3428 zenekar 12456 letölthető zene
Rovatok
Hirdetés
Lemezkritika

2020. február 25. | Jam

Csendesen | Breaking Benjamin

Copyright:

Breaking Benjamin – Aurora (2020) | Akusztikus albummal jelentkezett a Benjamin Burnley vezette csapat, akik az Ember után úgy gondolták, hogy jobb lesz, ha visszavesznek a durvulásból és a hosszú-hosszú évek óta áhított unplugged dalcsokorral lepik meg a rajongókat. Ez egyrészt dicséretes, hiszen tényleg minimum 15 éve vártuk ezt a percet, másrészt reméljük, hogy jövőre jön a következő hangos lemez, csak hogy ne szakadjon meg a hároméves ciklus, plusz az utóbbi is zseni volt.

És itt kanyarodnék rá a rajongók picsogásának első alaptételére, miszerint: „oké, hogy klasszikusok kerültek az Aurora-ra, de tisztázzunk valamit: a Breaking Benjamin klasszikusok nem az utolsó két lemezen foglalnak helyet!” És akármennyire is imádom Ben munkásságát és próbálnék a védelmére kelni, maximálisan igazat kell adnom a hipotézisnek, miszerint a klasszikusok a We Are Not Alone, Phobia, Dear Agony érából kerültek ki. Ehhez képest itt a lemez 60 százaléka az Ember és a Dark Before Dawn dalait gondolja újra, plusz kaptunk egy vattaúj tételt (Far Away), tehát mindössze három klasszikus fért a tíz tétel közé. Ez pedig, oldschool rajongók szemével nézve, vajmi kevés… Ráadásul az újragondolás is annyit jelentett az esetek túlnyomó többségében, hogy torzított gitár helyett akusztikuson kapjuk meg ugyanazokat a riffeket, plusz néhol egy-egy effektsávot ráhúztak még, csak úgy a drámai hatás kedvéért. (Jó, a Tourniquet kongái menők, valljuk be!) Ez pedig annyit jelent, hogy tulajdonképpen az Aurora dalaiban semmi nincs újragondolva az ég egy adta világon, csupán elfelejtettek rálépni az overdrive pedálra...

De itt abba is hagynám az ekézést, mert alapvetően mégiscsak egy BB koronggal van dolgunk, ami, ha nem annyira jó, akkor is jó! Itt pedig szó nincs arról, hogy ezek a dalok ne működnének, vagy ne énekelném én is tízből tízszer Bennel az összeset, de ez meg már inkább a fan-vér, semmint a kritikusi objektivitás. És ha már éneklés, meg kell említenünk a vendégvokalistákat, akik a lemez felén színesítik a hallottakat. Scooter Ward (Cold) a Far Away-ben egészíti ki remekül Ben-t, viszont Michael Barnes (Red) és Spencer Chamberlain (Underoath) egy kicsit elvesznek a rengetegben. Ellenben amire meg jár a tíz pirospont, az Adam Gontier (ex-Three Days Grace), akit uszkve nyolc éve nem hallottam bandában énekelni, és te jó ég mit művel a Dance With The Devil-ben! Imádom a hangját és bár adná az ég, hogy visszatérjen a TDG-be, de én még azt is elfogadnám, ha itt maradna Ben mellett… Plusz a fináléban, a Dear Agony-ben Lacey Sturm vandégeskedik egy kicsit, nyilván az ő női vokáljai sokkal jobban kitűnnek, erre pedig szükség is van, mert ettől csak még érzelmesebb lesz ez az amúgy is sírást indukáló dal (főleg, ha peregnek alatta a Hét élet című film jelenetei… na, akkor hidegrázás!)

Szóval összességében még mindig egy fanboy lelkesedésével tudom hallgatni a Breaking Benjamin-t, akik talán az egyetlen olyan banda, akiket baromira megnéznék élőben, de az istennek se akarnak idejönni – nem hiába odahaza van nagy táboruk. Éppen ezért, én inkább az új nagylemezt várnám, mert akusztikus turnéval úgysem jönnek el idáig, hátha majd a hangossal! Plusz, Bennek baromi jó az énekhangja, de az üvöltéseket kispadra küldeni még mindig óriási hibának tűnik, noha itt egyértelműen kötelező volt és ezt sosem rónám fel hibának. Az Aurora egy kellemes hallgatnivaló, amivel ideig-óráig ki lehet húzni, jó hallani a dalokat egy picivel másabb köntösben, de azt hiszem, ha BB-re vágyom, akkor inkább (iszom egy pezsgőt) hallgatom a hangos lemezeket.


A MyMusic értékelése: 7/10

Tracklist:
01 – So Cold
02 – Failure (ft. Michael Barnes from Red)
03 – Far Away (ft. Scooter Ward from Cold)
04 – Angels Fall
05 – Red Cold River (ft. Spencer Chamberlain from Underoath)
06 – Tourniquet
07 – Dance With The Devil (ft. Adam Gontier)
08 – Never Again
09 – Torn In Two
10 – Dear Agony (ft. Lacey Sturm)

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2020. szeptember 12.

A vég? Dehogy! - Currents – The Way It Ends

Currents – The Way It Ends (2020) | A második (jó, legyen harmadik a házi kiadású Life – Lost-tal együtt, de mindenhol másodikat írnak) lemezével a Currents bizonyítja, amit két éve már az I Let The Devil In EP-vel eléggé határozottan megpendített: hogy nekik bizony helyük van a jövő metalcore nemzedékének térképén. Ezt pedig kőkemény riffekkel, okos dalszerkesztéssel, fejletépős üvöltésekkel és arénákért kiáltó refrénekkel teszik. Tovább

2020. szeptember 5.

A tuskóság trendi! - Emmure – Hindsight

Emmure – Hindsight (2020) | Nyolcadik alkalommal mondja meg Frankie Palmeri a frankót mindenkinek és talán senki nem lesz meglepve, amikor azt mondom, hogy markánsan azért nem változtak meg a játékszabályok az elmúlt másfél évtizedben. Szóval nyugodjon le mindenki, ismét el lesz küldve a fél világ a p***ába! Tovább

2020. augusztus 31.

Ilyen lenne az élet? - Novelists – C’est La Vie

Novelists – C’est La Vie (2020) | Harmadik lemezéhez érkezett a francia, gitármasztizós, metalcoreba hajló, djent és progmetallal kacérkodó Novelists, és mi sem lehetne ennél nagyszerűbb hír, hiszen az új korongon – ahogy azt már megszoktuk tőlük - egészen kiváló muzsikálást hallunk. Nagy kár, hogy a megjelenés után Matteo Gelsomino énekes kilépett a bandából, mert nélküle, valószínűleg, a C’est La Vie sem lenne ennyire király. Tovább

2020. augusztus 26.

Az ellenállás él! - Anti-Flag – 20/20 Vision

Anti-Flag – 20/20 Vision (2020) | Bevallom, a 2014-es, Szigetes koncertig egyáltalán nem éltem a punkrockerek zenéjét, mert semmivel nem voltak többek, mint a lázadó melodic hc-punk zenekarok egyike a tömegben. Aztán ott a nagyszínpad előtt, a 34 fokban, tűző napsütésben, izzadtságtól csepegő BMTH-s trikóban valahogy megváltozott valami, mert olyan energiákat mozgattak meg az urak, amire egyáltalán nem számítottam. Azóta pedig egészen kiváló barátságot kötöttünk. Tovább

2020. július 23.

Erős kezdés után... | All Time Low - Wake Up, Sunshine

All Time Low - Wake Up, Sunshine (2020) | Ha van a poppunknak ma vezető csapata a világon, akkor az All Time Low simán pályázhat a trónra, hiszen a Blink már nem az igazi, a 5 Seconds of Summer inkább pop, a Neck Deep inkább punk és nem is annyira élem, a Fall Out Boy-t pedig hagyjuk is inkább... Szóval az ATL simán behúzza ezt a megtiszteltetést, a Wake Up, Sunshine-nal pedig bizonyítják, hogy megérdemelten aggatok rájuk ilyen címkéket! Tovább

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky