerly of Jack in the Box). While that could be considered a drastic, almost fatal move (see Motley Crue with the not Vince Neil guy, Iron Maiden with Whatshisname, and Judas Priest with that dude from the Priest cover band), the case of Honcho, it’s not that dire. In fact, the prognosis is good. Previously, Honcho’s sound was a more rock oriented take on Soundgarden. With Burning in Water, Drowning in Fire, they step cautiously yet graciously towards a more ‘70’s rock sound. “Seeing Red” may have a lumbering stomp on par with “Limo Wreck” (from Soundgarden’s Superunknown), but “Hangover Blues” is more akin to David Coverdale fronted Deep Purple, or at least a pre-MTV Whitesnake. It’s a style that’s prevalent throughout most of the tracks. From that point, however, the album takes a detour into mellow, more angst-ridden numbers, to mixed results. “Through” is one of those numbers that could easily epitomize the bombastic cheese of radio rock (think Staind), but the band nimbly avoids that bullet. The following track, “Silly,” isn’t quite as lucky. Honcho regain their footing with “Holy” and ride out the album with two more hard rocking numbers that I can’t say much about, as the review copy wasn’t in the greatest of shape and didn’t like playing “Falling Behind” and “Lost and Here.” But in spite of that, Burning in Water, Drowning in Fire is a solid release. There’s nothing life changing or musically inventive on it, but that doesn’t change the fact that it’s a solid album of ‘70’s inspired fuzz rock. Recommended for fans of Astroqueen, Dozer, and Thulsa Doom. HONCHO - Burning in Water, drowning in fire. Longfellow Deeds Review by Daredevil Records After a good debut on Water Dragon Records, the Norwegian rockers from Honcho are back. The debut was ok, but not more. I miss the "aha" moment at the songs and so I had no expectations about the second release. And what should I say. BURNING IN WATER, DROWNING IN FIRE blows me away!!! This is a Rock Masterpiece!!! Starting with the Stoner Rock hit SOME SAY, which will blow you away. Killer! And with the second track they show you the new direction. Emotional, great Hard Rock with outstanding melodies!! Highlight is the mighty MESSENGER MESSIAH and HANGOVER BLUES with great vocal melodies and excellent guitar work. Sounding sometimes like Soundgarden. Great!!! Or THROUGH, a slow Doom rocker with a silent beginning and a heavy rock mid-part. SILLY is a track that goes into the NuRock direction with some spacey guitar effects. And after some psychedelic moments with great melodies they are back on FALLING BEHIND with a great straight forward Stoner Rock track. This band is really awesome! No weak track, great production and artwork. GET THIS MASTERPIECE!!!! Genre: Stoner - Music: 9 - Sound: 9 HONCHO "Burning in Water, Drowning in Fire" reviews / ENGLISH TRANSLATIONS Crossroads # 28, Satanic Majesties : "For some time now stoner rock seems to tail off. At least it seems that the genre makes itself less heard at an international level. Who's to blame ? Maybe a certain economic conjecture that has not helped the small underground labels. And because they were the ones supporting the movement, the whole scene has to lower its expectations. Of course true harcore underground still exists, relayed by fanzines that still fight with the same energy. Nevertheless, the mood is bluesy. And as an illustration, here comes the new album by the norwegians from Honcho. The second one, and the best. The one that enables them to reach a new level. BIW,DIF may be the best blues album ever recorded by a stoner band. Huge surprise, huge feeling. "Hangover blues" & "Though" speak for thmselves. One thinks about Cream or Free, the top of the heavy blues of the glorious years. From the singing to the melodies, all the way through the inspiration of the music and guitar riffs : everything is remarkable on this opus. While waiting for stoner rock to find its second breath, you can invest in some Honcho." Desert-rock.com, Laurent Remazeilles : "The preceeding Honcho album, "CR" had really floored me by its maturity, its quality... Difficult to believe that such an unknown band, with so little means could produce such a great album. Well believe it or not, I made myself the same reflection with this second disc, but I'm even more impressed. This disc is pure happiness. Ineluctably stoner in its spirit (maybe even more so than the preceeding one) because it is firmly attached to dreamy melodies ("seeing red") that are complemented by evident riffs ("messenger messiah"), this disc appears from the first listening sessions to be the perfect mix between hard rock, blues, stoner, metal, etc. This bluesy haze is evident through the 9 gems that make this album. The songs are catchy, well composed, sometimes almost epic in their scope (4 tracks lasting more than 6 minutes without the least boring note !), and also orignal to top it all (see the "off" time signature on the chorus of "Silly"). In fact, it is dificult to chose a favorite track on this album... My heart is split between the soaring "Holy" and the unstopably rocking "Falling Behind", instant hymn if there ever was one. The boldness of a resolutely hard rocking band daring to propose quasi-ballads (the superb "Through") or pretty much bluesy compositions ("Hangover Blues"), with amazing success, will also be noted. Even if the musicians never fail (see the mesmerizing atmospheres in "Hangover Blues" & "Silly", or the other perfectly mastered groovy assaults), the MVP of the album certainly is Lars Si, the new singer. Honcho's bio tells us he comes from a "grunge" combo (as illustrated by his tone very close to a Chris Cornell or a Layne Staley...), but the power of his voice, his confidence and his feeling (again, the troubling "Through") are quite awesome. "Burning..." is an unquestionable success, maybe THE album that was missing at the pretty dull beginning of tis year to renew our faith in music ! The most exiting release in a long time ! Desert-rock.com, Chris : "Following the very heavy "Corporate Rock" recorded almost 3 years ago, the 5 norwegians are back on our turntables and won't leave them anytime soon. Somewhere in the stoner galaxy, in a heavy blues registry, their particularly well produced new opus will immediatly please Soungarden fans with its long and throbbing tracks. Less rocking and more intimate than its predecessor, this spectacular disc contains pure gems like the intimist "Hangover Blues", the ballad "Silly" wich sounds very much like Pearl Jam and the groovy "Falling Behind" in a style reminiscent of Sparzanza. My favorite is the depressing "Seeing Red", balancing between light passages and heavy ladden riffs for more than 6 minutes. A great surprise for the beginning of the year !" Hard n Heavy #109, Olivier Badin : "Even if it is one of the only band that fully assume this appelation, Honcho is far from your average plain stoner band. Heavier, more epic and less clich‚, the band has made a giant step since Corporate Rock (2002). They have perfectly understood that the genre is only successfull when it subtly mixes heavy sabbathian rythmics with light discreet psychedelic influences and a distinctive singing voice. This balance, Honcho now finds it finger in the nose. Their success comes first from their new singer Lars Si (ex session bass player for the black metal band Khold !) and his astonishingly powerful & full of feeling voice. His style is reminiscent of Chris Cornell of Soundgarden / Audioslave fame and of JB from Spiritual Beggars / Grand Magus. High art. But the "Burning in Water..." tracks - at least half of them - are above all surprisingly long (sometimes above 7 minutes), astonishingly well written and - our hairy friends will love this - ultra heavy. Which makes this album of course less accessible but far more personnal than those of all the interchangeable scandinavian stoner combos, like Dozer or the Awesome Machine among others. Seeing that good stoner albums have been pretty scarce those past two years, this blasting release made in Norway is even more providential !" Kerozene #4, Brotherfab : "On the level of powerful releases, your utmost attention should be given to the new & excellent Honcho album, "BiW,DiF" (LFDRec). Masterful heavy blues at a crossroad between Free, Peter Green & Soundgarden. Astonishing !" Murmures.info/Murmures Magazine, Christian Hamm : "I ripped off everything from Desert-rock. Com !!...maybe I'm the same journalist selling my papers to everybody !" Musik, Mehdi 9 : "Heavy stuff, the guitar player loves Tony Iommi (sure sounds like it), the singer is viril and subtle at the same time, the whole thing pulses like a good old Grand Funk Railroad, with no nostalgia or "vintage" gimmicks, and they are norwegian ! Which shows that there are other things than jazz & electro in those nocturnal and faraway lands... a revelation !" Rock Hard #39, Bruno Bages : " The progress made since the preceeding work is obvious. The norwegians have without doubt reached a new level, mostly concerning the writing. Bluntly, there is nothing to throw away on this album (...) One thinks of Whitesnake or Cream, which is to say the top of the list of heavy blues (...) The future of stoner will go through Honcho." Rock n Folk, Philippe Manoeuvre : "Honcho is a northern stoner band which seems to have some interesting ideas concerning the climate of their songs (which means that some begin slowly, other speed up with a sabbathian heavyness). The album is some kind of minor apocalypse, far from the professional perfectionism of QOTSA, but with enough power and venom in the Les Paul to seduce some electricity-depriven little frenchies. To be confirmed on stage, soon. For swedish bands are to rock what eastern girls are to porn : a vast market from which the new star may be born one day. Until then, you hit a street lamp and a dozen comes falling. This was our swedish band of the month, a pretty great shot." Rock One, Jean Charles Desgroux : "After ® CR ¯ in 2002, the first feverishly vitamined stoner album of these norwegians adepts of a ballsy & lard-ridden desert-rock, the boys renew the experience with this very diversified (but attached to the 70s flavour!) 2nd LP. They redefine with a great maturiy the hazy limits of the genre : if "Some Say" imposes itself as a sabbath-like meteor (as well as "Falling Behind"), "Seeing Red" flies towards psychedelic spheres, glued, hallucinating, even completly blues on the superb "Hangover Blues" (with its screeching lead !). The shadow of Kyuss sometimes gives way to the Floyd's on ("Silly"), and even Soundgarden's on the epic "Holy" where solid misty riffs serve a melodic & inspired voice. A future classic if it gets all the help it deserves !" Rocksound #133, Guillaume Ley : "Something has changed in the land of the cow-boys. The desert sand progressively has given way to the white of the snow and yesteryears heroes have dropped their colts to take up Les Pauls. A small revolution due to the delocalisation of a whole myth to... Norway. It had to happen someday. Rock & cow-boy boots seem to be the pinnacle of fashion in scandinavia. Like their swedish neighbours from Sparzanza, Honcho are prone to play fat, heavy and psychedelic music. A good stoner flavour furthermore marked by the ever-present shadow of Kyuss covering a whole genre that owes them an undisputable gratitude. Theit peers can be proud. Honcho has understood it all. BIW,DIF is the bright proof of this. Be it "Some Say"and its riff reminiscent of "Manic Depression" (still another tribute to the Voodoo Chile) or "Hangover Blues", the norwegians always hit the spot. An album that should go on your shelf next to the last Hermano. Come on guys... saddle up !" Velvet #4 : "Honcho comes from the school of heavy 70s sound, a domain brought back in the spotlight by THE MELVINS, Thee Hypnotics & Nirvana, amplified by the Hellacopters and added to by Fluf, Fu Manchu, the Datsuns, the Darkness, Kyuss, QOTSA, etc. The norwegians from Honcho reach another level in retroactivity. The Gibson cut in the fat for a heavy blues dear to the english. Honcho has developped its style looking towards Led Zep, Black Sabbath, Blue Cheer and other monuments for whom exageration and excessiveness were never a problem. Only normality was gross, even vulgar. The bands multiplied guitar layers one above the other to amplify the feeling of superpower. Below a flow of decibels, Honcho crushes all like the heaviest of the metal bands with a pure, full of distortion & fuzz sound. Put your speakers through the test of some second generation stoner." Versus #2, Jeremie Swan : "Some albums you assimillate immediately. Albums that, the first time you hear them, enter your head never to get out. Signs of the time if one considers oneself in the era of zapping culture, aren't those same albums all in all the one that are the first to gather dust on our allready overcrowded shelves ? Of course they are. At the same time, some other albums leave you puzzled at first. Denser, more elaborate, less accessible than most of the products calibrated for one market or the other, it could sometimes be too easy to overlook them. This second helping from Honcho indeed puzzles the listener that could be waiting for just another good album of simple and efficient stoner-rock. There is efficiency present, but it won't jump at the hear of the listener immediately. Because besides its usual effects (a basis of very fat seventies riffs, alternate tempos from slow to quite speedy, a very melodic voice) the five norwegians manages to spin a far more complex & subtle web than it seems at first glance. If you let yourself be tamed by it, and if you get into the production balancing subtly between very heavy and other more ethereal parts, the album will give you at eah listening session its lot of small punctual pleasures. Everything is in the details : all beautiful psychedelic and dreamy breaks, impressive work on the guitars (maybe at the expense of the drums that we would've liked to hear a bit more), discreet layers of vintage keyboards, multi-levelled compositions, the pieces add up at each new listening in order to to eventually establish the true value of this album of evolutive pleasure. Some effort required then but what a joy to still find nowadays music you listen rather than you consume." Honcho Burning in water, drowning in fire (Longfellow Deeds/Sound Pollution) Svenska Dagbladet Norska Honcho har studerat den amerikanska stonerhårdrocken i detalj och vet precis hur bitarna ska sättas ihop för att man ska få ut mest effekt. På bandets andra platta fläskar de på fint men slänger även in lite nya tankar. Det nya består i en del mer flumrockiga influenser. Stonerhårdrocken har ju fått sitt namn från den allmänt stenade känslan i musiken, men det är få band som släpper loss med baklängesgitarr och mer flytande muskialiska flummerier a" la tidigt sjuttiotal och Pink Floyd. Men det gör Honcho. Fortryllende Stonerrock Av: Morten Nilsen (www.demokraten.no) Anbefales! Terningkast 5 Året 2005 har fått en tung start. I den betydning at mange av platene er av det tyngre slaget, men i høyeste grad er oppløftende. Og ekstra spennende er det at vi denne gang har hele fire norske, solide og gode utgivelser. Den aller sterkeste er fra bandet Honcho. Det er veldig fristende å trille en sekser til Honcho for denne plata. Det Oslo-baserte norsk-svenske bandet er ute med sin andre skive, og du verden for en musikalsk nytelse. Gutta har lekende svelget 70-tallets bluesrock, de har trålet sine Black Sabbath-plater, og fått et aldeles nydelig uttrykk i eget materiale. Alle de nødvendige ingrediensene fra 70-tallets røtter til den mer moderne amerikanske stonerrocken er plukket fra hverandre og satt sammen til denne knall-plata. De sterke låtene står delvis i kø med et spennende lydbilde. Enkelte små «dødpunkter» trekker ned, men i sum er dette en meget sterk plateutgivelse. Det vil ikke overraske dersom denne plata blir en stor brekkstang for Honcho til et større marked. Band som Fu Manchu, Down, og Queens of the Stone Age har vokst seg store i samme sjanger. Honcho er definitivt ikke dårligere.Honcho Burning in water, drowning in fire (Longfellow Deeds/Sound Pollution) Norsk Led Zeppelin Studentavisa Hugin Norsk rock er i slaget for tiden. På samme måte som Stonegard er dette også riffbasert hardrock, men disse gutta er litt mer retro i stil og lydbilde. Litt mer søttitall vil jeg påstå. Noe som egentlig bare betyr at det er mer bluesaktig enn mye av den moderne rocken både i gitarspill, vokal og sangoppbygning. Honcho minner på mange måter om Led Zeppelin uten at de prøver å høres ut som dem. Ørkenrock eller stonerrock har jeg lyst å kalle det! Det groover utrolig bra til tider og vokalisten er bare helt rå. Etter å ha hørt platen et par ganger tar jeg en titt på internett og får bekreftet mistanken min om at disse karene har et godt rykte på seg. Bladene som spesialiserer seg på denne type musikk setter Honcho høyt. Kerrrang magazine ( Eng ) sier bla: “…if you like your rock liberally doused inpatchouli and wreathed in fragrant herbal smoke then you've hit the motherlode with this little baby.” Custom Heavy (USA) går så langt som: “ Norway’s Honcho seemingly can do no wrong”...“what a band“…”Honcho does it again”. M.a.o leverer Honcho med sin tredje plate en bra rockeplate som gir oss nordmenn cred langt utenfor våre egne grenser. Stå på HONCHO! HONCHO - Burning in water, drowning in fire. Tuba. Karakter: C Solid Bluesrock God underholdning! Terningkast 4 Honcho bidrar til å spre en solid dose glede med platen "Burning In Water, Drowning In Fire". Dette er bluesrock som setter fart på swingfoten. Her får du ni låter som er iørefallende og som spontant engasjerer. Musikk som får deg til å tenke på Blues Explosion og ZZ Top. Honcho framfører sin musikk enkelt og greit. Uten noen form for fiksfakserier. I sitt rette element vil du oppdage at dette fungerer godt. Uten at det ligger noe eksepsjonelt gjemt i denne platen. Problemet avdekkes når det blir for mye blues. Det er bare det at Honcho kjører sin musikk med en spilleglede som smitter. Og da ender det som en plate som holder mål. Anmeldt av Erling Brøndmo (www.sa.no) Steinhard og seig rock Terningkast 4 Honcho fra Oslo spiller seig, tung og kraftig stonerrock. Selv karakteriserer Honcho stonerrock som bluesbasert hardrock med røtter i 70-tallet. En beskrivelse som passer dette hardtslående bandet veldig bra. Debutalbumet "Corporate Rock" høstet til dels lunkne kritikker i Norge da den kom ut for et par år tilbake. På den andre siden av Atlanteren var bedømmelsen en helt annen. Her ble "Corporate Rock" og den foregående "Evil Women EP" hyllet i forskjellige stonerrock magasiner. Sammenlikningen med Fu Manchu og Queens Of The Stoneage er vanskelig å komme utenom. Likevel lykkes Honcho med å skape sitt eget lydbilde. Tungt, rått og samtidig velprodusert. Innimellom den dieselluktende tungrocken finner vi spor av psykedeliainspirerte og mer avslappete låter. Her er det mye bra. "Messenger Messiah" pumper ut drivende riff akkompagnert av galopperende trommer og feit bass. Stonerrocken bærer ikke navnet uten grunn. Lytt og nyt. Honcho "Burning In Water, Drowning In Fire" (Longfellow Deeds) Halstein Røyseland (www.varden.no) Honcho - Burning in water, drowning in fire Säger man ”Norge” idag kommer nog de flesta metallskallar att tänka på black metal. Men glöm det. Landet producerar så mycket annan intressant musik att det är en skam för Sverige och svenskarna att vi har så dålig koll på vad som händer i grannlandet. Och jag är inte ett dugg bättre än alla andra, ty när norrmännen i Honcho kom ut med sin första cd Corporate Rock, missade jag den totalt. Det får jag ångra nu, för om den plattan bara är hälften så intressant som deras splitternya Burning In Water, Drowning In Fire så är även debuten klart köpvärd. Honcho gör nämligen någonting så udda i dessa tider som att lira 70-talsinfluerad tung, psykedelisk hårdrock med ett sjuhelvetes bett. Yes baby, detta är som ett svängigt Black Sabbath på syra och jag älskar det! Nio låtar fläskar gruppen på med och soundet är som en solid vägg av bly och kött. Samtidigt varieras tyngden och det dansanta svänget med lugna partier som antingen är sprött vackra eller knarkigt dimmiga. Som lyssnare överraskas man gång efter annan och när ”Silly” inleds ler jag lite åt Beatles-flirten som sedan krossas under betong för att åter sväva omkring i låtens lugna partier. Honcho´s sångare, organist och percussionist Lars Erik Si sjunger utmärkt. Hans röst påminner mig om några av grungebanden från Seattle och det kunde ha förstört alltihop, men gör det inte. Mannen vet att hantera röstresurserna och spänner stämbanden då det behövs, men har också den delikata förmågan att coola ner, att glida över tonerna som en smidig surfare på vågorna utanför Kaliforniens kuster. Han räds inte att vare sig sjunga hårt och mörkt eller försiktigt och känsligt som ett öppet sår. Dessutom är Si´s keyboards oerhört viktiga för soundet och den flummiga sidan av bandets musik. Lyssna bara på ”Holy”. Det är säkert fler än jag som tänker på The Doors där, men ingenting är stulet eller klantigt lånat. Tvärtom. Det är bara flyktiga aningar som ger Beatles- och Doors-vibbar. Inget beständigt. Mer likt en doft som skonsamt, retsamt, lättsamt och njutningsfyllt touchar näsborrarna och glider vidare. Mycket, mycket smakfullt arrangerat och framfört. Sedan bör givetvis gitarristerna Håkon Eng och lead-mannen Rino Bambino nämnas. Dessa tillsammans med Steinar Knapstad på sin asfeta bas och Kenneth Andersen bakom de svängiga rytmerna får tillsammans Honchos ljudvägg att bli så tung som den blivit. Jag skulle kunna beskriva varenda låt, men nöjer mig med avslutande ”Lost and there” – ett spår där syntharna sprudlar ikapp med wah-wahpedalens eufori – och den får mig att tänka på självaste Hawkwind i sina finaste stunder. Mer sånt och den här plattan hade fått högsta betyg. Burning In Water, Drowning In Fire är guld - norskt guld - och mycket finare kan det inte bli. www.metalheart.se (9/10) Honcho - Burning in Water, Drowning in Fire Karakter: 8.5/10 - Selskap: Longfellow Deeds - Utgivelsesår: 2005 - Omtaledato: 03.02.2005 Honcho er ute med sin andre skive, for meg ett nytt bekjentskap dog , og de legger ikke skjul på at inspirasjonskildene er Sabbath, Kyuss og Soundgarden. Etter at Kyuss ble oppløst har det vært mange forsøk på å plastre sårene, men bortsett fra ulike fraksjoner bestående av ex-Kyuss medlemmer som f.eks Queens of the Stone Age, Slo Burn og Hermano, så har kun noen få band greid å fylle tomrommet. Tilfeldigvis så har alle vært norske, tenker da først og fremst på ”verdens beste norske band” El Caco, trønderske El Rodeo, og til dels Black Debbath. Ikke vet jeg hva det er med maten her oppe i nord, men Honcho føyer seg inn i rekken av norske band som på en meget vellykket måte greier å videreføre den tunge, blues-inspirerte rocken, som mange kaller stoner-rock eller desert-rock. Musikalsk så er det nok ikke så mye nytt under sola, men fans av denne stilen er nok glad for det. Når alt er så gjennomført proft, både musikk, produksjon, layout osv, skulle verden ligge klar for erobring. Siden forrige plate har de foretatt et vokalistskifte, og Lars Erik Si skal være et kjent navn for de fleste. Siden jeg ikke har kjennskap til den forrige vokalisten, kan jeg ikke si hva byttet har gjort med bandet, men jeg er ganske sikker på at det ikke har forringet kvaliteten. Si er en av Norges beste vokalister, og når han i tillegg leverer den beste sangprestasjonen jeg har hørt i fra den strupen, så er det ikke mye å trekke. Det groover nok ikke like mye som Kyuss, men til gjengjeld er det blytungt. Noen steder nærmest doom i uttrykket, kun avbrutt av smått psykedeliske parti. De gode låtene dukker opp som perler på en snor, favorittene er mange, men ”Silly” og ”Holy” er to av de. Her er det bare å kjøpe hvis du har et godt forhold til noen av referansebandene i denne anmeldelsen. Du kommer garantert til å digge deg blå. Skrevet av: Welhaven www.metal-norge.com |
||
| Effeta | 2005. dec.. 16. 16:27 | 16 |
| Effeta - QUIMBY PECSA - december 22.
A hazai alternatív-zenei vonal két állócsillaga ad koncertet, egymást követõ napokon, amire akár közös bérletet is válthatnak a rajongók. A Quimby december 22-én, a Kispál és a Borz december 23-án lép fel a Petõfi Csarnok színpadán. December 22-én a nemrég új lemezzel elõrukkoló Quimby tart lemezbemutatót. A zenekar nyolcadik, Kilégzés címû lemeze a kritikák szerint az eddigi legkiforrottabb Quimby-anyag, egyesek szerint -igazi remekmû -, de mindenképpen a nemrég újjászületett csapat egyik fontos állomása. A Quimby elõtt, az Effeta ízzítja a közönséget. |
||
| Tvik | 2005. dec.. 16. 09:58 | 15 |
| Spatzen Jodler Sextett: Jöttem, Láttam, Jódliztam…
Szerzõi Kiadás A neve ellenére héttagú, és nevének ismételten ellentmondón Terry Black Metal stílusban alkotó Spatzen Jodler Sextett már Benne volt a TV-ben. Igen, a kereskedelmi televíziózás minden valószínûség szerint anyagi és minden más szempontból is legolcsóbb mûsorában, ahol egymásnak adták a kilincset a hülyék és az idióták, de néhány futóbolond is színesítette a programot, és azért feltûnt néhány hatökör is. Ízlés kérdése, hogy a jódlizó héttagú hatos-fogatot hova soroljuk. Elsõ nagylemezükön tizenkilenc tétel szerepel, mindegyik rosszul szól, mindegyik hamis, éppen ezért mindegyik rossz. Egyetlen pozitívuma az albumnak, hogy kétségkívül hiteles a produkció, hiszen akik olyan mûvésznevet választanak maguknak, mint Herr Akula, Bóvli Guszti, vagy John Venom, azok kétségkívül annyira lököttek, hogy csak egy ehhez a magnum opushoz hasonló fertelmet tudnak a világra szabadítani. Éppen ezért nem is lehet rájuk haragudni, nincs mit tenni, õk ilyenek. Pocsék egy anyag ez, mindenestre aki szeretne Dr Csernus Imrérõl metalokádékot és úgy egyáltalán mindenrõl bicskanyitogatón fals jódlikat hallgatni, vagy lázba hozza egy olyan borzalmasan rossz Born To Be Wild feldolgozás, amitõl még Lagzi Lajcsi is sugárban hányna, az nagyon fogja csípni ezt a korongot. Ha pedig valaki kibírja ezt az ötven percnyi jódliterrort, akkor egyrészt megérdemli, másrészt kedvet kap hozzá, hogy igyon egy pofa sört. Természetesen a Spatzen Jodler Sextett számlájára. |
||
| Effeta | 2005. dec.. 16. 08:16 | 14 |
| Effeta -Quimby Pecsa Effeta - QUIMBY PECSA december 22. A hazai alternatív-zenei vonal két állócsillaga ad koncertet, egymást követõ napokon, amire akár közös bérletet is válthatnak a rajongók. A Quimby december 22-én, a Kispál és a Borz december 23-án lép fel a Petõfi Csarnok színpadán. December 22-én a nemrég új lemezzel elõrukkoló Quimby tart lemezbemutatót. A zenekar nyolcadik, Kilégzés címû lemeze a kritikák szerint az eddigi legkiforrottabb Quimby-anyag, egyesek szerint -igazi remekmû -, de mindenképpen a nemrég újjászületett csapat egyik fontos állomása. A Quimby elõtt, az Effeta ízzítja a közönséget. |
||
| targetry | 2005. dec.. 12. 09:24 | 13 |
| FEL-ÉBREDÉS!!!!!!!! Effeta: Ébredés album „élménybeszámoló” Megjelent az Effeta harmadik albuma, az Ébredés! ;-) Ébredés: a kezdet …és a nagy „pofára esés”, vagyis: a felébredés. Ezért aztán amikor elõször betettem a lemezt, szabályszerûen azt hittem, hogy rossz CD-t tettem be: még meg is néztem! ;-) Ugyanis: ahogy elkezdõdött, olyan volt, mint egy laza kis punk-os reszelés, aztán a beúszó nõi hang és a bûbájos tingli-tangli zene némiképp megnyugtatott, „hogy van élet a halál után”. ;-) Ekkor már kezdtem kapizsgálni, hogy hogyan is lehet az Effeta a PUF elõ-zenekara, nem véletlen, mert nagyon jó zenét nyomnak Lemezborító A lemezborító Salvador Dali-t idézõ szürreális világa alapján már az elsõ ránézésre kialakult bennem az az elsõ belsõ kép, hogy ez egy elvont, „alternatívabb” zene és szöveg lesz, mint amilyen a nagyátlag (tehát más és ezáltal kiemelkedõ, kitûnõ); sokkal mûvészibb, érzékenyebb és mélyebb, keserûen-édeskés, fanyar és intrikusan cinikus. Egy biztos, más szemmel néznek Õk a világra, mint egy átlagember és ennél fogva teljességgel mást és máshogyan látnak. Cím Komoly lelki felébredésrõl lesz itt szó, egy pókhálós, zajos, kaotikus, zûrzavaros álomból, illúzióvilágból, amit úgy hívunk: hogy Hétköznapi Csalóka Látszat-Valóság-Élet. Szövegek Érdekes volt megfigyelni, hogy amikor zene nélkül olvasgattam a szövegeket - még szûz füllel (vagyis hallgatás nélkül) -, akkor teljesen más érzeteket keltettek bennem, mint amikor már zene is volt alattuk / fölöttük / mellettük / körülöttük / bennük. Fura, szokatlan, leleményes, ötletes és ettõl egyedi, eredeti, mûvészi, költõi képek, szófordulatok bontanak virágokat a dalokban, dallamokban; mint például: „Tarka ruhádon nyílnak a virágok”, „Ócska egy presszó, gyomrában élek…”, „Elszaladt életünk rohanunk utána, fogdossuk kezeit, gondoljuk hogy hátha. Kérdésre nem felel, válaszban nem kérdez”, „Keringõt táncol cukor és kanál”, „Úgy sírok, hogy a te szemed könnyes”… Az Effetát hallgatva azon vettem észre magam, hogy én is ilyen „kifordított”, „mûvészi”, „elvont”, „többlet tartalmú” „költõi” szóképekkel kezdtem el magamban gondolkodni és beszélni, ettõl sokkal érdekesebb, színesebb és ezáltal teljesebb, csodálatosabb lett az egész létezésem: az észlelésem. Ez volt az egyik dolog, amit az Effeta Ébredés albuma újdonságként hozott be az életembe, és amelynek Szívbõl örülök. A másik, hogy sokat hallgatgatva a lemezt, egy idõ után már elkezdtek tetszeni a szövegek is, és értelemmel kezdtek el bírni számomra is, bennem is megszólaltak, megcsendültek a dalok és mondtak, adtak valamit, valami mélyebbet, mint amit elsõ pár hallgatásra át tudtak adni, meg tudtak súgni, a fülembe tudtak lehelni. Aztán ahogy telt-múlt az idõ, és rengeteget hallgattam, egyszer csak dalszöveg olyan mély tartalommal kezdett el hozzám szólni, hogy rádöbbentem: egyszerûen tökéletes és zseniális. Mert ezeket a dolgokat sehogy máshogy nem lehetne szavakkal jobban megfogalmazni és átadni: éreztetni. Egy-egy apró mozzanat leírásával rendkívül mély érzéseket lehet kifejezni… Abban a pár szóban benne volt minden, amit el lehet és el kell mondani. Mert aki érti, az így is pontosan érti, érzi, átélheti… Szép lassan rájöttem, megéltem: bizony, így pont jó, ahogy van: így teljes és kerek az egész történet, mert így pontosan olyan, amilyen, amilyennek lennie kell. Tehát: az Effeta Ébredés címû albumának szövegei a címébõl adódó elõzetes várakozásommal, „elvárásommal” szemben nem igazán spirituálisak és nem kifejezetten a lelki ébredésrõl szólnak; bár van néhány olyan dal, amely teljes egészében, vagy apró részleteiben (nyomokban), nagyon komoly és mély, „életbevágó” kérdéseket feszeget… Az egyik ilyen – és az abszolút kedvenc dalom a lemezrõl – a Szervusz babám. Ennek a szövege annyira elgondolkodtató, tanulságos és lényegbemarkoló. Ez a dal egy nagyon-nagyon mély kérdést boncolgat. Nevezetesen azt, hogy van-e tökéletes párkapcsolat? A dal szövege szerint: nincs. És talán van is benne valami igazság. Ki-ki döntse el a maga ízlése és vérmérséklete szerint. A Szervusz babám dallal kapcsolatban van egy személyes élményem is: az utóbbi idõben nagyon sokszor szólalt meg bennem és dúdolgattam akarva-akaratlanul is, úton-útfélen, ál(m)omban és éb(e)ren. Arra már sokkal korábban rájöttem, hogy bizonyos dalok, dalrészletek nem véletlenül szólalnak meg bennünk. Ez a dal az utóbbi idõben sokat segített nekem: segített felismerni valamit. Hozzásegített egy lépés megtételéhez, amit a Boldogságom érdekében meg kellett lépnem. Köszönöm szépen! Hálás vagyok érte. ;-) A másik lelki, spirituálisabb témájú dal a Ki mondja. Ez is egy elgondolkodtatóbb, mélyebb értelmû dal: A Mozi címû dal szövegét emelném még ki külön is a többi közül: nagyon kedves, aranyos kis bûbájos dal, amelyben a szerelmes vak hangyáktól a duzzogó, fáradt egerekig sok minden megfordul és belefér és mindig megmosolyogtat: annyira abszurd, lehetetlen És itt ezen a ponton rájöttem (és ez az Effeta sokadik nagy ajándéka énnekem), hogy mennyire jók az ilyen „valótlan”, „értelmetlen”, „abszurd” szövegek: kimozdítanak a valóság néha kényelmetlen, szûkös és kellemetlen „kényszer”-zubbonyából és felüdítenek, felvidítanak egy-egy percre. A zene Az Effeta zenéjére az jellemzõ, hogy nagyon-nagyon pörgõs és bulizós zene!!! Abszolút tánczene. Egy kibiztosított bomba, amely koncerten robban fel igazán, mert tapasztalataim szerint a koncerteken a megszólalás minimum 10-szer ütõsebb, fullosabb és vastagabb, „zsírosabb”, „szaftosabb”…, mint amit lemezen bármikor is lehet produkálni… Persze azt a hangulatot egy korongon otthon hallgatva egyedül nem is lehet átélni…csak maximum megsejteni sejt(sejtés) szinten. Lelki szemeim elõtt mindig alternatív, rockos, hosszú-kötött pulóveros, farmeros-bakancsos egyetemista és fõiskolás; bulizós, (tisztán a zenétõl és a jó hangulattól vagy max. egy kis bortól/sörtõl) extázisba esett fiatalok jelennek meg, akik ezerrel pörögnek, táncolnak és tombolnak; úgyszólván „villantanak”. Visz magával jócskán ez a zene és a lendülete: nem lehet rá nem táncolni, tombolni és (jó értelemben véve) „õrjöngeni” (tehát önfeledten, teljességgel felszabadultan táncolni, bulizni, szórakozni, pörögni – lásd „Csizmadia-féle értelmezõ kéziszótár”…;-). Szerintem az Effeta egy igazi koncert együttes. Az Õ zenéjüket igazából koncerteken, fesztiválokon és bulikon lehet a legteljesebben megélni és kiélvezni, kicsurgatni minden cseppjét… Együtt a nagy csapat és egy nagyot bulizni, táncolni, ugrándozni, tombolni! Hihetetlen lendület, erõ, lüktetés és vibrálás van ebben a zenében: mozgás. Például a 10., Pörgés címû számban, ami egy nagyon klassz kis U2-s, elszállós résszel kezdõdik. De aztán persze felpörögnek a dalban az események és megjön a várva várt katarzis, áttörés: elszállás/felszállás. Felkavaró, mint egy hurrikán és mindent magával ránt. Szédületes a tempója, a pörgése, és a fellegekbe repíthet fel a mindent beszippantó örvénye, ha kész vagy beleugrani, vele menni és belefeledkezni teljesen. Erre a dalra hihetetlen élmény/érzés lehet, amikor több-száz/ezer ember egyszerre „tombol”/ugrál és száll el/fel egy koncerten, mert erre aztán lehet. Ez az Unicumra és a Ki mondjára, mint a másik két legütõsebb számra ugyanígy igaz. Ez a három dal a legodapörkölõsebb! Ezekben a dalokban van benne szerintem - érzéseim szerint - a legelementárisabb erõ, „dög”: a leglendületesebb, legfelkavaróbb, legfelszabadultabb és legönfeledtebb élni akarás-vágy, életerõ, energia, lüktetés; ami a leginkább tûzbe/lázba hoz, a leginkább meg- és bevadít, felpörget, kimozdít, kikapcsol, és bekapcsol az élet forrásába, forgásába, pörgésébe; azáltal, hogy óriási nagy erõket mozdít meg és szabadít fel a zsigerek legmélyérõl; amelyek a felszínre törve és kiélve, megélve, kiadva, kiárasztva, mintegy „kitombolva” önmagunkból: végtelen nagy megkönnyebbüléshez, felszabaduláshoz, békéhez, örömhöz és megnyugváshoz, letisztultsághoz vezethetnek el bennünket. A Pörgésrõl jut eszembe! Ha van kedved, próbáld ki egyszer (vagy akár ezerszer): úgy hallgasd végig az albumot (vagy ameddig bírod), hogy közben pörögsz-forogsz… egy szoba, egy (koncert?)terem, vagy egy nagyobb szabad tér (pl. rét/mezõ ;-) közepén. Körbe-körbe, hihetetlen nagy érzést/élményt ad! Igazi elszállás, nagyon be lehet pörögni erre a zenére. Érdemes kipróbálni, hogy mit ad: mi fog (Benned) történni. Én egyik reggel kipróbáltam és egész nap olyan érdekesen éreztem magam. Kivétel nélkül, mindegyik dalt ajánlom valamiért a figyelmedbe (mert mindegyik valamiért nagyon jó): így a lemez erõs kezdését: a kellemes és kedves Ébredést; a talp szúrkáló Látványszépséget; az egyik „legsúlyosabb”(legpörgõsebb/leg- szelidül -vadabb) Unicumot; a bombázó/bombasztikus Szervusz babámat; a pörgésre legideálisabb kis könnyed rézfúvós, tingli-tangli léleksimogatást: a Presszót…aminek azért mégiscsak van egy igen-igen kellemes „közepe”, lendülete és sodrása, ami csak úgy lazán visz magával…; a Ki mondját, amiben a legjobban tetszik a gitár; a legrockisabb Illúziót; az egyik legtutibb Mozit, aminek az elejérõl egy egyiptomi szaharai tevekaravánban gyõztesen hazamenetelõ csapat jut eszembe… ;-); a harmadik legrockisabb Angyal vagy-ot, amiben van egy nagyon klassz kis gitárszóló; a legfelkavaróbb Pörgést; a második legrockisabb Mezitláb a sárbant. A levezetõ Finálé már csak hab a tortára. Segít lelassítani, magadhoz térni (ha egy idõre magadon kívül voltál), és visszatalálni a világba. Méltó és ideális befejezés/levezetés, lenyugtatás/lecsillapítás, hogy álomba szenderüljünk a szédületes tempójú pörgés után, vagy hogy éppen végre felÉBREDjünk. Ha már a zenénél tartunk! Bár a Ki mondja címû számban az együttes megkér, hogy „Vedd le a bélyegem, ne rakjál dobozba!”, de azért ha mindenképpen valamilyen kategóriát rá akarunk aggatni a könnyebb eligazodás és a miheztartás kedvéért; akkor az együttes zenéjét a saját szájízük szerint a free beat, vagy még inkább a shuffle beat stílusúként illik emlegetni. Ha jól tudom, az Effeta az egyetlen, de legalábbis mindenképpen a legelsõ ilyen shuffle beat stílust játszó együttes Magyarországon, a saját bevallásuk szerint. A shuffle a triolás ritmikai képletet jelenti, amely az Effeta zenéjének egyik legjellemzõbb és legmeghatározóbb sajátossága. Vízió Egyszer a vontra várva hallgattam az Ébredést a pályaudvaron… Hírtelen azon vettem észre magam, hogy az elmémbe átcsusszant egy másik valóság és a zene hatására azt kezdtem el látni, hogy a vasútpályaudvaron mindenki táncol… a peronon, a váróban, a vonatokon. Szóval! Ha laza kikapcsolódásra, szórakozásra és felüdülésre; amibe azért helyenként mégiscsak beleférkõzik valami lelki mélység értelmes szövegek, és szeretsz önfeledten nagyokat táncolni-tombolni-bulizni; akkor az Effeta éppen Neked szól, ha szól! Az aktuális koncertjeik helyszínérõl és idejérõl a - mellesleg igen-igen korrekt és igényes - honlapjukról értesülhetsz: www.effeta.hu, ahol a CD-iket szintén megrendelheted, ha éppen nincs kedved ellátogatni a nagyobb és jobb lemezboltokba, ahol szintén megtalálhatod Õket. Találkozunk december 22-én a Petõfi Csarnokban?! ;-))) Ébredés! Csizmadia Sándor ;-) 2005. október 5. - december 6. ;-))) FORRÁS: http://www.vajtful.hu |
||
| targetry | 2005. nov.. 1. 15:45 | 12 |
| Egy kritika - amit érdemes elolvasni! Süket fülek gyógyítása – Effeta: Ébredés Az elmúlt hónapban jelent meg az album, nagyon friss, nagyon aktuális. Már a kezdés is okoz meglepetést a gyanútlan és felkészületlen hallgatónak, az elsõ nóta olyan mély döbbenetet okozott, hogy alig gyõztem magamhoz térni. Szóval szólni kezdett az anyag, valami, a megszokott zenei kategóriákba belehelyezhetetlen alternatív - vagy még sem - rockmuzsika. Vagy valami olyasvalami. Pörgõs, shuffle-beat, ahogy a zenekar nevezi ezt a stílust. Hangzásában, hangulatában nagyon vidám, mégis mesterien elkészített album, profi, kimunkált, nyers, sallangoktól mentes zenei anyag. A csapat szándékosan ragaszkodik a jó értelemben vett puritán megszólaláshoz, tartózkodnak minden olyan mesterséges beavatkozástól, ami a hanganyagot az élõ zenétõl eltérõvé tenné. Semmi effektezés, semmi átverés. Csak tiszta zene. Nagy elõnye ennek, hogy a lemez anyaga koncerten is pontosan reprodukálható. A szokásos gitár-dob-basszus alapfelálláson kívül fúvósokkal is találkozunk a lemezen, sõt, a zene jelentõs részében domináns szerepet játszanak. Olyannyira, hogy segítségükkel teljessé válnak a zenét uraló, jellemzõen elég komoly felépítésû összhangzatok. Ennek következtében viszont egészen biztos, hogy a táncdalok és slágerzenék harmóniáihoz szokott fülnek a végeredmény már szinte sokkoló lehet. Vagy még sem? Izgalmas zene ez, de igazán csak annak, aki kiismeri magát az összhangzattanban, legalább alapfokon. Az tudja értékelni a gitárok és a fúvósok sokrétû, itt-ott szándékosan kissé disszonáns összjátékát. A két trombitás fújja szakadatlan, de míg a fúvósok más esetekben általában a háttérben szoktak maradni, az Effeta zenéjében inkább rájuk kerül a hangsúly, többnyire viszik a dallamot. Ehhez képest a gitárok sokkal inkább kísérõhangszerként vannak jelen. Hallani ugyan egy-két helyen erõsebb hathúros megnyilvánulásokat, de igazi gitárszólókkal csak elvétve találkozhatunk a lemezen. Többségükben inkább szólisztikus zenei elemek ezek, de ebben a mûfajban ez helyénvaló is: csapatmunka van, semmi önzõ, egyszemélyes magamutogatás. Említést érdemelnek a kiválóan felépített vokálok és a zenekar énekesnõje, aki igazán figyelemreméltó színvonalat képvisel. Tisztán és erõteljesen énekel, és nagyszerûen kiegészíti a férfi énekest, akivel együtt abszolút hiteles produkciót nyújtanak. Utóbbi elõadásmódja jóval nyersebb, de éppen emiatt nagyon emberi, természetes. Az összhang egyébként nemcsak az énekeseket, hanem az egész zenekart jellemzi, a pörgõs, feszes ritmusok alatt minden a helyén van, a dobos és a basszusgitáros kiváló teljesítményének köszönhetõ ez a rendíthetetlenül stabil lüktetés. A pörgés annyira jellemzõ az Effeta muzsikájára, hogy a lemezen lassú nótát nem is hallhatunk, legfeljebb középtempós témákig lassít néha a zenekar. A shuffle-beat, vagy „tuktaratta”, ahogy a zenekar viccesen definiálja ritmusképletüket, abszolút meghatározó az egész lemezen. A korong egyébként nagyon szépen szól, a keverés a HSB stúdió és Regenye Zoltán zenei producer munkáját dicséri. Persze nem csoda, ha jó az anyag, a zenekar közel hét hónapot dolgozott a felvételek elkészítésén, és további egy hónap kellett a keverésre, masteringre. Nem kevés idõ ez, így lehet igazán nagyot alkotni. Minden tisztán és erõteljesen szól, kellemesek az arányok, példaértékû munka. A szövegekben végig jelen van némi fanyarkás humor, egy kis önirónia, egy kis játékosság. A két énekesre is jól építenek, párbeszédes témák is hallhatók, ezek különösen élvezetessé teszik a dalokat. Mindezen könnyedséget sugalló tulajdonságaik ellenére azért egyik sem könnyen emészthetõ sláger. De mégis fülbemászó és a slágerek jellegzetességeit felmutató ötletekkel rendelkezõ album. Jó hangulatú, elég sajátos hangzás- és gondolatvilágú zene hallható az Ébredés címet viselõ korongon. Ez már nem az elsõ lemeze a zenekarnak, de mindenképpen fennállásuk eddigi legszínvonalasabb terméke. Egy tucat dal foglal helyet az új albumon, ezekbõl a zenekar a Presszó címû szerzeményt részesíti elõnyben, ha ízelítõt kér valaki. Nekem a legjobban a Finálé tetszik, azt mindig megismételtetem a lejátszóval, mert egyébként is rövidke. Mint korábban már utaltam rá, az effeta szó az érzékszervek megnyitására szólít fel. Jó névválasztás, javaslom, hogy ennek a felszólításnak minél többen tegyünk is eleget! Eredeti cikk: http://zenesz.info/ Máshol ezt olvashatjuk: Az együttes esetében érvényes igazán a mondás, hogy a harmadik lemez dönti el a társaságok további sorsát. Egyfelõl sikerült a Magyarországon kevésbé elnyúzott ska mûfajban mesterit alkotniuk, más felõl a gagyi lemezek tömegét lekörözve értelmes buli hangulatot teremteni. Ehhez kellet a ska általában egysíkú reszelését csaknem valamennyi dalban megfûszerezték, rockkal, hápogóval ûrkitöltõ basszussal, hatásos trombita szólókkal, némi U2 lüktetése ("Pörgés") A szövegek kissé impresszionisták, ahogyan a hajtogatható borító is Rene Margret festményeire üt. Ebben a tökéletes megszólalású, változatos lemezben rengeteg munka fekszik, amit igazán a szakember értékel igazán. A zenekar honlapja a http://www.effeta.hu/ címen látogatható. |
||
| EVE | 2005. okt.. 12. 19:13 | 11 |
| EVE Sziasztok.Mindegyik szam nagyon jo lett,de a Finale az egyik kedvenc. Tovabbi sok sikert!!! pusszancs |
||
| gulien | 2005. okt.. 12. 19:10 | 10 |
| Gratulalok a honap zenekara cimhert!!!
Nagyon tetszik a zene,mincen nap hallgatom,tok vidam!!!:))) |
||
| Effeta | 2005. szept.. 15. 15:56 | 9 |
| EFFETA infók Kedves Barátaink! Itt az õsz, itt van újra...ismét elindul az Effeta õszi koncert sorozata, sok-sok érdekes programmal, koncert helyszínnel. ÕSZI NYITÓ KONCERT A BENCZÚR HÁZBAN Szeptember 24. szombat 20:00 - Effeta koncert Õszi nyitó koncertre hívunk mindenkit a Benczúr Ház klubjába. Ezen az estén korlátozott számban megvásárolható a helyszínen az Ébredés album. Aki a helyszínen vásárolja meg a cd-t, annak a belépõjegy árát beszámítjuk, azaz levonjuk az album eladási árából. Plussz meglepetéssel is készülünk - természetesen a másfél órás koncerten túl. BANDÁK NAGY VERSENYE (BNV) A Budapesti Nemzetközi Vásáron (BNV) elsõ alkalommal rendezik meg a Bandák Nagy Versenyét. Az EFFETA 2005. szeptember 21-én szerdán 13.20-kor lép fel. Nagy örömünkre szolgál, hogy megnyertük a Roxiget, koncert fezstivált, így a Pál Utcai Fiúkkal együtt koncertezünk. ROXIGET FESZTIVÁL: I. HELYEZÉS Az Effeta nyerte a szeptember 10-én Szigetszentmiklóson megrendezett elsõ Roxiget fesztivált. A zsûri: Leskovics Gábor, Zelenák Tibor, Árki Attila, Hrutka Róbert A PUF ZENEKARRAL KÖZÖS KONCERTEK: Az õsz folyamán közös koncert állomásokra érkezünk. A PUF elõtt lép fel a csapat, elõzetesen 4 koncerten: Veszprém - Mozi 2005.október 20. Szombathely - Végállomás 2005. október 21. Zalaegerszeg - Atlantis 2005. október 22. Budapest - (Gödör) - 2005. november - egyeztetés alatt Köszönjük a sok szavazatot, segítségetekkel a hónap zenekara lettünk a Mymusic internetes forum szavazásán. EVENING CALIFORNIA ROCK SHOW November 5-én, szombaton Evening California Rock SHOW néven hatalmas koncertfesztivál lesz a KÖSZI Centerben. Kõbányai Szabadidõ Központ Koncertek 18:00-tól Effeta fellépés kb. 21:00 Még egy szavazásra bíztatnánk benneteket: Szavazzatok- Rádió24 Ismét egy kis szavazásra bíztatnánk mindenkit: az újdonságok között ott szerepel a Presszó cimû dal. Segítségeteket kérjük, dobjatok egy szavazatot! http://www.radio24dunaujvaros.hu/ Köszönjük figyelmeteket, mindenkit szertettel várunk a koncerteken, mindenrõl bõvebb információt találtok a http://www.effeta.hu oldalakon |
||
