3429 zenekar 12450 letölthető zene
Rovatok
Hirdetés
Lemezkritika

2018. november 26. | Jam

A lányos énemnek - Against The Current

Copyright:

Against The Current – Past Lives (2018) | Két évvel ezelőtt nagy vehemenciával vetettem rá magam a new york-i trió debütáló lemezére, mert a Gravity EP azt vetítette elő, hogy egy gitárral és lendülettel bőven megtámogatott, korrekt kis Paramore-klónt kapunk. Akkor csalódnom kellett, mert sokkal lágyabb, lassabb és unalmasabb lett a debüt. A folytatás viszont igyekszik visszaadni a hitemet!

Két évvel később ugyanis a srácok fogták magukat és nyíltan elhagytak mindenféle rockos, punkos, élő zenéhez köthető hatást és belementek a modern szintipop gödrökkel sűrűn kirakott, ingoványos mocsarába. Ennél jobb dolgot pedig aligha csinálhattak volna, hiszen a Past Lives minden, amit a debüttől két éve vártam: lendületes, dallamos, kedves, komor, vidám, cuki, kísérletező és mindenekelőtt élvezetes hallgatnivaló. És nyilván ehhez kellett egy olyasfajta szemléletváltás, hogy ne csak a vassisakos, rockon-metalon edződött felem akarja megkapni a magáét, hanem a dallamokra és finom érintésekre éhező felemnek is tudjak mutatni valamit. Lehet azt mondani, hogy felnőttem, vagy nyitottam a pop világa felé (ha már mindenki ezt teszi), vagy csak szimplán sokkal jobb dalokat írtak a srácok, mint ezelőtt – nem feltétlen kell szétválasztani az indokokat -, de mindenképpen az év egyik legkellemesebb csalódása a mostani korong.

A Strangers Again már egy olyan felvezetése volt az idei dalfüzérnek, amit nem tudtam nem százszor meghallgatni, ugyanis zseniális el lett találva ez a drum n bass-es lüktetés, a téma kiváló, a klip igényes volt… Szóval kellő hangulatban láttam hozzá a 11 dalnak, és azt vettem észre, hogy dünnyögök, dudorgok, éneklek, fütyörészek, csettintgetek, dobolok (nyilván csak verem az asztalt a kezemmel), és képes vagyok elengedni magam zenehallgatás közben. Ezt pedig két dologra vezettem vissza: egyrészt Chrissy hangja baromi kellemes, emellett igencsak jól tudja használni. Hallgassátok csak meg a folyamatos fej-torok váltásokat az Almost Forgot-ban, vagy a The Fuss keményebb megszólalását, és egyből értitek majd, mire gondolok. A másik indok pedig a végtelenül király hangszerelés, ami képes kilépni a Paramore árnyékából és még jobban háttérbe szorítani a gitárokat, ezáltal, amikor megszólal, akkor üt is. Másrészt a szintén idén robbantott CHVRCHES klasszikusokat idéző samplerei és effektjei ellett egy sokkal modernebb, erőteljesebb hangzást képvisel, mégsem érezzük azt, hogy sulykolnának a szintik. Egyszóval baromi korrekt pop-alapokat kapunk, amire Chrissy zseniálisan énekel. Kicsit nekem talán a szövegvilág unalmasra sikeredett, mert a kiugró, vidámabb dalok mellett annyira sokat beszél az elmúlt időszak földönlévő, megsebzett énjéről, és a rossza kapcsolatokról, hogy kicsit már sok – ellenben a lemezcím így igencsak helytálló. Másrészt viszont az egyik legcukibb, legaranyosabb szöveget kapjuk az I Like The Way képében, a P.A.T.T. pedig kimondja az örök igazságot a nőkről és a szerelemről egyaránt. Egyedül a Scream Kung Fu pandás kezdését és fejhangos refrénjét nem tudom hova tenni a mai napig sem. Az kilóg és kész.

Viszont a lemez többi része egy egészen korrekt munka, ami előrevetíti a banda útját és talán meg is ágyaz nekik az A-ligás előadók között. Ezt pedig második lemezzel elérni talán nem is olyan rossz teljesítmény. Kicsit változatosabb szövegvilággal és hasonlóan élvezhető zenével engem bármikor levesznek majd a lábamról legközelebb is, csak ne essenek a folyamatos kísérletezés és művészieskedés feneketlen kútjába!


A MyMusic értékelése: 8/10

Tracklist:
01- Strangers Again
02 – The Fuss
03 – I Like The Way
04 – Personal
05 – Voices
06 – Scream
07 – Almost Forgot
08 – P.A.T.T.
09 – Friendly Reminder
10 – Come Alive
11 – Sweet Surrender
 

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2020. február 25.

Csendesen | Breaking Benjamin

Breaking Benjamin – Aurora (2020) | Akusztikus albummal jelentkezett a Benjamin Burnley vezette csapat, akik az Ember után úgy gondolták, hogy jobb lesz, ha visszavesznek a durvulásból és a hosszú-hosszú évek óta áhított unplugged dalcsokorral lepik meg a rajongókat. Ez egyrészt dicséretes, hiszen tényleg minimum 15 éve vártuk ezt a percet, másrészt reméljük, hogy jövőre jön a következő hangos lemez, csak hogy ne szakadjon meg a hároméves ciklus, plusz az utóbbi is zseni volt. Tovább

2020. február 20.

Egy kicsit innen... | Wage War

Wage War – Pressure (2019) | Megérkezett az ocalai brigád harmadik nagylemeze, ami attól kapta a legnagyobb visszhangot, hogy a belengető single gitártémája egy az egyben lenyúlta az Architects Doomsday-riffjét. Ha itt megálltak volna, akkor nem lenne a fenti cím és a rossz szájíz, de sajnos túl sok zenét hallgatnak a srácok… Tovább

2020. február 14.

A 2. félidőt hozták a fiúk | Our Last Night

Our Last Night – Overcome The Darkness (2019) | Kicsit talán elhamarkodott képet alkottam tavaly a Let Light Overcome-ról, de védelmemre legyen mondva, hogy akkor még szó nem volt arról, hogy lesz második fele is az anyagnak. Viszont az Overcome The Darkness megérkezett, rám rúgta az ajtót és kicsit még el is varázsolt. Tovább

2020. február 8.

Hátra arc! | Sleeping With Sirens

Sleeping With Sirens – How It Feels To Be Lost (2019) | Kellin Quinn azt ígérte, hogy végre egy keményebb, a banda aranykorához jobban hasonlító, rockosabb albumot kapunk, mert a Gossip volt. Ez egy nagyon szép fogadkozás, csak mivel a Gossip nettó pop volt, kicsit mégis féltem ettől a kijelentéstől. Végül aztán csak igazat mondott Mr. Quinn, de ettől még ne kezdjünk örömtáncot járni. Tovább

2020. február 4.

A kis béna | Andrew Baena

Andrew Baena - Bury The Hatcet (2019, EP) | A youtuberek korát éljük, mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy már lassan mindegyiknek van saját dala, EP-je, lemeze, videóklipje vagy bármije, ami a zenéhez köthető – még ha nem ért hozzá, akkor is. Szóval az is tény, hogy ezek közül nagyon kevés az értékelhető produktum, ezért baromi meglepő, hogy az egyik ilyen tavaly Andrew Baena nevéhez fűződik. Tovább

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky