3428 zenekar 12452 letölthető zene
Rovatok
Hirdetés
Lemezkritika

2020. május 25. | Jam

Anyu, fáj a fejem! | Four Year Strong

Copyright:

Four Year Strong – Brain Pain (2020) | Van ez az easycore dolog, amit mindenki az A Day To Remember-rel azonosít, hiszen ők voltak a koronázatlan királyai a műfaj úttörésének. De azt valahogy mindenki elfelejti megemlíteni, hogy ott van a Four Year Strong, akik legalább olyan régóta és legalább olyan minőségi zenét szállítanak lemezről lemezre, mint a nagytestvér. Tehát igazságot a világnak, hallgassatok FYS-ot!

Főleg azért kampányolok emellett már lassan egy évtizede, mert hiába az Enemy Of The World hozta meg a srácoknak a robbanásszerű ugrást az ismertség tengerében, nekem a 2011-es In Some Shape, Way or Form volt és lesz is az all time favoritom. De ez is csak nüansznyi, szubjektív mérlegelési hangyaf@$zokon múlik, hiszen a Massachusetts-i banda konkrétan a megalakulása óta hozza a jobbnál jobb hallgatnivalókat, és ezt jó szokásukat megtartották a hetedik nagylemezre, a Brain Pain-re is. Mondom ezt annak ellenére, hogy a 42 perces játékidő a zene töménysége miatt talán egy kicsit hosszúnak tűnhet, plusz egy-két dal átcsúszhat a filler kategóriába, de ezek mit sem vonnak le azokból az érdemekből, amit Alan Day-ék képviselnek. Bármilyen elvetemült ritmusképletre és akármilyen vad döngöldére képesek szívhez szóló, dúdolható dallamokat kanyarítani akár gitárból, akár torokból; átrúgnak pároslábbal az ajtón, ha kell; de van olyan, hogy szépen simogatják a hajad, miközben altatót suttognak a füledbe. Máskor meg simán csak eléd állnak maximum 40 centiméterre (akkor még nem volt korona, na…) és úgy üvöltenek rád, hogy leég a hajad. Jah, ezek a srácok így a hajkorona (bocs…) körül sertepertélnek folyton, hiába na, az egész lemez a fejbéli problémákkal foglalkozik!


A zenekar négy tagjából három már a megalakulás óta stabilan jelen van, de a negyedikként, 2004-ben csatlakozott basszusszekció, Joe Weiss is már több, mint másfél évtizede a kvartett tagja. És hogy ezt miért fontos megjegyezni? Azért, kérem alássan, mert ezekhez a tagolt, sokszor még poliritmikával is gazdagon fűszerezett dalokhoz olyan összeszokottság kell, ami nem terem egy fizetett bérzenészekkel teli nagyzenekari show-nál. Ezt tényleg csak úgy lehet elérni, ha évekig, évtizedekig koptatjátok egymás agyát a próbateremben és együtt haladtok az alapoktól egyre felfelé. Ennek köszönhető például, hogy az It’s Cool nagytriolás végénél úgy kapkodtam a fejem, mint asztalitenisz nézők az első sorban, de éppen a címadó nyolcados-triolás egyvelegét is egészen nagy móka volt megfejteni. De mindez csak a jéghegy csúcsa, hiszen az hangszerek mindenhol úgy harapnak, mintha nem is egy félig pop-punk bandát hallgatnánk, hanem egy jóval erősebb műfajt. Nem hiába, Will Putney kihozta a hangzásból a maximumot, simán oda merem tenni bármi mellé ezt a korongot, ami eddig kijött idén, nem fog alul maradni. Ráadásul nem elég, hogy a két gitár folyton elkülönülő témákat visz, adogatják egymásnak a dallamokat éppúgy, mint az énekeket a szakállak mögül.


Hiszen a zenekar hatalmas truvája, hogy két zseniális énekes-gitárossal bírnak, akik olyan szövegváltásokat pakolnak rendszerint a verzékbe, amikre egy énekes képtelen lenne. Mindeközben pedig olyan ritmusképletekre vokáloznak, hogy James Hetfield vagy Matt Heafy legyen a talpán, akik utánuk akarja csinálni ezt a kunsztot. És ha ez még mindig kevés lenne, akkor minden dalban olyan refréneket hoznak, hogy hidegrázás, de minimum csillagos ötös. Ráadásul mikor feltettük az albérletben a lemezt és az igencsak másra fogékony csajok is belehallgattak, még ők is elismerően csettintettek, hogy „na, ez nem is olyan sz@r”. Ennél nagyobb dicséretet laikusoktól pedig aligha várhat az ember. Én nem is fényezem tovább a Brain Pain-t, témájában, hangzásában, ötleteiben, frissességében, dallamaiban is egy olyan lemez, ami megérdemli a hallgatásra szánt időt és meg is hálálja azt. Szóval, ahogy azt fentebb is említettem: igazságot a világnak, hallgassatok Four Year Strong-ot!


A MyMusic értékelése: 9/10


Tracklist:
01 – It’s Cool
02 – Get Out Of My Head
03 – Crazy Pills
04 – Talking Myself In Circles
05 – Learn To Love The Lie
06 – Brain Pain
07 – Mouth Full of Dirt
08 – Seventeen
09 – Be Good When I’m Gone
10 – The Worst Part About Me
11 – Usefully Useless
12 – Young At Heart
 

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2020. október 5.

Ennyit várni a szenvedésre? - Sylosis – Cycle Of Suffering

Sylosis – Cycle Of Suffering (2020) | Nagyon sokáig tologattam magam előtt a Sylosis ötödik lemezét, hiszen mindenképpen akartam róla írni, mert csoda, hogy elkészült, de mégis olyan hosszú és olyan tömör hallgatnivaló, hogy nagyon nehezen szántam rá magam. Összességében nem csalódás a Cycle Of Suffering, de sajnos kultstátuszba sem fogom emelni soha. Tovább

2020. szeptember 30.

The Used – Heartwork (2020)

The Used – Heartwork (2020) | Őszintén, valamikor 2012-ben, a Vulnerable környékén veszítettem el a bandát, s noha azóta is átfutottam a lemezeiken, nagyon nem tudtak elkapni. A mostanira sem mondanám, hogy visszatérés a gyökerekhez és újra tizennégynek éreztem magam, miközben azt üvöltöm, hogy „ájkémálájv”, de pár fokkal azért közelebb kerültünk az élvezhetőséghez. Tovább

2020. szeptember 26.

Ha temetsz, temess mélyre! - Make Them Suffer – How To Survive A Funeral

Make Them Suffer – How To Survive A Funeral (2020) | Nagyon nehéz helyzetben voltam, mert alapvetően bírom a bandát, viszont az előzetes dalokból nekem egyedül az Erase Me ütött csak akkorát, hogy elkezdjem várni a lemezt – plusz természetesen a lemez címe, mert az viszont telitalálat! Ebből a kétes alapszituációból pedig a végeredmény egyértelműen kibillentett, nézzük merrefelé! Tovább

2020. szeptember 12.

A vég? Dehogy! - Currents – The Way It Ends

Currents – The Way It Ends (2020) | A második (jó, legyen harmadik a házi kiadású Life – Lost-tal együtt, de mindenhol másodikat írnak) lemezével a Currents bizonyítja, amit két éve már az I Let The Devil In EP-vel eléggé határozottan megpendített: hogy nekik bizony helyük van a jövő metalcore nemzedékének térképén. Ezt pedig kőkemény riffekkel, okos dalszerkesztéssel, fejletépős üvöltésekkel és arénákért kiáltó refrénekkel teszik. Tovább

2020. szeptember 5.

A tuskóság trendi! - Emmure – Hindsight

Emmure – Hindsight (2020) | Nyolcadik alkalommal mondja meg Frankie Palmeri a frankót mindenkinek és talán senki nem lesz meglepve, amikor azt mondom, hogy markánsan azért nem változtak meg a játékszabályok az elmúlt másfél évtizedben. Szóval nyugodjon le mindenki, ismét el lesz küldve a fél világ a p***ába! Tovább

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky