3428 zenekar 12456 letölthető zene
Rovatok
Hirdetés
Lemezkritika

2020. május 25. | Jam

Anyu, fáj a fejem! | Four Year Strong

Copyright:

Four Year Strong – Brain Pain (2020) | Van ez az easycore dolog, amit mindenki az A Day To Remember-rel azonosít, hiszen ők voltak a koronázatlan királyai a műfaj úttörésének. De azt valahogy mindenki elfelejti megemlíteni, hogy ott van a Four Year Strong, akik legalább olyan régóta és legalább olyan minőségi zenét szállítanak lemezről lemezre, mint a nagytestvér. Tehát igazságot a világnak, hallgassatok FYS-ot!

Főleg azért kampányolok emellett már lassan egy évtizede, mert hiába az Enemy Of The World hozta meg a srácoknak a robbanásszerű ugrást az ismertség tengerében, nekem a 2011-es In Some Shape, Way or Form volt és lesz is az all time favoritom. De ez is csak nüansznyi, szubjektív mérlegelési hangyaf@$zokon múlik, hiszen a Massachusetts-i banda konkrétan a megalakulása óta hozza a jobbnál jobb hallgatnivalókat, és ezt jó szokásukat megtartották a hetedik nagylemezre, a Brain Pain-re is. Mondom ezt annak ellenére, hogy a 42 perces játékidő a zene töménysége miatt talán egy kicsit hosszúnak tűnhet, plusz egy-két dal átcsúszhat a filler kategóriába, de ezek mit sem vonnak le azokból az érdemekből, amit Alan Day-ék képviselnek. Bármilyen elvetemült ritmusképletre és akármilyen vad döngöldére képesek szívhez szóló, dúdolható dallamokat kanyarítani akár gitárból, akár torokból; átrúgnak pároslábbal az ajtón, ha kell; de van olyan, hogy szépen simogatják a hajad, miközben altatót suttognak a füledbe. Máskor meg simán csak eléd állnak maximum 40 centiméterre (akkor még nem volt korona, na…) és úgy üvöltenek rád, hogy leég a hajad. Jah, ezek a srácok így a hajkorona (bocs…) körül sertepertélnek folyton, hiába na, az egész lemez a fejbéli problémákkal foglalkozik!


A zenekar négy tagjából három már a megalakulás óta stabilan jelen van, de a negyedikként, 2004-ben csatlakozott basszusszekció, Joe Weiss is már több, mint másfél évtizede a kvartett tagja. És hogy ezt miért fontos megjegyezni? Azért, kérem alássan, mert ezekhez a tagolt, sokszor még poliritmikával is gazdagon fűszerezett dalokhoz olyan összeszokottság kell, ami nem terem egy fizetett bérzenészekkel teli nagyzenekari show-nál. Ezt tényleg csak úgy lehet elérni, ha évekig, évtizedekig koptatjátok egymás agyát a próbateremben és együtt haladtok az alapoktól egyre felfelé. Ennek köszönhető például, hogy az It’s Cool nagytriolás végénél úgy kapkodtam a fejem, mint asztalitenisz nézők az első sorban, de éppen a címadó nyolcados-triolás egyvelegét is egészen nagy móka volt megfejteni. De mindez csak a jéghegy csúcsa, hiszen az hangszerek mindenhol úgy harapnak, mintha nem is egy félig pop-punk bandát hallgatnánk, hanem egy jóval erősebb műfajt. Nem hiába, Will Putney kihozta a hangzásból a maximumot, simán oda merem tenni bármi mellé ezt a korongot, ami eddig kijött idén, nem fog alul maradni. Ráadásul nem elég, hogy a két gitár folyton elkülönülő témákat visz, adogatják egymásnak a dallamokat éppúgy, mint az énekeket a szakállak mögül.


Hiszen a zenekar hatalmas truvája, hogy két zseniális énekes-gitárossal bírnak, akik olyan szövegváltásokat pakolnak rendszerint a verzékbe, amikre egy énekes képtelen lenne. Mindeközben pedig olyan ritmusképletekre vokáloznak, hogy James Hetfield vagy Matt Heafy legyen a talpán, akik utánuk akarja csinálni ezt a kunsztot. És ha ez még mindig kevés lenne, akkor minden dalban olyan refréneket hoznak, hogy hidegrázás, de minimum csillagos ötös. Ráadásul mikor feltettük az albérletben a lemezt és az igencsak másra fogékony csajok is belehallgattak, még ők is elismerően csettintettek, hogy „na, ez nem is olyan sz@r”. Ennél nagyobb dicséretet laikusoktól pedig aligha várhat az ember. Én nem is fényezem tovább a Brain Pain-t, témájában, hangzásában, ötleteiben, frissességében, dallamaiban is egy olyan lemez, ami megérdemli a hallgatásra szánt időt és meg is hálálja azt. Szóval, ahogy azt fentebb is említettem: igazságot a világnak, hallgassatok Four Year Strong-ot!


A MyMusic értékelése: 9/10


Tracklist:
01 – It’s Cool
02 – Get Out Of My Head
03 – Crazy Pills
04 – Talking Myself In Circles
05 – Learn To Love The Lie
06 – Brain Pain
07 – Mouth Full of Dirt
08 – Seventeen
09 – Be Good When I’m Gone
10 – The Worst Part About Me
11 – Usefully Useless
12 – Young At Heart
 

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2020. július 23.

Erős kezdés után... | All Time Low - Wake Up, Sunshine

All Time Low - Wake Up, Sunshine (2020) | Ha van a poppunknak ma vezető csapata a világon, akkor az All Time Low simán pályázhat a trónra, hiszen a Blink már nem az igazi, a 5 Seconds of Summer inkább pop, a Neck Deep inkább punk és nem is annyira élem, a Fall Out Boy-t pedig hagyjuk is inkább... Szóval az ATL simán behúzza ezt a megtiszteltetést, a Wake Up, Sunshine-nal pedig bizonyítják, hogy megérdemelten aggatok rájuk ilyen címkéket! Tovább

2020. július 15.

A nyár íze! | New Found Glory - Forever + Ever x Infinity

New Found Glory - Forever + Ever x Infinity (2020) | Nem tétlenkednek a floridai punkok, hiszen a tavalyi feldolgozáslemez után máris itt a soron következő, teljes értékű NFG korong. Úgyhogy itt az ideje, hogy előkapjuk a képzeletbeli szörfdeszkát, shortra vetkőzzünk és nekiszaladjunk az óceánnak, arccal a legnagyobb hullám felé. Tovább

2020. július 10.

A nyúl üregében | Code Orange - Underneath

Code Orange - Underneath (2020) | Ha van még új út a kemény zenében és a metalban, akkor nagy valószínűséggel a Code Orange áll ma az egyik legközelebb ahhoz, hogy ezt az utat megtalálja. Az Underneath egy olyan utazás, ami az első pillanattól az utolsóig kétségek között tart azt illetően, hogy mi rejlik a következő sarkon és mit hallasz majd a következő ütemben. Tovább

2020. július 6.

Egy kicsit a mélyre kérhetnék? | Reflections - Willow

Reflections - Willow (2020) | Öt év várakozás - amelyből hármat hiátusban töltött a banda - jött ki új anyaggal a minnesotai illetőségű progresszív metalcore-ban utazó Reflections, mi pedig száz százalékig nem voltunk felkészülve arra, amit a Willow tartogat! Durvább, mélyebb, progosabb, ijesztőbb, mégis sokkal egységesebb, mint amit eddig valaha hoztak a srácok.
  Tovább

2020. július 1.

TÚMÁCS | Heaven Shall Burn – Of Truth And Sacrefice

Heaven Shall Burn – Of Truth And Sacrefice (2020) | Négy év lemezszünet és két év alkotói szabadság után a német metalbrigád nem kisebb vállalásba fogott, minthogy egy majd’ 100 perces duplalemezzel gyalulják le a hallgatók hallójáratait, miközben elsztorizgatnak életről, halálról, a bolygónkról, az emberiségről és természetesen a gyarlóságról, a nagybetűs ellenségről magáról. Vagyis magunkról, ugyebár… Tovább

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky