3429 zenekar 12455 letölthető zene
Rovatok
Hirdetés
Lemezkritika

2020. február 25. | Jam

Csendesen | Breaking Benjamin

Copyright:

Breaking Benjamin – Aurora (2020) | Akusztikus albummal jelentkezett a Benjamin Burnley vezette csapat, akik az Ember után úgy gondolták, hogy jobb lesz, ha visszavesznek a durvulásból és a hosszú-hosszú évek óta áhított unplugged dalcsokorral lepik meg a rajongókat. Ez egyrészt dicséretes, hiszen tényleg minimum 15 éve vártuk ezt a percet, másrészt reméljük, hogy jövőre jön a következő hangos lemez, csak hogy ne szakadjon meg a hároméves ciklus, plusz az utóbbi is zseni volt.

És itt kanyarodnék rá a rajongók picsogásának első alaptételére, miszerint: „oké, hogy klasszikusok kerültek az Aurora-ra, de tisztázzunk valamit: a Breaking Benjamin klasszikusok nem az utolsó két lemezen foglalnak helyet!” És akármennyire is imádom Ben munkásságát és próbálnék a védelmére kelni, maximálisan igazat kell adnom a hipotézisnek, miszerint a klasszikusok a We Are Not Alone, Phobia, Dear Agony érából kerültek ki. Ehhez képest itt a lemez 60 százaléka az Ember és a Dark Before Dawn dalait gondolja újra, plusz kaptunk egy vattaúj tételt (Far Away), tehát mindössze három klasszikus fért a tíz tétel közé. Ez pedig, oldschool rajongók szemével nézve, vajmi kevés… Ráadásul az újragondolás is annyit jelentett az esetek túlnyomó többségében, hogy torzított gitár helyett akusztikuson kapjuk meg ugyanazokat a riffeket, plusz néhol egy-egy effektsávot ráhúztak még, csak úgy a drámai hatás kedvéért. (Jó, a Tourniquet kongái menők, valljuk be!) Ez pedig annyit jelent, hogy tulajdonképpen az Aurora dalaiban semmi nincs újragondolva az ég egy adta világon, csupán elfelejtettek rálépni az overdrive pedálra...

De itt abba is hagynám az ekézést, mert alapvetően mégiscsak egy BB koronggal van dolgunk, ami, ha nem annyira jó, akkor is jó! Itt pedig szó nincs arról, hogy ezek a dalok ne működnének, vagy ne énekelném én is tízből tízszer Bennel az összeset, de ez meg már inkább a fan-vér, semmint a kritikusi objektivitás. És ha már éneklés, meg kell említenünk a vendégvokalistákat, akik a lemez felén színesítik a hallottakat. Scooter Ward (Cold) a Far Away-ben egészíti ki remekül Ben-t, viszont Michael Barnes (Red) és Spencer Chamberlain (Underoath) egy kicsit elvesznek a rengetegben. Ellenben amire meg jár a tíz pirospont, az Adam Gontier (ex-Three Days Grace), akit uszkve nyolc éve nem hallottam bandában énekelni, és te jó ég mit művel a Dance With The Devil-ben! Imádom a hangját és bár adná az ég, hogy visszatérjen a TDG-be, de én még azt is elfogadnám, ha itt maradna Ben mellett… Plusz a fináléban, a Dear Agony-ben Lacey Sturm vandégeskedik egy kicsit, nyilván az ő női vokáljai sokkal jobban kitűnnek, erre pedig szükség is van, mert ettől csak még érzelmesebb lesz ez az amúgy is sírást indukáló dal (főleg, ha peregnek alatta a Hét élet című film jelenetei… na, akkor hidegrázás!)

Szóval összességében még mindig egy fanboy lelkesedésével tudom hallgatni a Breaking Benjamin-t, akik talán az egyetlen olyan banda, akiket baromira megnéznék élőben, de az istennek se akarnak idejönni – nem hiába odahaza van nagy táboruk. Éppen ezért, én inkább az új nagylemezt várnám, mert akusztikus turnéval úgysem jönnek el idáig, hátha majd a hangossal! Plusz, Bennek baromi jó az énekhangja, de az üvöltéseket kispadra küldeni még mindig óriási hibának tűnik, noha itt egyértelműen kötelező volt és ezt sosem rónám fel hibának. Az Aurora egy kellemes hallgatnivaló, amivel ideig-óráig ki lehet húzni, jó hallani a dalokat egy picivel másabb köntösben, de azt hiszem, ha BB-re vágyom, akkor inkább (iszom egy pezsgőt) hallgatom a hangos lemezeket.


A MyMusic értékelése: 7/10

Tracklist:
01 – So Cold
02 – Failure (ft. Michael Barnes from Red)
03 – Far Away (ft. Scooter Ward from Cold)
04 – Angels Fall
05 – Red Cold River (ft. Spencer Chamberlain from Underoath)
06 – Tourniquet
07 – Dance With The Devil (ft. Adam Gontier)
08 – Never Again
09 – Torn In Two
10 – Dear Agony (ft. Lacey Sturm)

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2020. július 6.

Egy kicsit a mélyre kérhetnék? | Reflections - Willow

Reflections - Willow (2020) | Öt év várakozás - amelyből hármat hiátusban töltött a banda - jött ki új anyaggal a minnesotai illetőségű progresszív metalcore-ban utazó Reflections, mi pedig száz százalékig nem voltunk felkészülve arra, amit a Willow tartogat! Durvább, mélyebb, progosabb, ijesztőbb, mégis sokkal egységesebb, mint amit eddig valaha hoztak a srácok.
  Tovább

2020. július 1.

TÚMÁCS | Heaven Shall Burn – Of Truth And Sacrefice

Heaven Shall Burn – Of Truth And Sacrefice (2020) | Négy év lemezszünet és két év alkotói szabadság után a német metalbrigád nem kisebb vállalásba fogott, minthogy egy majd’ 100 perces duplalemezzel gyalulják le a hallgatók hallójáratait, miközben elsztorizgatnak életről, halálról, a bolygónkról, az emberiségről és természetesen a gyarlóságról, a nagybetűs ellenségről magáról. Vagyis magunkról, ugyebár… Tovább

2020. június 10.

Hulljon a férgese! | The Black Dahlia Murder

The Black Dahlia Murder – Verminous (2020) | Kilencedik lemezét görgette kifelé a Verminous képében a death metal alapvetésnek számító amerikai banda idén, Strnad-ék pedig egy fikarcnyi kétséget sem hagynak afelől, hogy méltán érdemelték ki ezt a titulust. Most először kellett három évet várni az előző korong után a rajongóknak, de a végeredmény tekintetében bőven mondhatjuk, hogy megérte a plusz egy év! Tovább

2020. június 6.

Meghaltam? | Polaris

Polaris – The Death Of Me (2020) | Második lemezét hozta ki az ausztrál metalcore banda és ha ez a náció és ez a zsáner egy mondatba kerül, akkor abban biztosak lehetünk, hogy valami nem mindennapi produkcióval fogjuk szemben találni magunkat. Ezt maximálisan alá is támasztja a The Death Of Me, hiszen a srácok mindent hoztak, ami kötelező, de mindenen csavartak is egy kicsit, hogy azért mégse legyen már tizenkettő egy tucat! Tovább

2020. június 2.

Kivirágzás | Hayley Williams

Hayley Williams – Petals For Armor (2020) | Sokan azt gondoltuk, hogy az After Laughter-rel Hayley helyretette a dolgokat az életében és a lelkét gyötrő démonoktól megszabadulva végre visszatérnek a klasszikus hangzáshoz és a sodró lendületű poppunk dalokhoz a Paramore-ral. Ez a remény még mindig él, de nagyobbat nem is tévedhettünk volna, hiszen Hayley-ben még volt egy szólólemez, ami a belső utazás és a pop egy teljesen más árnyalatát mutatja meg, mint az AL. Tovább

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky