3428 zenekar 12456 letölthető zene
Rovatok
Hirdetés
Lemezkritika

2018. október 11. | Jam

Isten sem segített – Crossfaith

Copyright:

Crossfaith – Ex Machina (2018) | Évek óta reménykedem benne, hogy végre a japánok megemberelik magukat és nemcsak egy fél jó lemezzel lepnek meg minket, hanem kitart a lelkesedés a korong végéig, én meg rányomhatom a kiváló plecsnit az aktuális darabra. Miután láttam őket élőben, ez a reményem mondhatni vággyá, sőt akarássá nőtte ki magát. Aztán megint csalódtam.

Pedig a Düreres buli újra meghozta a kedvemet, elővettem a korábbi albumokat és le is pörgettem őket néhányszor, de mindig oda sikerült kilyukadni, hogy a Zion EP egy akkora arconbaszás a bandától, hogy nekik nem is nagyon kellene nagylemezekkel foglalkozni. Egyszerűen fognák a jobbnál jobb ötleteiket – a döngölősebb fajtából -, összepakolnak belőle 5-6 dalt évente-kétévente, aztán csókolom. És akkor nem kell kitölteni a játékidőt ilyen Lost In You-kkal (tiszta Bullet For My Valentine), Milestone-okkal (tiszta Bullet For My Valentine) meg Eden In The Rain-ekkel (és akkor még nem is gondolunk a Tears Fall-ra az előző lemezről, mert tényleg sírni támad kedvünk – és nem mellesleg tiszta Bullet For My Valentine). Egyszerűen tisztában kell lenni a határokkal: Kenta Koie nem az az énekes, aki elviszi a hátán a balladákat, így nemhogy egyre többet, hanem sokkal kevesebbet kellene felpakolni a lemezekre. Lehetőleg mondjuk a nullához konvergáljon a mennyiségük. Ha a zúzos dalokban egy-egy tiszta refrén felcsendül, akkor üsse kő, még szeretem is őket, mert bátor dolog, hogy pár évvel ezelőtt tiszta éneklésre adta a fejét Kenta és még azt is megkockáztatnám, hogy egyre jobban megy neki. De azért ne essünk már a Matt Heafy-szindrómába, hogy a saját trillázásunkra kelljen recskázni - mint egy kiskutya, aki felfedezi önnön hangját -, aztán a tökünket meg letesszük a színpad mellé. Mindenki csinálja azt, amihez ért: Kenta például üvöltsön, mintha baromira fájna neki, és dalonként minimum négy break előtt számoljon vissza, hogy „3-2-1-GO!” Mert az baromi jól megy neki itt is és élőben is.

Aztán itt van még ez a rap dolog, amit a magam részéről nagyon szeretek, de megint csak nem vagyok benne biztos, hogy a Crossaith-től várnám a nagy hadarásokat. Ettől függetlenül ezekkel a részekkel most kiegyezek, mert az elektronikus alapot kihasználva eléggé jóhangulatokat tudnak teremteni, főleg a Freedom-ban Rou Reynolds belépője sikerült baromi hatásosra. Ho99o9 a Destroy-ban nem sok vizet zavar, viszont a Linkin Park Faint-jének feldolgozásában amit masato leművel, arra azért mindenki álljon meg egy ásónyomra. A srác kifejezetten királyul hozza Chester utánozhatatlan klasszikusát és bár nem biztos, hogy meg kellett volna változtatni az alapot, de egy igazán kellemes csalódás lett a vége. És ha már az alapoknál tartunk, akkor mint mindig, most is Terufumi Tamano zsenialitását kell kiemelni, mert egyértelműen az ő effektjei emelik ki a Crssfaith-et a többi hasonszőrű banda közül. Az intrója szépen felhozza a lemezt, a Twin Shadows egy kellemes szusszanás a Daybreak előtt, a Wipeout-ban király a drum n bass-es alap, de nekem a Make A Move refrénje alá varázsolt dallama vett meg igazán. Azért mondjuk az Eden In The Rain első hangjainál még azt is majdnem elhittem, hogy az új CHVRCHES-t hallgatom, szóval itt sem minden arany, ami Terufumi. De mindezekkel együtt is azt mondanám, hogy sikerült egy hangyaherényivel jobb lemezt összehozni, mint a Xeno volt három éve, csak még mindig kicsit sok a töltelék, és a stílushatárok feszegetését sem biztos, hogy erre a bandára bíznám. Legyen bunkó aprítás, tongyó dübörgés, türhő ordibálás, meg jó parasztos búcsús veretés. Aztán én már boldog is leszek.

A MyMusic értékelése: 6/10

Tracklist:
01 – Deus Ex Machina
02 – Catastrpohe
03 – The Perfect Nightmare
04 – Destroy (ft. Ho99o9)
05 – Freedom (ft. Rou Raynolds)
06 – Make A Move
07 – Lost In You
08 – Wipeout
09 – Milestone
10 – Eden In The Rain
11 – Twin Shadows
12 – Daybreak
13 – Faint (ft. masato)

Jam
 

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2020. július 23.

Erős kezdés után... | All Time Low - Wake Up, Sunshine

All Time Low - Wake Up, Sunshine (2020) | Ha van a poppunknak ma vezető csapata a világon, akkor az All Time Low simán pályázhat a trónra, hiszen a Blink már nem az igazi, a 5 Seconds of Summer inkább pop, a Neck Deep inkább punk és nem is annyira élem, a Fall Out Boy-t pedig hagyjuk is inkább... Szóval az ATL simán behúzza ezt a megtiszteltetést, a Wake Up, Sunshine-nal pedig bizonyítják, hogy megérdemelten aggatok rájuk ilyen címkéket! Tovább

2020. július 15.

A nyár íze! | New Found Glory - Forever + Ever x Infinity

New Found Glory - Forever + Ever x Infinity (2020) | Nem tétlenkednek a floridai punkok, hiszen a tavalyi feldolgozáslemez után máris itt a soron következő, teljes értékű NFG korong. Úgyhogy itt az ideje, hogy előkapjuk a képzeletbeli szörfdeszkát, shortra vetkőzzünk és nekiszaladjunk az óceánnak, arccal a legnagyobb hullám felé. Tovább

2020. július 10.

A nyúl üregében | Code Orange - Underneath

Code Orange - Underneath (2020) | Ha van még új út a kemény zenében és a metalban, akkor nagy valószínűséggel a Code Orange áll ma az egyik legközelebb ahhoz, hogy ezt az utat megtalálja. Az Underneath egy olyan utazás, ami az első pillanattól az utolsóig kétségek között tart azt illetően, hogy mi rejlik a következő sarkon és mit hallasz majd a következő ütemben. Tovább

2020. július 6.

Egy kicsit a mélyre kérhetnék? | Reflections - Willow

Reflections - Willow (2020) | Öt év várakozás - amelyből hármat hiátusban töltött a banda - jött ki új anyaggal a minnesotai illetőségű progresszív metalcore-ban utazó Reflections, mi pedig száz százalékig nem voltunk felkészülve arra, amit a Willow tartogat! Durvább, mélyebb, progosabb, ijesztőbb, mégis sokkal egységesebb, mint amit eddig valaha hoztak a srácok.
  Tovább

2020. július 1.

TÚMÁCS | Heaven Shall Burn – Of Truth And Sacrefice

Heaven Shall Burn – Of Truth And Sacrefice (2020) | Négy év lemezszünet és két év alkotói szabadság után a német metalbrigád nem kisebb vállalásba fogott, minthogy egy majd’ 100 perces duplalemezzel gyalulják le a hallgatók hallójáratait, miközben elsztorizgatnak életről, halálról, a bolygónkról, az emberiségről és természetesen a gyarlóságról, a nagybetűs ellenségről magáról. Vagyis magunkról, ugyebár… Tovább

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky