3426 zenekar 12454 letölthető zene
Rovatok
Hirdetés
Lemezkritika

2018. november 5.

Palánkról, de hárompontos - AWS

Copyright:

AWS – Fekete részem (2018) | Valószínűleg az ország egyik legvártabb kiadványává nőtte magát az elmúlt féléveben a budapesti srácok negyedik albuma, hiszen Örsék az Eurovízióval mainstream-i magasságokba jutottak, és azóta nincs megállás. Ez pedig amellett, hogy a rivaldát rájuk irányította, olyan súlyt dobott a vállukra, amelyet – talán időhiányban, talán más – nem biztos, hogy sikerült maradéktalanul elcipelni a célig.

Baromi nehéz helyzetben vagyok most, hiszen az Égésföld óta imádom a bandát (tehát nem vagyok egy divatgrupi) és azóta hangoztatom, hogy sokkal nagyobb figyelmet érdemelnének a magyar undergroundban, mint amit eddig kaptak. Aztán most megkapták a nekik kijáró figyelmet és érdeklődést, mégis az érzem, hogy ez az album bizony egy hajszálnyival gyengébb lett, mint az előző kettő. Félreértés ne essék, a Fekete részem könnyen ott lehet az idei top háromban, magyar viszonylatban, viszont olyan elsöprő sikert most nem tudott nálam elérni a banda, mint kettő vagy négy évvel ezelőtt. Az első négy dal viszont valószínűleg a legjobb kezdés, amivel ma magyar metallemezen találkozhatunk, ugyanis egy olyan sötét, kilátástalan, elveszett, üres, depresszív hangulatot fest elénk, hogy Architects legyen a talpán, aki tartani tudja a lépést a pokolba vezető úton. Ezek közül is kiemelkedik a Lakatlan ember, ami nálam az Égésföld és a Temetetlen halott szerelemgyereke, és ezzel vitathatatlanul az album csúcspontja is. (Mindemellett hozzátenném, hogy a „várj egy percet” sor után annyira, de ANNYIRA vártam egy kiegyenesedett, epikus lezárást… de sajnos csak még egy refrént kaptam. Ez kicsit fáj, de még mindig az album legjobbja). A másik tetőpont egyértelműen a Fuss!, melynek ugyan a refrénje csak öncélú hőzöngésnek hat, de az egész dalt figyelembe véve, Nietzsche-stől, mondanivalóstul, még mindig az album egyik legerősebb pillére. Mint ahogy a Menedék Gorkij-jal és a ska-s verzékkel.

Viszont nem mehetünk el amellett, hogy van itt egy Éjjeli tánc, amit a mai napig nem tudok hova tenni (a grunge-os szólókkal együtt), plusz egy Vigyázz rám, ami ugyan gyönyörű, de még mindig nem szeretem az AWS-búsongókat. Az arcbamászós, éjfekete, agyletépő dolgokat szeretem Örséktől, és sajnos ez a pár dal megtöri az elejétől építkező hangulatot, és noha nem konceptlemezről beszélünk, a maradék 7-8 dal simán felfér egy gondolatfüzérre, csak ezek a kakukktojások lógnak ki egy kicsit. Engem ez zavart, de nyilván ez szubjektív. Ami viszont teljes objektivitással kijelenthető, hogy a srácoknak olyan megszólalása van, ami két másodperc alatt beazonosíthatóvá teszi őket, annak ellenére, hogy telítődik a modern metal műfaja a feltörekvő ifjoncokkal, ráadásul hirtelen mindenki magyarul is kezdett énekelni... Apropó hangzás, Bence kihozta a maximumot a lemezből, úgy szólalnak meg a hangszerek, ahogy azt 2018-ban el lehet várni. Nekem a gumis dobhangzással egyáltalán nincs bajom (legalább minden ütés teljesen érthető és szépen eloszlik a térben), a gitárok karcolnak, a drop giszek meg miegyebek belebetonoznak minket a székbe, úgyhogy erre egy rossz szavam sincs. Talán az elektronika arányán néhol lehetett volna még molyolni, például az X/0 verzéjében kifejezetten zavaró a magas kruttyogás, máshol meg nagyon kell fülelni, hogy kihallja az ember, de ez már tényleg csak szőrszálhasogatás.

És akkor ejtenünk néhány szót a főhősről is, mert nyilván Örs nélkül csak egy lenne a banda a sok közül, viszont a szöszke, mezítlábas hippi hangjával és szövegeivel messze kiemelkednek. A versek kivétel nélkül jók, viszont nekem néhol a refrének túl lettek egyszerűsítve és ezáltal pont azokon nincs akkora súly. De nyilván itt egy dal egy egész szövegből áll, tehát felesleges külön-külön nézni őket, csak kicsit fura, hogy a verse részben sokkal több a mondanivaló és a refrén ettől kicsit néha üres, noha azt halljuk többször. Viszont ha már a refrén, akkor azt viszont nem mondhatjuk, hogy ne lennének bivalyerős kórusok a lemezen, hiszen Örs hangja egyszerűen zseniális (na, csak megvan, mire lehet ráaggatni ezt a jelzőt). Ez a rekedtes, direkt, nyers erővel rendelkező orgánum sok rockénekesnek lehet példaértékű, s bár az üvöltéseket néha csak kirakatnak látom, mégis elsöprő erejük van, és baromi szívesen hallgatom őket. Nincs mese, valószínűleg generációnk egyik legjobb frontemberével van dolgunk, úgyhogy részemről maximális a főhajtás.

Szóval csak eljutottunk odáig, hogy még mindig Magyarország egyik legjobb bandájáról beszélünk, akik zenében, szövegekben, énekben, hangzásban és ami a legfontosabb, koncerten is kiemelkedőt tudnak nyújtani. Nagyjából ennyi kell ahhoz, hogy valaki vinni tudja tovább a modern metal zászlaját és kikövezze a változás egy apró ösvényét. Nem, sajnos nem lesz ebből trend, nem fogják játszani a rádiók meg a tévék, viszont talán kicsit nagyobb visszhangot kap az underground sajtótól, többen mennek a koncertekre, nagyobb színpadokon játszanak a fesztiválokon és ez már elég. Jelen pillanatban legalábbis biztosan. A magam részéről nem bánnám, ha a következő lemezt csak három év múlva kapnánk meg, hadd érjenek meg a dalok és a gondolatok kellőképpen, addig meg itt van nekünk az elmúlt 8-10 év termése, azzal elleszünk bőven.

MyMusic értékelés: 8/10

Tracklist:

01 – Fekete részem
02 – X/0
03 – Lakatlan ember
04 – Hol voltál?
05 – Éjjeli tánc
06 – Kötelék
07 – Fuss!
08 – Vigyázz rám
09 – Menedék
10 – Egyedül maradtál
11 – Éjféli lány (Ossian cover)
12 – Viszlát nyár (bonus)
13 – Viszlát nyár (acoustic, bonus)

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2019. december 20.

Érzelmi hullámvasút | Acres – Lonely World

Acres – Lonely World 2019 | Bár már 2011 óta aktív bandának számít az angliai Acres, mégis 2019-ig kellett várni a nagylemezes debütálásra. Ez az idő kellett ahhoz, hogy addig érleljék a srácok a dalokat, amíg egy érzelmi atombomba erősségével tudják ránk szabadítani a Lonely World-öt. Jelentem, sikerült! Tovább

2019. december 17.

Gondolkodj! - Stray From The Path – Internal Atomics

Stray From The Path – Internal Atomics 2019 | Kilencedik lemezét gurította piacra a new yorki illetőségű Stray From The Path idén, az Internal Atomics pedig minden, amiért valaha is hallgattuk ezt a bandát. A keménység, a düh, a harag, a szövegek, az energia, a hangzás, a kreatív zenei megoldások, a változatosság… egyszerűen minden annyira a helyén van, hogy nehéz lenne belekötni. Tovább

2019. november 16.

Félgőzzel - The Contortionist – Our Bones

The Contortionist – Our Bones (EP, 2019) | 2018 nyarán a PVRIS előtt adott koncertjükkel a srácok maradéktalanul és örökre beírták magukat a szívem közepére, hiszen ezt az éteri, progresszív, dallamos, zseniális zenét egyszerűen képtelenség nem szeretni. Hatalmas kár, hogy az új EP-re ebből a zsenialitásból csak igen keveset pakoltak fel, de természetesen nincs okunk fanyalogni, azért ez még bőven a király kategória. Tovább

2019. november 7.

Dobosnak áll a világ - Anup Sastry – Illuminate (EP, 2019)

Anup Sastry olyan bandákban szerzett magának hírnevet, mint az Intervals, a Skyharbour vagy éppen a Monuments, de dobolt Jeff Loomis mellett is, valamint számtalan drum cover és playthrough videója borzasztja a kezdő dobosokat youtube-on. 2013-ban jelent meg első önálló albuma, amit azóta csak EP-k követnek, de azok rendszeresen, hiszen az Illuminate már a negyedik a sorban. Tovább

2019. július 22.

Gyere pásztor, mutasd, mid van! - Shepherds

Shepherds – Pathfinder (EP, 2018) | Igen rég adósa vagyok már a földijeimnek ezzel a pár sorral, hiszen tavaly ősszel jelent meg a Sheperds debütáló kislemeze, és azóta tologatom magam előtt a cikket. Viszont végre ide is elérkeztem, úgyhogy lássuk, Tatabányán hogy élik a hardcore/metalcore-t a fiatalok, és sikerült-e a Sheperds-nek megtalálnia az ösvényt? Tovább

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky