3428 zenekar 12456 letölthető zene
Rovatok
Hirdetés
Lemezkritika

2020. május 13. | Jam

Egyedül nem megy | The Word Alive

Copyright:

The Word Alive – Monomania (2020) | Hatodik albumnál tart már a banda, de a Real óta igazán semmi olyasmit nem tudtak hozni, ami egy kicsit jobban megmozgatott volna. A Dark Matter még talán próbálkozott kicsit visszahozni az ötleteket és a keménységet, a sötétséget, de a Violent Noise már szimplán ráment az eladhatóságra és a műanyag modern metalra. Ez pedig annyira bejött Telle Smith-éknek, hogy sajnos maradtak is a vonalon.

Esküszöm, utálom azt hajtogatni, hogy régen minden jobb volt, mert alapjában véve egy progresszivitásra nyitott, folyton az újat kereső embernek tartom magam, aki abban leli örömét, ha minél több, minél jobb lemez jön ki és lehet dicsérni. Szeretem, ha a zenekarok kísérleteznek és számukra ismeretlen területeket fedeznek fel, törekednek a fejlődésre és a változatosságra, teszik mindezt kreatív és előremutató módon. Na, a The Word Alive még csak a közelében sincs ezeknek az elvárásoknak, hiszen a srácok a durva, változatos, ötletes két kezdőlemez után (Deciever, 2010 és Life Cycles, 2012) egyre jobban rácsúsztak a szélesebb körben is eladható kamukeménységre, ahol a tiszta énekek és az elektronika egyre szélesebb körű használata úgy nyert teret magának, mint a korona Wuhan-ban. Emellé még a repetitív témák, unalmas szövegek és a nonstop sírás-rívás is feliratkozott a listára, amiből most Telle Smith próbált egy konceptlemezt összehozni, és ugyan a szövegek némileg mélyebbek lettek, de attól még ez mindig eléggé unalmas közel 45 percen keresztül. Ellenben, ha a zenei rész lenne annyira okos és érdekes, akkor nem lenne ezzel probléma. De nem az.


Annyira tipikus, sablon az egész lemez, hogy amikor az utolsó két dalban hallottam egy gitárszólót és egy jó dallamot (esetleg még a Numb Love tappingelését), akkor felkaptam a fejem és mosolyra húzódott a szám, majd konstatáltam magamban: „látod, barátom, megérte 40 percig a szart szenvedést hallgatni, csak kiástad belőle azt a kis értékes részt!” Az a baj, hogy ezeket az alapokat bárki megírhatta volna a szcénából, csak akkor valószínűleg még érdekesek és eredetiek is lettek volna, mert egy Our Last Night, egy Wolves At The Gate, vagy egy Annisokay olyan zeneszerzőket vonultat fel, akik képesek maradandó dalokat írni. A The Word Alive-ban is vannak ilyen muzsikusok, bizonyították anno, csak már egyáltalán nem törekednek erre. Kétévente jöjjön a szokásos, Telle Smith énekeljen rá nagyokat, kiabáljon néha egyet-egyet, hogy nedvesedjenek a p**ák, aztán markoljuk fel a zsozsót, amíg még meleg – mármint a pénz. Négy alaphang elég egy dalba, a többit majd az effekt megoldja, jah és nézzünk ki nagyon aktuálisnak, mert a posztereken szépnek kell lenni. Kicsit úgy érzem, hogy eltolódott a balansz az arccal a gázsi felé attól, hogy írjunk jó muzsikát. Úgyhogy én már nem számítok újabb Life Cycles-re, Play The Victim-re, Light House-ra, Sellout-ra, Trapped-re (de kár Luke Holland-ért…), War Evermore-ra, de talán akkor járok a legjobban, ha már semmire nem számítok ettől a bandától. Továbbra is tartom, hogy az új érás The Word Alive akkor működik a legjobban, ha elengednek minden keménységet és megpróbálnak popos, pörgős dalokat írni, amit legalább az alatt a három és fél perc alatt lehet élvezni, ameddig szólnak. Itt egyet sem kaptunk ezekből, mert ugye kilógtak volna a mondanivaló alkotta csokorból, úgyhogy döglődünk az önsanyargatásban és a lelkünk bugyrainak legmélyebb kátrányában. Vagyis inkánn Smith-ében.


Egy szó, mint száz, meggyőződésem, hogy lenne drive ebben a bandában, ha nem kötelezték volna el magukat a modern metalos rinyálás mellett. Tényleg meghallgatnék tőlük egy olyan albumot, ami nem azért készül, mert jön a határidő és különben is, az előző is jól fogyott, csináljunk megint ugyanolyat… Kíváncsi lennék ezekre az emberekre, hogy milyen albumot csinálnának, ha teljesen szabad kezet kapnának? De valószínűleg, ez már sosem fog kiderülni…


A MyMusic értékelése: 4/10


Tracklist:
01 – Monomania
02 – No Way Out
03 – Searching For Glory
04 – Another Year In The Shadows
05 – Greatest Almost
06 – Thank You
07 – Numb Love (Misery Ii)
08 – K.f
09 – Burning Your World Down
10 – Comfort & Chaos
11 – I’m Sorry You’re Sorry Now
12 – Death Is Only The End If You Assume The Story Is About You
 

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2020. július 23.

Erős kezdés után... | All Time Low - Wake Up, Sunshine

All Time Low - Wake Up, Sunshine (2020) | Ha van a poppunknak ma vezető csapata a világon, akkor az All Time Low simán pályázhat a trónra, hiszen a Blink már nem az igazi, a 5 Seconds of Summer inkább pop, a Neck Deep inkább punk és nem is annyira élem, a Fall Out Boy-t pedig hagyjuk is inkább... Szóval az ATL simán behúzza ezt a megtiszteltetést, a Wake Up, Sunshine-nal pedig bizonyítják, hogy megérdemelten aggatok rájuk ilyen címkéket! Tovább

2020. július 15.

A nyár íze! | New Found Glory - Forever + Ever x Infinity

New Found Glory - Forever + Ever x Infinity (2020) | Nem tétlenkednek a floridai punkok, hiszen a tavalyi feldolgozáslemez után máris itt a soron következő, teljes értékű NFG korong. Úgyhogy itt az ideje, hogy előkapjuk a képzeletbeli szörfdeszkát, shortra vetkőzzünk és nekiszaladjunk az óceánnak, arccal a legnagyobb hullám felé. Tovább

2020. július 10.

A nyúl üregében | Code Orange - Underneath

Code Orange - Underneath (2020) | Ha van még új út a kemény zenében és a metalban, akkor nagy valószínűséggel a Code Orange áll ma az egyik legközelebb ahhoz, hogy ezt az utat megtalálja. Az Underneath egy olyan utazás, ami az első pillanattól az utolsóig kétségek között tart azt illetően, hogy mi rejlik a következő sarkon és mit hallasz majd a következő ütemben. Tovább

2020. július 6.

Egy kicsit a mélyre kérhetnék? | Reflections - Willow

Reflections - Willow (2020) | Öt év várakozás - amelyből hármat hiátusban töltött a banda - jött ki új anyaggal a minnesotai illetőségű progresszív metalcore-ban utazó Reflections, mi pedig száz százalékig nem voltunk felkészülve arra, amit a Willow tartogat! Durvább, mélyebb, progosabb, ijesztőbb, mégis sokkal egységesebb, mint amit eddig valaha hoztak a srácok.
  Tovább

2020. július 1.

TÚMÁCS | Heaven Shall Burn – Of Truth And Sacrefice

Heaven Shall Burn – Of Truth And Sacrefice (2020) | Négy év lemezszünet és két év alkotói szabadság után a német metalbrigád nem kisebb vállalásba fogott, minthogy egy majd’ 100 perces duplalemezzel gyalulják le a hallgatók hallójáratait, miközben elsztorizgatnak életről, halálról, a bolygónkról, az emberiségről és természetesen a gyarlóságról, a nagybetűs ellenségről magáról. Vagyis magunkról, ugyebár… Tovább

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky