3426 zenekar 12455 letölthető zene
Rovatok
Hirdetés
Lemezkritika

2020. február 14. | Jam

A 2. félidőt hozták a fiúk | Our Last Night

Copyright:

Our Last Night – Overcome The Darkness (2019) | Kicsit talán elhamarkodott képet alkottam tavaly a Let Light Overcome-ról, de védelmemre legyen mondva, hogy akkor még szó nem volt arról, hogy lesz második fele is az anyagnak. Viszont az Overcome The Darkness megérkezett, rám rúgta az ajtót és kicsit még el is varázsolt.

Érdekes, hogy sosem voltam a srácok elkötelezett rajongója (valószínűleg, mert elmúltam 14 és nem vagyok lány), de valahogy minden lemezük kikötött eddig is nálam, valószínűleg eztán is ki fog, és a hazai koncertjeiken is rendszerint ott vagyok. Ennek oka valahol az oldalbordám kíváncsiságom körül keresendő, de ebbe most nem mennék bele mélyebben, viszont ahogy egyre többet hallgattam a Wentworth fivérek csapatát, úgy kapott el egyre jobban az érzés. Igazából mindig is igényes zenét csináltak, a két éneket nagyon jól használták ki, kellően dallamos, ugyanakkor a hét húrral pont eléggé baszó is a zenéjük. Emellett olyan profi szinten vannak összepakolva a dalaik, ahogy azt a nagyok szokták, és élőben is maximálisan hozzák a lemezek minőségét. Viszont tény, hogy a lemez első fele korántsem volt ennyire király, mint a mostani etap, ez pedig azt bizonyítja, hogy a kevesebb most is több lett volna.

Külön-külön még nem üli meg az ember gyomrát a cucc, viszont, ha egyben próbáljuk meg lenyomni az 50+ perces játékidőt, akkor könnyen azt vehetjük észre, hogy kezdünk unatkozni. Ennek oka ott keresendő, hogy bőven a második részben vannak a jobb dalok (Losing Sleep, When Humans Become Our Gods, The Beaten Path), ráadásul az egész egyveleget megkoronázó lassú dal, a címadó Let Light Overcome The Darkness is itt kapott helyet, ami tökéletesen zárójelbe teszi a komplett első eresztést. Már ha egyáltalán eljut idáig a Tisztelt Hallgató. Szóval így, hogy összehordtam hetet-havat, arra próbálok rávilágítani (jajj de rossz…bocs), hogy az Overcome… simán felér az általam favorizált Selective Hearing EP mellé, de még azt is megkockáztatom, hogy a srácok magnum opusának tartott Younger Dreams mögött sem marad le sokkal. Ha nem egy 14-15 dalos, monstre duplaalbumot próbáltak volna leerőszakolni a torkunkon, hanem egy uszkve 10 dalból álló, tömör, velős lemezt, akkor sokkal jobban jártunk volna mindannyian. Viszont, ha csak a második felét nézem, amiről végül is beszélnem kéne (csak nehéz elkülöníteni őket, na), akkor azt kell mondanom, hogy még mindig megvan a srácokban az, ami miatt szeretjük őket. Várjál, elszóltam magam… tulajdonképpen akkor mégiscsak szeretem az Our Last Night-ot!


A MyMusic értékelés: 9/10
Tracklist:
01 – When Humans Become Our Gods
02 – Losing Sleep
03 – Lost
04 – Outnumbered
05 – Hysteria
06 – Let Light Overcome The Darkness
07 – The Beaten Path

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2020. február 8.

Hátra arc! | Sleeping With Sirens

Sleeping With Sirens – How It Feels To Be Lost (2019) | Kellin Quinn azt ígérte, hogy végre egy keményebb, a banda aranykorához jobban hasonlító, rockosabb albumot kapunk, mert a Gossip volt. Ez egy nagyon szép fogadkozás, csak mivel a Gossip nettó pop volt, kicsit mégis féltem ettől a kijelentéstől. Végül aztán csak igazat mondott Mr. Quinn, de ettől még ne kezdjünk örömtáncot járni. Tovább

2020. február 4.

A kis béna | Andrew Baena

Andrew Baena - Bury The Hatcet (2019, EP) | A youtuberek korát éljük, mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy már lassan mindegyiknek van saját dala, EP-je, lemeze, videóklipje vagy bármije, ami a zenéhez köthető – még ha nem ért hozzá, akkor is. Szóval az is tény, hogy ezek közül nagyon kevés az értékelhető produktum, ezért baromi meglepő, hogy az egyik ilyen tavaly Andrew Baena nevéhez fűződik. Tovább

2019. december 20.

Érzelmi hullámvasút | Acres – Lonely World

Acres – Lonely World 2019 | Bár már 2011 óta aktív bandának számít az angliai Acres, mégis 2019-ig kellett várni a nagylemezes debütálásra. Ez az idő kellett ahhoz, hogy addig érleljék a srácok a dalokat, amíg egy érzelmi atombomba erősségével tudják ránk szabadítani a Lonely World-öt. Jelentem, sikerült! Tovább

2019. december 17.

Gondolkodj! - Stray From The Path – Internal Atomics

Stray From The Path – Internal Atomics 2019 | Kilencedik lemezét gurította piacra a new yorki illetőségű Stray From The Path idén, az Internal Atomics pedig minden, amiért valaha is hallgattuk ezt a bandát. A keménység, a düh, a harag, a szövegek, az energia, a hangzás, a kreatív zenei megoldások, a változatosság… egyszerűen minden annyira a helyén van, hogy nehéz lenne belekötni. Tovább

2019. november 16.

Félgőzzel - The Contortionist – Our Bones

The Contortionist – Our Bones (EP, 2019) | 2018 nyarán a PVRIS előtt adott koncertjükkel a srácok maradéktalanul és örökre beírták magukat a szívem közepére, hiszen ezt az éteri, progresszív, dallamos, zseniális zenét egyszerűen képtelenség nem szeretni. Hatalmas kár, hogy az új EP-re ebből a zsenialitásból csak igen keveset pakoltak fel, de természetesen nincs okunk fanyalogni, azért ez még bőven a király kategória. Tovább

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky