3429 zenekar 12451 letölthető zene
Rovatok
Hirdetés
Lemezkritika

2020. május 20. | Jam

Haláli | The Amity Affliction

Copyright:

The Amity Affliction - Everyone Loves You... Once You Leave Them (2020) | Ha törik, ha szakad, kétévente TAA lemeznek kell lennie! Nem feltétlenül értem, hogy egy banda, az Amity helyzetében, miért ragaszkodik ennyire a lemezek sűrű, ütemszerű megjelenéséhez, de amíg a minőség marad, egye kukac! Éppen ezért nem tudok haragudni az új korongra sem, hiszen próbálja összefésülni a régmúlt dicsőségét az újonnan jött trendekkel, s noha ez nem működik mindenhol tökéletesen, az összképre nem lehet nagyobb panasz.

A This Could Be Heartbreak is elindult már egy olyan úton, ami az elektronikus betétek és a ’sokkal több éneklés, mint hörgés’ felé haladt, de igazán a Misery-vel maxolták ki az ausztrálok a popfaktort. Nekem nem volt vele különösebben bajom, mert Joel éneklésével színesedett a repertoár, Ahren hangja pedig még mindig annyira egyedi, hogy csak imádni lehet. Ehhez képest, ahogy az új lemez indul, az nettó múltidézés, hiszen ahogy a Coffin baljóslatú zongorája és egyhangos döngöldéje átcsap az All My Friends Are Dead blastelésébe, na, ott simán kétezervalahány nyarán, a Warped Tour fénykorának egyikén érezhetjük magunkat. Ennek ellenpontjaként az Aloneliness vagy a Just Like Me pedig simán rádiópopnak hathat, de valahogy ez a legnagyobb erénye ennek a lemeznek: ki tudja balanszolni úgy a súlyosságot és a könnyedséget, hogy mégis fent tud maradni a kötélen és nem hullik alá az örvénylő mélységbe. Sok támadás érte a srácokat amiatt, hogy nem tudják, igazán mit is akarnak csinálni, de az én szempontomból ez mégis tökéletesen látszik: úgy szolgálják ki a közönségüket, hogy a saját progresszív kreativitásuk se legyen ketrecbe zárva. Úgy hozzák össze az újító szándékukat a múlt keménységével, hogy a kecske is jóllakjon, de a káposzta is megmaradjon. Én ezt inkább elismerésre méltónak nevezném, semmint bukásnak vagy kétségbeesett kapkodásnak a műfajok között. Az előadóművészet egy olyan iparág, ahol amúgy sem lehet soha senkinek megfelelni, legalább önmaguknak és a rajongóiknak megpróbálnak. Ez pedig eléggé jó gondolat.


Zeneileg egyébként sajnos nincsenek nagy megfejtések a lemezen, de a műfaji sokszínűségnek köszönhetően mégis tudják úgy dobálni a sablonokat, hogy ne legyen unalmas. A kezdeti farfelszántás után jön a Soak Me In Bleach rádiórockja, ami kissé feloldja a súlyosságot, noha szövegvilágában viszi tovább a vonalat. Aztán az All I Do Is Sink és a Baltimore Rain megint kicsit keményebbek – bár korántsem a kezdő páros szintjén -, majd az Aloneliness ismét felold a popjával. Nyugi, nem megyünk végig az egész dalfüzéren, de mégiscsak ez szemlélteti legjobban, hogy mit akartak a srácok elérni. Nálam pedig el is érték, hiszen alapból imádom, ha vegyítik a stílusokat a zenekarok, itt pedig a metalcore és a pop van terítéken, amiből mindkettőben bizonyított már a banda. Lehetne ezt kisujjból előrángatott, kötelező megjelenésnek titulálni, de én éreztem azt, hogy Joel-ék energiát fektettek abba, hogy ezt a depresszív világot, amit hoznak kétévente, kiterjesszék és előre mozdítsák, és tény, a világot nem fogják vele megváltani, de a rajongóknak tökéletes lesz. Plusz azoknak, akik fogékonyak a sötét mondanivalóval felépített, mégsem koromfekete zenére. Kampányolok azért, hogy a következő csak három év múlva jöjjön, meglátjuk mit enged a Pure Noise Records az ausziaknak!


A MyMusic értékelése: 7/10


Tracklist:
01 – Coffin
02 – All My Friends Are Dead
03 – Soak Me Bleach
04 – All I Do Is Sink
05 – Baltimore Rain
06 – Aloneliness
07 – Forever
08 – Just Like Me
09 – Born To Lose
10 – Fever Dream
11 – Catatonia
 

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2020. május 25.

Anyu, fáj a fejem! | Four Year Strong

Four Year Strong – Brain Pain (2020) | Van ez az easycore dolog, amit mindenki az A Day To Remember-rel azonosít, hiszen ők voltak a koronázatlan királyai a műfaj úttörésének. De azt valahogy mindenki elfelejti megemlíteni, hogy ott van a Four Year Strong, akik legalább olyan régóta és legalább olyan minőségi zenét szállítanak lemezről lemezre, mint a nagytestvér. Tehát igazságot a világnak, hallgassatok FYS-ot! Tovább

2020. május 13.

Egyedül nem megy | The Word Alive

The Word Alive – Monomania (2020) | Hatodik albumnál tart már a banda, de a Real óta igazán semmi olyasmit nem tudtak hozni, ami egy kicsit jobban megmozgatott volna. A Dark Matter még talán próbálkozott kicsit visszahozni az ötleteket és a keménységet, a sötétséget, de a Violent Noise már szimplán ráment az eladhatóságra és a műanyag modern metalra. Ez pedig annyira bejött Telle Smith-éknek, hogy sajnos maradtak is a vonalon. Tovább

2020. május 11.

Egy sima, egy fordított | Silverstein

Silverstein – A Beautiful Place To Drown (2020) | Az a jó ebben a bandában, hogy ha nem olyan jó, amit éppen kihoznak, az mégis mindig van legalább annyira jó, hogy a zsáner többi bandáját gondolkodás nélkül maga mögé utasítsa. Tény, ebben az emocore-nak csúfolt, letűnt műfajban már nem sokan tevékenykednek, de ha post-hardcore-ként aposztrofáljuk a kanadaiakat, akkor ez máris egy sokkal nagyobb fegyvertény. Tovább

2020. április 14.

A deathcore halhatatlan | Lorna Shore – Immortal

Lorna Shore - Immortal (2019) | Szegény Lorna Shore-ra rájár a rúd, mióta Tom Barber úgy döntött, hogy a Chelsea Grin-be igazol, hiszen CJ McCreery-ben megtalálták a tökéletes pótlást Barber helyére, sőt… Aztán egy évvel később, mire megírták az év egyik legerősebb lemezét, CJ-t meneszteni is kellett egy botrány miatt, aztán most megint vakarhatja a fejét a megmaradt trió, hogy ezeket a zseniális témákat meg ki fogja hitelesen elhörögni? Tovább

2020. február 25.

Csendesen | Breaking Benjamin

Breaking Benjamin – Aurora (2020) | Akusztikus albummal jelentkezett a Benjamin Burnley vezette csapat, akik az Ember után úgy gondolták, hogy jobb lesz, ha visszavesznek a durvulásból és a hosszú-hosszú évek óta áhított unplugged dalcsokorral lepik meg a rajongókat. Ez egyrészt dicséretes, hiszen tényleg minimum 15 éve vártuk ezt a percet, másrészt reméljük, hogy jövőre jön a következő hangos lemez, csak hogy ne szakadjon meg a hároméves ciklus, plusz az utóbbi is zseni volt. Tovább

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky