3429 zenekar 12451 letölthető zene
Rovatok
Hirdetés
Lemezkritika

2020. február 4. | Jam

A kis béna | Andrew Baena

Copyright:

Andrew Baena - Bury The Hatcet (2019, EP) | A youtuberek korát éljük, mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy már lassan mindegyiknek van saját dala, EP-je, lemeze, videóklipje vagy bármije, ami a zenéhez köthető – még ha nem ért hozzá, akkor is. Szóval az is tény, hogy ezek közül nagyon kevés az értékelhető produktum, ezért baromi meglepő, hogy az egyik ilyen tavaly Andrew Baena nevéhez fűződik.

Az olasz srác azzal vált ismertté, hogy nagy bandák slágereit játssza 8 és 9 húros gitárokon, egy oktávval lejjebb az eredeti hangolásnál. Valljuk be, ez azért nem akkora truváj, hogy egyből elrepítsük tőle a parókánkat. Viszont a semmiből előhozakodott egy négy dalt tartalmazó középlemezzel, ami tud olyanokat villantani, amit nem néztem volna ki a srácból. Egyrészt minden hangszert ő kezel, de nyilván ezt megszokhattuk a videóiból. Az azonban már más kérdés, hogy a screamelés is tőle származik, ez pedig sokkal nagyobb dolog, ugyanis működik!

Plusz a harmadik dalban kapunk egy vendégéneklést (egy másik youtubertől, mily meglepő) Johnny Ciardullo személyében, aki olyan gyönyörű gyomorhörgésekkel teszi még teljesebbé ezt a négy dalt, hogy öröm hallgatni. Andrew hangjával sincs semmi gond, ebben a kilenc percben még pont nem fárasztó, hogy mindent ugyanazon a hangszínen hoz, ráadásul a negyedik tétel instrumentális, plusz az alapok kellően változatosak a tempóváltásoktól a breakekig, minden. Viszont mikor jön Johnny, ott szintet lép a cucc. Összességében engem pozitív irányban lepett meg a srác, innentől kezdve egy kicsit jobban elismerem a munkásságát, ráadásul, ha a jövőben körülveszi még magát egy-két jobb hanggal (mondjuk akár egy tiszta énekessel is, a lá Anup Sastry), akkor mindenképpen érdemes lesz rá odafigyelni!


A MyMusic értékelése: 7/10
Tracklist:
01 – Bury The Hatchet
02 – Grasping At The Unseen
03 – The Gate (ft. Johnny Ciardullo)
04 – Mu
 

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2020. május 25.

Anyu, fáj a fejem! | Four Year Strong

Four Year Strong – Brain Pain (2020) | Van ez az easycore dolog, amit mindenki az A Day To Remember-rel azonosít, hiszen ők voltak a koronázatlan királyai a műfaj úttörésének. De azt valahogy mindenki elfelejti megemlíteni, hogy ott van a Four Year Strong, akik legalább olyan régóta és legalább olyan minőségi zenét szállítanak lemezről lemezre, mint a nagytestvér. Tehát igazságot a világnak, hallgassatok FYS-ot! Tovább

2020. május 20.

Haláli | The Amity Affliction

The Amity Affliction - Everyone Loves You... Once You Leave Them (2020) | Ha törik, ha szakad, kétévente TAA lemeznek kell lennie! Nem feltétlenül értem, hogy egy banda, az Amity helyzetében, miért ragaszkodik ennyire a lemezek sűrű, ütemszerű megjelenéséhez, de amíg a minőség marad, egye kukac! Éppen ezért nem tudok haragudni az új korongra sem, hiszen próbálja összefésülni a régmúlt dicsőségét az újonnan jött trendekkel, s noha ez nem működik mindenhol tökéletesen, az összképre nem lehet nagyobb panasz. Tovább

2020. május 13.

Egyedül nem megy | The Word Alive

The Word Alive – Monomania (2020) | Hatodik albumnál tart már a banda, de a Real óta igazán semmi olyasmit nem tudtak hozni, ami egy kicsit jobban megmozgatott volna. A Dark Matter még talán próbálkozott kicsit visszahozni az ötleteket és a keménységet, a sötétséget, de a Violent Noise már szimplán ráment az eladhatóságra és a műanyag modern metalra. Ez pedig annyira bejött Telle Smith-éknek, hogy sajnos maradtak is a vonalon. Tovább

2020. május 11.

Egy sima, egy fordított | Silverstein

Silverstein – A Beautiful Place To Drown (2020) | Az a jó ebben a bandában, hogy ha nem olyan jó, amit éppen kihoznak, az mégis mindig van legalább annyira jó, hogy a zsáner többi bandáját gondolkodás nélkül maga mögé utasítsa. Tény, ebben az emocore-nak csúfolt, letűnt műfajban már nem sokan tevékenykednek, de ha post-hardcore-ként aposztrofáljuk a kanadaiakat, akkor ez máris egy sokkal nagyobb fegyvertény. Tovább

2020. április 14.

A deathcore halhatatlan | Lorna Shore – Immortal

Lorna Shore - Immortal (2019) | Szegény Lorna Shore-ra rájár a rúd, mióta Tom Barber úgy döntött, hogy a Chelsea Grin-be igazol, hiszen CJ McCreery-ben megtalálták a tökéletes pótlást Barber helyére, sőt… Aztán egy évvel később, mire megírták az év egyik legerősebb lemezét, CJ-t meneszteni is kellett egy botrány miatt, aztán most megint vakarhatja a fejét a megmaradt trió, hogy ezeket a zseniális témákat meg ki fogja hitelesen elhörögni? Tovább

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky