2008. március 5. |

Supernem: Nemde

Magyarország mindmáig egyetlen akrobatikus rock ’n roll formációja, a Supernem tavaly novemberben ajándékozott meg minket új, szám szerint harmadik nagylemezével. A Nemde névre keresztelt albummal a zenekar végre megtörte a csendet maga körül, sőt, egyenesen megelégelte azt, már amennyiben a dalok hangulatát nézzük: itt picit beszól, ott nagyon beolvas, amott meg a tőle jól megszokott metaforákkal mondja tollba, hogy bizony ez van, gyerekek! Egyszóval: mindenki elmehet a francba, és „tehet egy szívességet”, aki pedig engedélyt kap a maradásra, az okuljon és élvezze a rock ’n rollt...

A Supernem azon kevés bandák közé tartozik Magyarországon, akiket a zenész szakma érdemi része akkor is elismer, ha történetesen nem szeret - jobban mondva ha nem szimpatizál azzal, ami kijön a kezük alól. Tagjai külön-külön nézve is kiváló zenészek, énekes-basszusgitárosuk, Papp Szabolcs eleve egy külön műfaj, mind a zenekart, mind a koncertek hangulatát ő viszi a hátán azzal az egyéniséggel, egyediséggel, amivel megáldotta az ég. A zenekar arca, egy tipikus „ha nem lenne, ki kéne találni” figura, aki nem véletlenül kapott saját műsorokat különböző tv-csatornákon! Másfelől - teljes „supernemi” valójukban nézve - az egyik legjobb hazai koncertzenekar, igényes, értelmes, a sablon határait legritkábban súroló szövegeikkel és a populáris kategóriába még – elvben! – bőven beférő stílusokkal remekül képviselik és uralják a hazai pop-punk élvonalát. Hogy mért hallunk róluk mégis sokkal kevesebbet, mint amennyit illene, és miért az „elv”-en van a hangsúly, annak okán jó néhány pálcát eltörhetnénk okos fejek fölött. Valószínűleg országunk tv- és rádióhallgatóinak nagy része (de megkockáztatom: médiumaink sokasága úgyszintén) immúnis a punkra, mint olyan, és alapból elutasítja azt – még ha itt vajmi keveset is beszélhetünk punkról -, vagy ami a másik oldalt illeti: a keményebb zenéken nevelkedő (nagyon) fiatal réteg számára lehet, hogy ez túl sok mondanivaló, túl távoli, túl szolid, vagy épp nem elég nyers a punkhoz. Épp azokhoz nem jut el ez a zene, akikhez kellene, vagy akiknek éppen megfelelne, passzolna, de hát ebben az országban nem ez az első ilyen példa: számos tehetséges banda és zenei stílus kényszerül másodvonalba csak azért, mert nem kap elég teret, nyilvánosságot. Mondhatnánk úgy is, hogy ’bezzeg Nyugaton’, de ezt csak úgy zárójelben…

Visszakanyarodva a lényeghez: most csak 10 dal került az új korongra, folytatva ezzel a csökkenő tendenciát, de megbocsátjuk, ugyanis sokkal erősebb 10 számot kaptunk, mint a komplett Tejfog album. Érettebb, komolyabb anyag, már inkább emlékeztet a Hangosabban!-ra, bár azért látszik a két lemez közt eltelt négy és fél év: kevesebb sztorizás és élménybeszámoló, több érett férfiúi gondolat és látlelet a külvilágról – amit szeretünk! Hangzatos slágerszámok most is vannak, ahogy kell, amiket lehet kántálni és idézgetni (akár a Szar van a levesben-t, akár a Láthatatlan ember-t, akár a Van valaki a szekrényben-t), de van Pornográfia is, amelyről legkisebb szerénységgel is kijelenthető: az eddigi legjobb Supernem dal! Van újra angol nyelvű nóta is, amit szintén szeretünk, és ami most kifejezetten jóra sikerült, sőt, a Váltó-árammal egy kicsit szokatlanabb stílusba is belenyalhatunk, ami nagyon jól színesíti az albumot. A Disznó tipikus első szám, jól megkapjuk a pofánkba a tempót már a legelején, az Enyém-Tied pedig ezután egy tökéletes második! A Generációt a szemfülesebbek már ismerhetik, hiszen ebből készült az új lemez első videóklipje, és el lehet csípni a zenecsatornákon. A zenekartagokat viszont senki ne keresse, ugyanis ők egy villanásnyit sem szerepelnek a klipben.

Nah de azért mindemellett került hiba a gépezetbe, csúszott szar a levesbe… Ami cseppet sem bocsánatos bűn, az az, hogy a legjobb és a leggyengébb szám pont egymást követik a korongon, és a sokkhatás után valami hihetetlen kényszert érez az ember, hogy továbbkapcsoljon... Jó, azért túlélem, de mégis… Ezt ki lehetett volna hagyni. Ami ettől kevésbé zavar (ám ettől még zavar), hogy a Zsebre dugott kézzel, mint záró-szám, nekem itt-ott kicsit hiteltelen, pedig az már most biztos, hogy ez lesz a közönség-kedvenc, és különben is, minden valamirevaló punk(féle)-zenekarnak van egy rendszert és mai-világot és politikát fikázó száma! Amúgy a sorrend rendben van – még a szövegeket tekintve is! -, iszonyat-jól szól, talán az ének lett egy hangyányit halk mindenütt. Panaszra – újfent elviekben! – nem lehet ok…

A MyMusic értékelése: 7/10

Számlista:

1. Disznó
2. Enyém-Tiéd
3. Generáció
4. Szar van a levesben
5. Pornográfia
6. Láthatatlan ember
7. Van valaki a szekrényben
8. Váltó-áram
9. She’s smokin’
10. Zsebre dugott kézzel

Fedor Nóra