3429 zenekar 12455 letölthető zene
Rovatok
Hirdetés
Lemezkritika

2018. november 5.

Palánkról, de hárompontos - AWS

Copyright:

AWS – Fekete részem (2018) | Valószínűleg az ország egyik legvártabb kiadványává nőtte magát az elmúlt féléveben a budapesti srácok negyedik albuma, hiszen Örsék az Eurovízióval mainstream-i magasságokba jutottak, és azóta nincs megállás. Ez pedig amellett, hogy a rivaldát rájuk irányította, olyan súlyt dobott a vállukra, amelyet – talán időhiányban, talán más – nem biztos, hogy sikerült maradéktalanul elcipelni a célig.

Baromi nehéz helyzetben vagyok most, hiszen az Égésföld óta imádom a bandát (tehát nem vagyok egy divatgrupi) és azóta hangoztatom, hogy sokkal nagyobb figyelmet érdemelnének a magyar undergroundban, mint amit eddig kaptak. Aztán most megkapták a nekik kijáró figyelmet és érdeklődést, mégis az érzem, hogy ez az album bizony egy hajszálnyival gyengébb lett, mint az előző kettő. Félreértés ne essék, a Fekete részem könnyen ott lehet az idei top háromban, magyar viszonylatban, viszont olyan elsöprő sikert most nem tudott nálam elérni a banda, mint kettő vagy négy évvel ezelőtt. Az első négy dal viszont valószínűleg a legjobb kezdés, amivel ma magyar metallemezen találkozhatunk, ugyanis egy olyan sötét, kilátástalan, elveszett, üres, depresszív hangulatot fest elénk, hogy Architects legyen a talpán, aki tartani tudja a lépést a pokolba vezető úton. Ezek közül is kiemelkedik a Lakatlan ember, ami nálam az Égésföld és a Temetetlen halott szerelemgyereke, és ezzel vitathatatlanul az album csúcspontja is. (Mindemellett hozzátenném, hogy a „várj egy percet” sor után annyira, de ANNYIRA vártam egy kiegyenesedett, epikus lezárást… de sajnos csak még egy refrént kaptam. Ez kicsit fáj, de még mindig az album legjobbja). A másik tetőpont egyértelműen a Fuss!, melynek ugyan a refrénje csak öncélú hőzöngésnek hat, de az egész dalt figyelembe véve, Nietzsche-stől, mondanivalóstul, még mindig az album egyik legerősebb pillére. Mint ahogy a Menedék Gorkij-jal és a ska-s verzékkel.

Viszont nem mehetünk el amellett, hogy van itt egy Éjjeli tánc, amit a mai napig nem tudok hova tenni (a grunge-os szólókkal együtt), plusz egy Vigyázz rám, ami ugyan gyönyörű, de még mindig nem szeretem az AWS-búsongókat. Az arcbamászós, éjfekete, agyletépő dolgokat szeretem Örséktől, és sajnos ez a pár dal megtöri az elejétől építkező hangulatot, és noha nem konceptlemezről beszélünk, a maradék 7-8 dal simán felfér egy gondolatfüzérre, csak ezek a kakukktojások lógnak ki egy kicsit. Engem ez zavart, de nyilván ez szubjektív. Ami viszont teljes objektivitással kijelenthető, hogy a srácoknak olyan megszólalása van, ami két másodperc alatt beazonosíthatóvá teszi őket, annak ellenére, hogy telítődik a modern metal műfaja a feltörekvő ifjoncokkal, ráadásul hirtelen mindenki magyarul is kezdett énekelni... Apropó hangzás, Bence kihozta a maximumot a lemezből, úgy szólalnak meg a hangszerek, ahogy azt 2018-ban el lehet várni. Nekem a gumis dobhangzással egyáltalán nincs bajom (legalább minden ütés teljesen érthető és szépen eloszlik a térben), a gitárok karcolnak, a drop giszek meg miegyebek belebetonoznak minket a székbe, úgyhogy erre egy rossz szavam sincs. Talán az elektronika arányán néhol lehetett volna még molyolni, például az X/0 verzéjében kifejezetten zavaró a magas kruttyogás, máshol meg nagyon kell fülelni, hogy kihallja az ember, de ez már tényleg csak szőrszálhasogatás.

És akkor ejtenünk néhány szót a főhősről is, mert nyilván Örs nélkül csak egy lenne a banda a sok közül, viszont a szöszke, mezítlábas hippi hangjával és szövegeivel messze kiemelkednek. A versek kivétel nélkül jók, viszont nekem néhol a refrének túl lettek egyszerűsítve és ezáltal pont azokon nincs akkora súly. De nyilván itt egy dal egy egész szövegből áll, tehát felesleges külön-külön nézni őket, csak kicsit fura, hogy a verse részben sokkal több a mondanivaló és a refrén ettől kicsit néha üres, noha azt halljuk többször. Viszont ha már a refrén, akkor azt viszont nem mondhatjuk, hogy ne lennének bivalyerős kórusok a lemezen, hiszen Örs hangja egyszerűen zseniális (na, csak megvan, mire lehet ráaggatni ezt a jelzőt). Ez a rekedtes, direkt, nyers erővel rendelkező orgánum sok rockénekesnek lehet példaértékű, s bár az üvöltéseket néha csak kirakatnak látom, mégis elsöprő erejük van, és baromi szívesen hallgatom őket. Nincs mese, valószínűleg generációnk egyik legjobb frontemberével van dolgunk, úgyhogy részemről maximális a főhajtás.

Szóval csak eljutottunk odáig, hogy még mindig Magyarország egyik legjobb bandájáról beszélünk, akik zenében, szövegekben, énekben, hangzásban és ami a legfontosabb, koncerten is kiemelkedőt tudnak nyújtani. Nagyjából ennyi kell ahhoz, hogy valaki vinni tudja tovább a modern metal zászlaját és kikövezze a változás egy apró ösvényét. Nem, sajnos nem lesz ebből trend, nem fogják játszani a rádiók meg a tévék, viszont talán kicsit nagyobb visszhangot kap az underground sajtótól, többen mennek a koncertekre, nagyobb színpadokon játszanak a fesztiválokon és ez már elég. Jelen pillanatban legalábbis biztosan. A magam részéről nem bánnám, ha a következő lemezt csak három év múlva kapnánk meg, hadd érjenek meg a dalok és a gondolatok kellőképpen, addig meg itt van nekünk az elmúlt 8-10 év termése, azzal elleszünk bőven.

MyMusic értékelés: 8/10

Tracklist:

01 – Fekete részem
02 – X/0
03 – Lakatlan ember
04 – Hol voltál?
05 – Éjjeli tánc
06 – Kötelék
07 – Fuss!
08 – Vigyázz rám
09 – Menedék
10 – Egyedül maradtál
11 – Éjféli lány (Ossian cover)
12 – Viszlát nyár (bonus)
13 – Viszlát nyár (acoustic, bonus)

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2020. július 10.

A nyúl üregében | Code Orange - Underneath

Code Orange - Underneath (2020) | Ha van még új út a kemény zenében és a metalban, akkor nagy valószínűséggel a Code Orange áll ma az egyik legközelebb ahhoz, hogy ezt az utat megtalálja. Az Underneath egy olyan utazás, ami az első pillanattól az utolsóig kétségek között tart azt illetően, hogy mi rejlik a következő sarkon és mit hallasz majd a következő ütemben. Tovább

2020. július 6.

Egy kicsit a mélyre kérhetnék? | Reflections - Willow

Reflections - Willow (2020) | Öt év várakozás - amelyből hármat hiátusban töltött a banda - jött ki új anyaggal a minnesotai illetőségű progresszív metalcore-ban utazó Reflections, mi pedig száz százalékig nem voltunk felkészülve arra, amit a Willow tartogat! Durvább, mélyebb, progosabb, ijesztőbb, mégis sokkal egységesebb, mint amit eddig valaha hoztak a srácok.
  Tovább

2020. július 1.

TÚMÁCS | Heaven Shall Burn – Of Truth And Sacrefice

Heaven Shall Burn – Of Truth And Sacrefice (2020) | Négy év lemezszünet és két év alkotói szabadság után a német metalbrigád nem kisebb vállalásba fogott, minthogy egy majd’ 100 perces duplalemezzel gyalulják le a hallgatók hallójáratait, miközben elsztorizgatnak életről, halálról, a bolygónkról, az emberiségről és természetesen a gyarlóságról, a nagybetűs ellenségről magáról. Vagyis magunkról, ugyebár… Tovább

2020. június 10.

Hulljon a férgese! | The Black Dahlia Murder

The Black Dahlia Murder – Verminous (2020) | Kilencedik lemezét görgette kifelé a Verminous képében a death metal alapvetésnek számító amerikai banda idén, Strnad-ék pedig egy fikarcnyi kétséget sem hagynak afelől, hogy méltán érdemelték ki ezt a titulust. Most először kellett három évet várni az előző korong után a rajongóknak, de a végeredmény tekintetében bőven mondhatjuk, hogy megérte a plusz egy év! Tovább

2020. június 6.

Meghaltam? | Polaris

Polaris – The Death Of Me (2020) | Második lemezét hozta ki az ausztrál metalcore banda és ha ez a náció és ez a zsáner egy mondatba kerül, akkor abban biztosak lehetünk, hogy valami nem mindennapi produkcióval fogjuk szemben találni magunkat. Ezt maximálisan alá is támasztja a The Death Of Me, hiszen a srácok mindent hoztak, ami kötelező, de mindenen csavartak is egy kicsit, hogy azért mégse legyen már tizenkettő egy tucat! Tovább

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky